Scream out loud!

Sziasztok, bogarak!
Itt is van Réka története, ami Larry, még nagyon-nagyon régről. Kérlek ne haragudj, amiért most hoztam, de így alakult. Egy végtelenül könnyed, komolytalan sztori, csak kikapcsolódni. Én élveztem írni, remélem, ti élvezitek majd az olvasást!

xoxo Lora  

Talán sosem voltam még annyira alávetve semmiféle érzésnek sem, mint akkor. Emlékszem, lágy szellő lengette a fáknak a leveleit, a nap kitartóan és ragyogóan sütött, mindenki, aki tehette, kint volt a szabadban. Mi sem tehettünk máshogy. Nyár volt, nekünk pedig nem volt dolgunk.

Nem is volt kérdés, hogy az utunkat a vidámpark felé vesszük.

Így hát egy álmos Zayn, egy éhes Niall, egy szórakozott Louis, egy szerelmes Liam, és egy igencsak új, de csodás lány Tori indult útnak egy csodálatos estének, természetesen kiegészülve velem.

Igazából már meg sem lepődtem ezen a képen; Niall fánkot eszik. Zayn a telefonját babrálja. Louis mindenhez hozzáfűz valamit, akkor is, ha senki sem figyel rá. Liam, aki a barátnőjével susmog biztos világrengető "titkokról", amit senki sem tudhat. És én, Harry, aki meg csak van. Igazán mulatságos, ha kívülről figyeled az eseményeket, nem pedig részt veszel bennük.

- Nem tudom, észrevetted-e, hogy azon a házon galamb van - mondta Louis filozofikus hangnemben, én pedig követtem az ujjait, amerre mutattak, és okosan bólogattam, mintha értettem volna, hogy ez az állítása hogy is került elő. De megtanultam, hogy szó nélkül kell ezeket hagyni, és úgy tenni, mint akinek van fogalma arról, hogy mit is beszél.

De épp ez volt az, amiért szerettem. Oké, az egyik ok. Mert nem érdekelte, hogy mit gondolnak mások. Vajon hülyének nézik-e.

Nos, valószínűleg igen, de kit érdekel?!

Sok ideje már, hogy kerülgettük egymást. Igen, szinte biztos voltam benne, hogy a vonzalmam nem egyoldalú. Bár könnyű lenne Louis-on eligazodni! Ő mégse közeledett felém, inkább apró érintésekkel pótolta a csókokat, amiket egyébként megkaphatott volna, ha akarja.

Ahogy megérkeztünk, a jegyek kifizetése után mint a kisgyerekek, úgy rohantunk játszani. Ki az óriáskereket szemelte ki, ki pedig a céllövöldét akarta kipróbálni. Én maradtam a jól bevált hullámvasútnál, és beálltam a sorba. Nagyon nagy szerencsénk volt, elvégre csak páran ismertek fel bennünket, és azok is kedvesek voltak, és csak képet kértek.

Már a sor elején jártam, mikor valaki nagy erővel rám ugrott. Ám nem egy rajongónak örvendezhettem. Vagyis...de. A legelső rajongóm csimpaszkodott a nyakamba, méghozzá Louis Tomlinson névre hallgatva.

- Tommo, lefelé! - utasítottam le, mire felnevetett, de tette, amit kértem.

- Tudod, szeretem, mikor bedurvulsz. Amikor parancsolsz - nyalta meg az alsó ajkát, én pedig élesen szippantottam be a levegőt erre. Ő persze nem vette észre, ahogy soha semmit. Bezzeg ha neki nyomnám a falnak és az összes levegőt kicsókolnám belőle, azt észrevenné!

Tomlinson...ch!

Lassan eljutunk oda, hogy tényleg meg is teszem mindezt. És még ő lenne felháborodva, hogy személyes tér, meg ilyenek.

Fél karral átöleltem, és együtt ültünk fel a hullámvasútra. Lassan kezdett el indulni, mikor a kedves útitársam megszólalt:

- Lehet, hogy nem kellett volna benyomnom két hamburgert, három hot-dogot, 1 zacskó kukoricát és 2 üveg kólát, mielőtt felszálltam. - Hitetlenül pillantottam rá, de nem képzeltem, igazat mondott.

