That one guy

Mint igencsak sokszor, most is a saját életemből vettem ki a darabkákat. Nincs konkrét páros, mindenki úgy képzeli oda az embereket, ahogy csak szeretné. Jó volt ezt így kipróbálni.

xoxo Lora

Talán a ti életetekben is megtalálható az a bizonyos személy, aki az enyémben is. Vagy talán nem?

Minden esetre, engedjétek meg, hogy ezt megmagyarázzam. Ha nem bánjátok, bele is csapok a közepébe. 

Ő...különleges. Igen, lehet, hogy ti mindenkire ezt gondoljátok, aki éppen elnyerte a szíveteket, ez mégis más...Ne, nehogy bezárd az ablakot! Úgy van, ujjakat alaphelyzetbe!

Vonzódok hozzá, mert nem is tudok máshogy tenni. Minden olyan, mintha szerelmes lennék...Vegyük csak sorba a tényeket!;

 ~Keresem a társaságát - egynek jó, menjünk is tovább!

 ~Mindig mosolyt akarok csalni az arcára - ciki, de ez van.

 ~Várom, hogy beszélgetni tudjunk - igen, még ha csak jelentéktelenségekről is van szó. 

~Utálom, ha másra figyel, és nem rám - bizony, előfordul.

~De tudom, hogy sose működhetne - és ez jól van így.

Ha már mindenkit jól összezavartam, engedjétek, hogy megmagyarázzam: mindez olyan, mintha szerelmes lennék, de igazából nem. Vagyis lehet, de tudom, hogy nem. Áh, ezt magam se értem, szóval mindegy. 

Szóval: talán Te is ismersz valakit, aki számodra biztos pontot jelent, aki meghallgat, ha arra van szükséged, és úgy érzed, bármit, bármikor rábízhatsz, mert sosem fordítja ellened. Akivel szeretnéd a legtöbb idődet tölteni, már ha ez lehetséges volna. Na, emberek, én ismerek egy ilyen valakit. És elmondom nektek, hogy a mi kapcsolatunk igencsak...fura. 

Ha feldob egy labdát, én lecsapom. Ha valami "sértőt" mondunk, eljátsszuk a sértettet, és utána együtt nevetünk azon, majd megdicsérjük a másikat.

Mit is mondhatnék, egyszerűen csak rajongok érte. Mindezt úgy, hogy a körülöttem lévők legszívesebben csak egy pacsit adnának. Az arcomba. Egy székkel. Ami vasból van.

Persze nem hibáztathatom őket. Tényleg elég idegesítő, hogy állandóan róla beszélek. De hát ő  annyira...oké, befogtam!

De ha akarnék, se tudnék vele lenni. Túl nagy a szakadék köztünk, amiket nem lehet könnyedén átugrani, nekünk pedig időnk sincs sok erre. Szóval eleve lehetetlen.

De a legfurcsább talán mégis az, hogy testileg nem vonzódok hozzá. Nem, nincsen semmi bajom, félreértés ne essék! De egyszerűen olyan erős érzelmek fűznek hozzá, hogy nem jut hely a testiségnek. Ez így hülyén hangzik, igaz? Tudom én...

De eltekintve mindentől, és összevetve a jót és rosszat, ő igazán fontos nekem, és ezen nem tudok változtatni, ám nem is akarok. És nem is hiszem, hogy ez változni fog.

Ő egy meghatározó személy az életemben, így a szívemben mindig helye lesz. És talán jobb is, ha ő erről nem tud. Én mindig tudni fogom, hogy ki is volt ő nekem valójában.