C'mon, look up!

Húú, sziasztok!
Annyi minden történt a héten...Hétfőn laborban voltam, csütörtökön próbanyelvvizsgát csináltam, táncpróbán voltam, pénteken úgy írtam tz-t, hogy nem tanultam rá :D A hetem káosz volt, de a mai nap volt a legkuszább. Valami olyan kezdődött, ami vagy jó lesz, vagy nagyon nem. Szurkoljatok, hogy minden összejöjjön! :)
A történetről: Egy Ziam, mert sokan szeretik, és mert nem tudok velük betelni. Remélem, hogy tetszeni fog, jó olvasást kívánok! :)

xoxo Lora  

- Rajta, nézz fel! - irányította az égre a tekintetét a sötét hajú, remélve, hogy a barátja leutánozza a mozdulatot. Nem kellett csalódnia.

- Mit nézzek itt, Zee? Nincs is ott, csak sok bogár - durcáskodott a kisebb fiú, és összefonta a karját maga előtt, amitől a külseje még aranyosabb lett.

- Ne butáskodj! - szidta meg az idősebb kedvesen, és megfogta a másik kezét. 7 éves volt, de nagyon szeretett elveszni a csillagokban, és úgy döntött, hogy Liamnek is megmutatja ezt, aki úgy tűnt, nem igazán van elragadtatva a "bogaraktól".

Hallották a szüleik nevetését, de elég halkan, elkóboroltak már a táborhelytől. Többször nyaralt már együtt a két család, így nem volt kérdés, hogy a két kisgyerek is jóban legyen.

- Azok a csillagok. Mindig fénylenek az este, és megmutatják a jövőt! Aki tud, az olvashat is belőle! - mondta lelkesen azt, amit az apukájától hallott még.

- Én még nem tudok olvasni - mondta szomorúan, lefelé konyuló szájjal Liam, elszontyolodott, mert azt hitte, hogy Zayn akkor nem lesz a barátja többet.

- Majd megtanulsz, ne félj! - ölelte meg a fiatal barátját, aki megnyugodott a gesztustól.

- És te mit olvasol belőle? - kíváncsiskodott végül, bár már nagyon álmos volt, meg fázott is, íy közelebb húzódott Zaynhez, akit nem igazán zavart ez.

- A jövőt. Hogy mindig barátok leszünk - mondta, és elmosolyodott, mikor arra gondolt, hogy ha lesz egy házikója, az anyukája, az apukája, ő és Liam ott fognak lakni. A kis barátja helyeselve hümmögött, és még jobban odaférkőzött az oldalához.

A szülők hamarosan felszedték őket, és beküldték a sátraikba őket, ahol folytatták tovább a beszélgetést, míg nem Liam elszundított.

A pici Zayn is követte a példáját, de egy pillanatra se szakította meg az ölelést. Olyan természetes volt. Olyan egyszerű.

Persze nem maradt ez mindig így! Az élet megtanította nekik, hogy mi a "helyes és helytelen". Például az utóbbi kategóriába tartozik, ha puszit adsz a legjobb barátodnak, vagy mellette alszol el, miközben öled őt. Ugyanis akkor hirtelen te "mocskos buzi" vagy. Ilyen a világ, bár meg kell adni a tiszteletet a kivételnek. Így lassan, de biztosan, eltávolodtak egymástól. Persze, a megszokás megvolt, ráírtak egymásra az interneten, néha átmentek a másikhoz, de csak egy fél órára, hogy a látszat fennmaradjon, egyébként pedig élték a saját kis világjukat.

Nyilvánvaló, hogy Zayn nem tartotta be a 7 évesen tett ígéretét. Pedig emlékezett rá, még jó hogy! Liam sokat jelentett neki, így 19 évesen is. Bár ő végzős volt már, Liam pedig egyel alatta tanult, mégis, ez nem akadályozta meg, hogy néha-néha vessen egy pillantást az életére, aminek sajnos már nem volt a része olyan mértékben, mint régen.

Szeretett volna ezen változtatni, igazán. Igyekezett több időt eltölteni vele, ha beszélgettek, akkor szerette megnevettetni őt. De Liam nem volt már a régi. Sok új, nagyon jó barátja volt, megtalálta a helyét az életben.

Zayn csak nem veszíthette el őt! Szerette azt gondolni, hogy van esély arra, hogy ismét megszilárduljon a kapcsolatuk.

- Szia, Li! -. mosolygott rá, mikor az kijött az iskolából.

- Zayn? - Igencsak meglepett volt a fiatalabb. Mármint, ki gondolta volna, hogy ezt is megéli? Zayn, a gyerekkori legjobb barátja megvárta őt az iskola előtt? Annyi év után tett felé egy lépést? Hm, ez új fejlemény.

