Just go on!

Naaa, ki az a ki megint Ziammel jelentkezik?! :D
Igen, én vagyok az a bűnös.
Ez pedig itt most Leila W. története, amit nagyon nagy szeretettel írtam neki :) Mindenkinek jó olvasást kívánok ehhez is, érkeznek a további történetek hamarosan.
Kitartást a hétre, Kedveseim! :)

xoxo Lora  

Nem tűnt úgy, mintha ő is odatartozott volna. De mégsem tűnt ki a tömegből.

Mégis, szinte természetellenes volt az, ahogyan tartotta a kezében a poharat, amiben arany színű alkohol rezgett a dübörgő zene hatására. Olyan volt, mintha a srác nem lett volna a buli helyszínén lélekben. Nem lehetett látni, hogy élvezi azt, ami körülveszi őt.

Liam messziről figyelte a mozdulatait. Nem volt benne egy csipetnyi rossz szándék sem, nem erről volt szó.

De valami vonzotta a tekintetét.

Nézte, ahogy a bárban lévő ittas, esetleg józan pasik megközelítik a srácot, aki mindegyiküket elzavarta. Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy az egyik srác szinte a nyakába ugrik, mire a kiszemelt fiú elneveti magát. Szóval ők barátok - raktározta el magában az információt. Hátha jól jön még. Viszont a helyes srác tettei elrettentették, hogy ő is bepróbálkozzon. Így maradt a helyén, és figyelt.

Mikor legközelebb az órájára pillantott, egy sóhajtással tudatosította magában, hogy ideje mennie. Felállt, és elindult az ajtó felé, ám figyelmetlenségének köszönhetően nekiment egy srácnak.

- Ne haragudj! - szabadkozott egyből a másik, mikor meglátta Liam hatalmas izmait, de ő csak nevetett. Rögtön felismerte a kiszemeltnek a barátját.

- Én voltam a hibás, sajnálom - veregette meg a vállát.

- Liam!? - A hang, ami most az ő nevét mondta, nagyon is ismerősnek tűnt.

- Harry! - nevette el magát, mikor megpillantotta a göndör ismerősét. - Szinte már meg sem lepődök, hogy egy meleg bárban látlak - vigyorgott Harryre, aki viszont egy kicsit elképedtnek tűnt.

- Én viszont igen! A nagy Liam Payne meleg? Micsoda információk! - A végére már nevetett, és egy jó szoros baráti ölelésbe vonta őt.

- Ti ismeritek egymást? - szólalt meg a srác, aki zavartan kapkodta köztük a tekintetét, nem is értve, hogy mi történik.

- Igen, Louis, Liam és én még a gimiben találkoztunk. Egy évvel fölöttem járt, mindenki imádta őt. Élsportoló volt - magyarázta, Liam pedig zavartan vakargatta a tarkóját.

- Liam Payne - nyújtotta a kezét a kék szemű felé, aki természetesen rögtön megrázta azt.

- Louis Tomlinson. Nagyon örülök.

- Z-t hol hagytad? - kérte számon a göndör Louist, de egy új hang kapcsolódott a beszélgetésben.

- Itt vagyok. - A SRÁC volt az. Csupa nagy betűvel. Így közelebbről sokkal jobban ki lehetett venni az állának vonalát, a bronzos bőrét, a tökéletes haját, és a gyönyörű mélybarna szemét. Az a férfi borzalmasan helyes volt.

- Zayn, ő itt Liam. Egy gimis barátom - mutatta be Harry őket egymásnak, Liam pedig a kezét nyújtotta a srác felé, aki kicsit vonakodva fogatta el a felkínált jobbot.

- Nem megyünk valami csendesebb helyre? - javasolta Harry, amit természetesen mindenki elfogadott.

Kimentek a bár elé, ahonnan nem is kellett sokat haladniuk, hogy egy elhagyatott játszótérre érjenek. Leültek a hintákra és a padokra, és elkezdtek beszélgetni. Louis és Zayn rágyújtott, míg Harry Liammel kezdett élénk beszélgetésbe.

