Where do broken hearts go?

Pár hónapja szakított velem a barátom, és ez a történet született belőle. Jó olvasást hozzá, mást nem tudok mondani.

xoxo Lora

Eddig mindig is hallgattam a bölcsességeket, de sosem tapasztaltam. Most, hogy vége van, olyan dolgokat élek át, amiket még nem akartam egy ideig.

Emlékszem mindenre; arra, hogy mennyire imádta, ha kimutatom, mennyire is szeretem, ha egy hosszú csóknál az ölébe ültem, valamint mikor teljes mértékben az övé voltam, és nem törődtem mással.

Más nem mondta volna meg, hogy ő ilyen. Rossz fiús külső, olyan viselkedés, mintha mindent leszarna, de nem. A jelenlétemben - akár hiszi az ember, akár nem-, de nem ilyen volt. Megnyílt, és könnyedén képes volt az érzéseiről beszélni. Persze, csak ha akart.

Szerette, ha megfogtam a kezét mások előtt, szerette, ha átölelhetett. Amit nagyon ki nem állhatott, ha más tette ezt. Tudni illik, mindig is jóban voltam másokkal. Harry, Louis és Liam mind fantasztikus barátaim voltam, és mind úgy kezeltek, mintha a kisöccsük lettem volna. Így hát a sok viccelődés miatt általánossá vált a sok puszi és ölelés, amit Zayn egyáltalán nem szeretett. Hiába tudta, hogy ez semmi, féltékeny volt. Megértem, én is könnyen lettem az.

Mindez annyira természetes volt. Egyfajta biztonságérzet volt jelen a mindennapokban, az, hogy tudtad, bármikor odamehetsz hozzá bármilyen problémáddal, ha kell. Már az is megnyugtatott, ha egyszerűen csak átölelt. Ezekkel érzékeltette a legjobban azt, hogy tényleg szeret.

És mégis, mintha évekkel ezelőtt lett volna. Nem voltunk túl sokáig együtt, bár mind a ketten azt hittük, hogy ez sokkal több ideig fog tartani.

Pontosan tudtam, hogy túlnyomórészt az, hogy szakítottunk, az én hibám. Az utóbbi hetekben sem volt minden rendben. Mások voltunk, és ez túl nyilvánvalóvá vált. Hiába volt tavasz, az iskola megállíthatatlanul zakatolt, ez pedig majdnem mindenre rányomta a bélyeget.

Fontos tudni, hogy én mindig is Greg nyomdokában lépkedtem. Mindig többet vártak el tőlem, mint amennyit kellett volna, de éppen így nőttem fel, és mindig is ehhez igazodtam. Minden dologban részt vettem, szerveztem, ha kellett, és mondjuk úgy, hogy a tanárok kedvence voltam. Zayn viszont...őt nem érdekelte annyira a tanulás, így éppen ezért nem tudta kezelni azt, hogy nekem ennyire számít.

Ahogy azt sem, hogy ennyire függök az emberek véleményétől. Egyszerűen magam sem tudom, hogy miért, de mivel egész életemben mások határoztak meg, érdekelt, hogy mások vajon mit is gondolnak. Így én nem szerettem, ha az iskolában megcsókolt, vagy az utcán megfogta a kezem.

Szóval én rontottam el mindent, nem igaz?

Oh, Zayn, bár vissza tudnám mindezt csinálni!

Emlékszem, hogy milyen izgatott is voltam aznap. Egy nappal a születésnapom előtt mit is tehettem volna? Elmentem, hogy Liammel töltsem a napot. Remekül éreztem magam! Boldog voltam, és tényleg úgy éreztem magam, mintha minden tökéletes lenne. Ahogy hazamentem este, azonnal beszéltem Zaynnel. Elmeséltem neki mindent, ő pedig velem örült. Tudtam, hogy ő Louis-val volt moziba. Ő is mondta.

Aztán...mintha egy filmben lennék, minden elromlott.

Azt hittem, hogy valami ostoba játék ez, amit velem játszanak.

Harry írt rám. Megkérdezte, hogy hogy vagyok, elvégre hallotta, hogy mi történt. De hogy teljesen őszinte legyek, először ötletem sem volt, hogy miről beszél. Hát rákérdeztem.

"Hát azt, hogy Zayn szakított veled."

Összevont szemöldökkel meredtem a képernyőre, és csak megráztam a fejem.

"De hát együtt vagyunk." Ez volt az egyetlen válaszom. A barátaim pedig sorban kezdtek írni nekem, miközben én azt sem tudtam, hogy miről van szó.

Így hát ideje volt beszélnem Zaynnel.

És...szakított velem. Az interneten keresztül, úgy, ahogy azt a bunkók teszik. És mint kiderült, aznap nem csak Louis volt vele a moziban, hanem valaki, akivel meg is csalt!

Szóval az a sok kimondott szó semmi se lett volna? És megértettem, hogy mi az, amiről mindenki beszél; Akkor jössz rá, hogy milyen sokat is jelent valaki, mikor már elveszítetted.

Én nem voltam képes arra, hogy megtartsam őt, így hát máshoz ment. Pedig mennyire sokat bizonygatta, hogy sosem fog ez megtörténni! Hogy velem egészen különleges az, amit érez.

És a legrosszabb...olyan könnyedén lépett túl rajtam, mint mikor a szellő libbenti meg a faleveleket.

Mit ne mondjak, ez egy emlékezetes születésnap volt!

Elvesztettem az első barátom, az első szerelmem, az első csókom. És most átélhettem az első szakításom és csalódásomat is. Mindezt miért? Mert nem voltam elég jó.

És nincs tovább, ezzel vége van.

Már pontosan tudom, hogy hova kerülnek az összetört szívek.