- Mi a helyzet, hm? Remélem nem sietsz haza, gondoltam elmehetnénk enni valamit - karolta át könnyedén az idősebb, mintha semmi sem történt volna az elmúlt években. Mintha onnan folytatták volna, ahol anno, kisgyerekként abbahagyták.

- Persze, benne vagyok - vont vállat. Igazából nagyon is kíváncsi volt, hogy ebből mi fog kisülni. Elvégre mi van akkor, ha csak mostanra akarja a társaságát? Elég szar érzés lenne.

- Tudod, nemértelek - elindultak, de Liam nem tudta nem feltenni ezt a kérdést. Annyira eltávolodtak! Az idő szétszakította az elszakíthatatlannak vélt köteléket, amit igyekeztek megtartani, mégsem bizonyult annyira ellenállónak. - Már...nagyon sok ideje nem invitáltál ilyen "kiruccanásara" - jegyezte meg.

- Tudom. De...tudod, eléggé hiányzol, Li. Ennyi az egész - vont vállat, mintha mindez semmi se lenne, viszont ezzel csak magáénak akarta bemagyarázni ezt. Igenis nagyon sokat jelentett neki ez a fiú.

- Az együtt töltött idő? - kérdezett vissza a világosabb hajú, és egy bólintást kapott válaszul. - Nekem is - sóhajtott. Hirtelen nevette el magát, de közel sem boldogan. - Mikor volt már, mikor megtanítottad, hogy a csillagok nem fényes bogarak?! - mosolyodott el, és a tekintete elrévedt a házak közt. Régen, nagyon régen.

- Hát igen - húzta mosolyra a száját Zayn is.

Mit tehettek? Megpróbálták visszahozni mindazt, amit az idő elvett tőlük.
- Liam, gyere ide szépen! - kiáltott a sötéthajú és várta, hogy a barátja közelebb jöjjön. Az pedig teljesen gyanútlanul lépett be a szobába, így könnyedén a földön találta magát - rajta Zaynnel.
- Mégis mit csinálsz? - nevetett, mikor a barátja letelepedett a csípőjére, a kezeit pedig lefogta.
- Megtámadlak - vigyorgott az idősebb, és lejjebb hajolt, hogy félelmetesebbnek tűnjön. Arra viszont nem számított, hogy Liam megfeszül, és a combjánál olyat érez meg, ami...nem odavaló.
Nem úgy tűnt, hogy Liam tud róla, mit reagál a teste, Zayn viszont  örült neki.
Végre! - suhant át az agyán, és lejjebb hajolt, figyelve, hogy miként változik meg a légkör közöttük. Liam kissé félve, kissé viszont kíváncsian figyelte, ahogy Zayn lehajol, viszont beharapta a alsó ajkát, nehogy valami őrültséget csináljon.
Egy hirtelen, de lágy mozdulattal megszüntette a távolságot, és egy óvatos puszit adott a másik szájára, de aztán egyből visszahúzódott. Figyelték egymást, elemezték a szívük heves dobogását, de leginkább csak egymás tekintetében merültek el.
Mikor nem látott Zayn különösebb elutasítást, ismét lehajolt, és ismét megízlelte azokat az ajkakat - most már bátrabban. Liam visszacsókolt, bár elég tapasztalatlanul, elvégre nem tudta, hogy mit is kell csinálnia. Zayn tisztában volt vele, hogy ő lopta el Liam első csókját, de büszke volt magára emiatt.
- Mi lenne, ha erről nem beszélnénk később? - kérdezte Laim szuszogva, még mindig túl közel Zayn arcához.
- Már miért ne beszélnénk? - vonta össze a szemöldökét, és nem, nem volt hajlandó elmozdulni a helyéről.
- Mert... - kezdte volna, ám nem aratott végül nagy sikert.
- Mert? - Zayn csókkal fogta be a másik száját, nehogy valami butaság csusszanjon ki onnan.
Folytatták a csókcsatát, elmerültek egymás felfedezésében, de Zayn volt az, aki a csókot megszakította volna. Egyik kezét elvette Liaméről, és végigsimított az arcán.
 - Lehet, hogy azt, amit 7 évvel ezelőtt a csillagokban láttam, téves volt. Nem leszünk örökre barátok - mondta komolyan, és egy lágy puszit adott Liam arcára, belélegezve az egyedi illatát. -, de az biztos, hogy mindig itt leszünk egymásnak - mosolygott, és magában elkönyvelte, hogy mennyire romantikussá és nyálassá vált. Talán. De lehetett mást tenni? Ezt váltották ki belőle.
Tudta, hogy ha megtehetné, ezt javasolná mindenkinek, aki ilyen helyzetben van: Ha valaha is eltávolodsz valakiről, aki egykor a lehető legtöbbet jelentette neked, ne hagyd őt elveszni. És akkor a jelenedben is ő lesz a legfontosabb. Megalapozva a jövődet.