- El sem hiszem, hogy találkoztunk! Mi a helyzet veled, mesélj! - A göndörke nagyon az elemében volt, de Liam nem bánta, sőt! Örült, hogy látja a régi barátját.

- Minden rendben velem - mosolygott, és fél karral átölelte a másikat, imitálva, hogy épp megfojtja őt. Nem kerülte el a pillantását Louis elgondolkozó tekintete, de egyelőre még Harryvel foglalkozott. Mégiscsak évek teltek el az utolsó találkozásuk óta!

- Hazz, menjünk haza! - szólt oda nekik Louis, mikor elpöckölte a cigit, és rátaposott a még parázsló csikkre.

A szólított ránézett, majd pár pillanat múlva bólintott.

- Liam, mindenképpen hívj fel, ha ráérsz beszélgetni, rendben? - nyújtott felé egy papírt, amire ráfirkantotta a számát, Liam pedig mosolyogva bólintott. Felállt, és megölelte Harryt, majd a kezét Louis felé nyújtotta, aki kicsit erősebben szorította meg a kelleténél, míg Zayn maradt a tartózkodó magatartásánál.

Liam pontosan tudta, hogy bármennyire is akarja ezt a srácot, kevés az esély, hogy meg is szerzi. Zayn elzárkózik, neki pedig ezt el kell fogadnia.

Egyre több időt töltött el Harryvel, és megismerte ezzel Niallt is, aki szintén az ő társaságukhoz tartozott. Louis nagyon nem tűnt úgy, hogy megbékél a jelenlétével, Zayn viszont - csodák csodájára - megnyílt neki. Jó, ez elég erős túlzás, de egy kicsit mintha jobban megbízott volna benne. Ami kezdésnek pompás volt Liam számára, ez kétségtelen.

Csak remélte, hogy sikerül tényleg elérnie azt, hogy közel kerüljön hozzá, bár, Zayn... természetétől fogva nagyon visszahúzódó volt, és erről nem tehetett.

Egyszer, ahogy telt az idő, Liam összeszedve a bátorságát, megkérdezte tőle, hogy ez miért van.

- Valami történt a múltban, de már nem számít. - Halványan elmosolyodott, majd tett-vett, ahogy eddig is. Liam pedig elidőzött a tökéletes alakon, tekintetével végigkövette a hát kecses vonalát, a nyaka ívét, a tökéletes arcot tanulmányozva pedig ismét szerelembe esett.

De sejthette, hogy nem egészen egyoldalú a vonzalom, mégis, Zayn nem tett semmit. Maradt a csigaházában, és bezárkózott.

Mikor elmondták egymásnak ezt az egész őrültséget, amit szerelemnek hívnak, nem volt minden rendben, bár a rózsaszín buborék úgy tűnt, igen erős. De nem, Zayn egyetlen mozdulatára az egész kipukkant egy időre. Teljesen ösztönös volt a mozdulat, Liam mégis rosszul érezte magát.

Ahogy lassan előrehajolt, tudta, hogy mit akar. És Zayn is sejtette, így elhúzódott, mielőtt a csók megtörténhetett volna.

Igen, félt. Nem tudta, hogy mire számíthat, ha esetleg jobban belemerül ebbe a kapcsolatba, így egy gyors ölelés után távozott inkább. Látta a másikon, hogy nem esett ez neki jól, de egyszerűen nem tehetett semmit.

Talán nem állt készen egy komoly kapcsolatra.

Liam viszont nem adta fel, oh, nem! Nem szabadul meg tőle ilyen könnyen! Szíve szerint csak kisajátítaná magának őt, hogy ne is nézzenek rá, de pontosan tudta, hogy ez nem lehetséges.

Maradt a normális határokon belül, és várt. Mert rá tényleg igazán megérte.

És nem is kellett olyan sokáig várnia, mint ahogy ő azt először gondolta. Hamarosan már csókolhatta azokat az ajkakat, már csakis az övé volt. Louis megnyugodott. Látta, hogy minden, amit Liam akart, csakis Zayn volt.

Harry örült. Zayn boldog volt. Louis az egekben repdesett örömében. És a fenébe is, Liam hülye lett volna, ha nem boldog!