- El kéne beszélgetni Niallel a normál ember emésztőrendszerének a tulajdonságairól - morogtam. - Nem mindenki olyan, mint ő!

- De a szöszi azt mondta, jó lesz - nyafogott a drámakirálynő mellettem, én pedig sóhajtva megfogtam a kezét, és pár pillanat múlva már ott is voltunk a tetején, hogy a hullámvasút lefelé vigyen minket.

- Áááá! - elképesztő intenzitással sikoltottunk, biztos voltam benne, hogy sikerült azt a hangot megütni, amit Zayn szokott koncerteken, pedig ez még sosem sikerült egyikünknek sem. Pedig Zayn fél az ilyenektől, akkor mégis hol tanulta?! Örök rejtély marad.

Abban a pillanatban viszont el voltunk azzal foglalva, hogy életben maradjunk azon a hatalmas játékon, ugyanis szerintem elkötelezett szándéka volt, hogy ott hányás nélkül senki se maradjon.

Mindazonáltal vigasztalt a tudat, hogy Louis elszorította a vérkeringést a kezembe, hisz megérte. Mégiscsak ő tette, neki ez is megbocsátható. Van mikrofonállvány, nem kell kéz, hogy fogjuk, nem igaz?

Mikor megállt a monstrum, Louis valóban szaladt, hogy keressen egy bokrot, én pedig vártam őt egy padnál, míg csillapítottam a bennem tomboló ételtömeget. Mikor visszakecmergett minden a gyomromba, Louis is előkerült, ugyanis az ő tömege valahol a bokor gyökereinél volt. Legalább tápanyagban gazdag...

- Menjünk másik játékra is! - csillogott Louis szeme, és felhúzott a padról, hogy célirányosan egy még gyomorforgatóbb felé húzzon. Persze, Tomlinson, nyírj csak ki, semmi baj...

Lényegében az egész nap ebből állt. Én igyekeztem nem hányni, valami viszont mindig überelte az előzőt.

Volt, aki nem élvezte ki minden lehetőségét ennek. Vegyük például Liamet, aki eltűnt Tori szájában, aki ugyan ezt nem bánta, szerintem igen éhes volt már.

Hogy milyen édesek voltak!

Láttam ám Niallt is, de mindig volt valami a kezében. Vagy kaja, vagy a telefonja. Vagy Zayn keze, akit maga után húzott. Teljesen mindegy volt, egyik sem mondhatott ellent Niall akaratának.

Mikor viszont már egyikünk sem bírta tovább, tudtuk, hogy itt az idő hazamenni.

- Többször is akarok ilyet - jelentette ki Louis, ki szorosan mellettem haladt, de természetesen ő "fázott", szóval volt mentsége. Na, félre értés ne essék, én aztán nem bántam a közelségét!

Otthon megint más volt a helyzet. Mint Zaynnél gyűltünk össze és ott aludtunk. Hogy véletlen volt-e, nem tudom, de Louisval kellett egy szobán osztoznom.

Minden olyan jól indult! Lekapta a pólóját, hisz zuhanyozni készült. Lekapta a nadrágját, hogy ne kelljen a fürdőszobában. És elém lépve hozzám préselte magát, mert... nem, nem volt erre mentsége.

A keze a hátamra csúszott, ő pedig egy picit megemelte magát pipiskedve, hogy az ajkaimra adjon egy finom kis puszit. Az ajkát beharapva, pajkosan húzódott el, és pillantott rám, én pedig csak éhesen kaptam utána.

Akár ott helyben le tudtam volna teperni, de mégis csak az első csókunkról volt szó, ki kellett élvezni. És azt tettem. Átölelve tartottam magamnál, hogy ne is gondoljon arra, hogy elhúzódik.

Pislákolt bennem némi remény, hogy neki legalább megjön az esze, de nem. És én nem bántam.

A fenébe is! Szeretlek Louis Tomlinson!