It's too special (+18)

Hey, sziasztok!
Úgy tűnik megint itt vagyok, ezúttal pedig egy Larryvel, de vigyázz, +18! Ez egy hibrid történet, remélem, azért tetszeni fog nektek, nekem jó volt írni.
Nagyon köszöntöm az új olvasókat itt, valamint a több, mint 40500 megtekintésért hálás vagyok. :)
Remélem,tetszeni fog a történet, jó olvasást kívánok!

xoxo Lora

- Lehetne, hogy egy kicsit csöndben maradj? - néztem a kaparászó macskámra dühösen, aki már fél órája próbálja elérni, hogy beengedjem a szobába. De dolgoznom kellett, ezért nem tettem meg - értelemszerűen.

Sosem szívleltem ezt a macskát, csak anya hozta ide, mert allergiás reakciók léptek fel nála a szőrétől. Egyszerűen az agyamra ment azzal, hogy állandóan a nyomomban volt, hogy mindig hozzám dörgölőzött, még akkor is, mikor határozottan kimutattam az ellenszenvemet iránta. Nem lett volna különösebb bajom vele, ha hagyna élni. Ugyanis rengeteg figyelmet igényelt. Mikor Gemma azt mondta, legyek türelmesebb, csak bólintottam, de meg sem próbáltam igazából.

Ránéztem a cicára, akinek igazából még nevet sem adtam, s látva azokat a hatalmas, csillogó kék szemeket, csak sóhajtottam, s bólintottam egyet magamnak, rájőve, hogy talán meg kéne próbálnom. Felálltam, s kinyitva az üvegajtót hagytam, hogy bejöjjön a kis dolgozószobámba, s felugorjon a kanapéra. A pihenés érdekében én is lehuppantam a barna bőr ülőalkalmatosságra, s láttam, hogy a macska bizonytalanul felpillant, majd óvatosan a lábamra helyezi az egyik mancsát, s mikor nem érkezett elutasítás, a másikat is odarakta, s felugrott az ölembe. Nem löktem el, nem raktam le a kanapéra. Csak hagytam, hogy összekuporodjon az ölemben, s a teste melege felmelegítse a fázó combomat. Kedvesen simogatni kezdtem a fejét, ő pedig egyből dorombolni kezdett, a szemét pedig lehunyta.

Egy egészen kicsit elmosolyodtam, s egy gondolat volt a fejemben: Nem is olyan rossz.

- Gyere, macsek! - hívtam mosolyogva a cicát, mikor kiraktam a vacsoráját egy tálba. Nevet még mindig nem adtam neki, de valahogy mindig tudta, ha neki szólok. Már szaladt is, mikor meghallotta a hangomat, ami szeretettel töltött el. Először a lábamhoz dörgölőzött, s csak aztán ment a tálkájához. Egy hónap alatt olyan kötődés alakult ki köztünk, amit sosem gondoltam volna. Nem is értettem, hogy miért voltam kezdetben olyan elutasító. Hisz ez a macska tele van szeretettel, és végtelenül hűséges is. Mikor megette a macskakaját, felvettem az ölembe, s simogatva őt mentem a hálószobámba. Régen ilyenkor kizártam a nappaliba, hogy aludjon, de most ott alszik, ahol csak akar.

A reggel túl hamar jött el, szívesen aludtam volna még pár órát, de sajnos muszáj volt munkába menni. Felkeltem, felöltöztem, elmentem reggelizni, majd elindultam a munkába. A napi rutin szerint. Viszont legnagyobb örömömre a főnök hamarabb elengedett, ami még sosem fordult elő korábban. Lelkesen mentem haza, miután vettem egy pár dolgot, alig várva, hogy lepihenhessek otthon. Halkan nyitottam ki az ajtót, s mentem a nappaliba, hogy lerakjam a bevásárlószatyrokat, miközben elmerengtem, hogy vajon miért nem futott még hozzám a kis szőrgombócom. Dúdolva mentem a szobámba, hogy átvegyem a ruháimat valami kényelmesebbre, de nem igazán jutottam el odáig. Már az ajtó előtt meg kellett, hogy álljak.

Nem volt rendben valami. A valami pedig egy 23 éves srác az ágyamban. Emlékeim szerint az éjszaka folyamán nem voltam senkivel sem, márpedig erre a szép, kerek fenékre biztosan emlékeznék. Feljebb vezettem a tekintetem az izmos háton, hogy a barna hajjal takart tarkóra nézzek. Tetszett, amit láttam. Viszont a feje tetején volt valami más is. Halkan közelebb léptem, s barna valamiket pillantottam meg. Füleket?! Igen, jól láttam; macskafülekhez hasonlított, ami rajta volt.

Olyan hirtelen léptem hátra, hogy nekimentem az asztalnak, ami viszont elég nagy csörömpöléssel járt, a zajt pedig már nem tudtam tompítani. A srác hirtelen ült fel, s azon nyomban eltűnt. Mármint, szó szerint. Egy macska volt előttem. Az én macskám.

- Mi a szentséges pokol?! - akadtam ki, a hangom sokkal sokkal hangosabb és erélyesebb volt. Nem értettem semmit, biztos voltam benne, hogy mindez csak hallucináció volt.

Kivágtattam a konyhába, magam után becsaptam az ajtót, s próbáltam lenyugodni.

Egy macska van a szobámban. Egy ember van a szobámban. A fenébe, agy macskaember van a szobámban!

A tudat mondhatni lesokkolt, de nem éreztem haragot vagy hasonló. Csak egyszerű kíváncsiságot. A srác nyitotta ki az ajtót, félve, szinte rettegve, hisz nem tudhatta mi is vár rá. Már volt rajta alsónadrág (az enyém), de pólót nem vett fel, valamint nadrág sem volt fent rajta. Zavartan állt, össze-vissza dülöngélt, nem tudta, hogy  mit csináljon.

- Egy ember vagy. Részben - jelentettem ki, ő pedig megerősítésképp bólintott. A fejemet a hideg konyhapultra ejtettem.

- Tehát egy sráccal aludtam konkrétan hónapok óta. - Ő csak bólintott, de elpirult erre.

- Szent ég! - Kiakadtam. Nagyon is. Nem azon, hogy srác, hanem azon, hogy egy macska, ami egy srác. Legszívesebben kiraknám az utcára, hogy minél távolabb legyen tőlem, de mégis; a szívemhez nőtt. Belegondolva pedig, fordított helyzetben hogy esne, ha engem raknának ki?

Csak sóhajtottam, s a hálószobába lépve elővettem az egyik pólót, meg az egyik nadrágom, s odaadtam neki, hogy vegye fel, mielőtt megfázik.

- Mi a neved? - kérdeztem nehezen, miközben leültem a konyhában, s intettem, hogy tegyen ő is így.

- Louis - mondta halkan. Nagyon szépen csengett a hangja, volt valami benne, valami kellemes, mikor hallgatod.

- Éhes vagy, Louis? - Nem tudtam magammal igazán mit kezdeni, így mikor bólintott, elindultam, hogy csináljak.

- Sajnálom, hogy így tudtad meg - szólalt meg halkan, kissé tétován, mire rápillantottam.

- De legalább megtudtam. Elvégre nem mindig evidens az embernek, hogy a macskája nem a macskája. Teljesen logikus. - Hangom kicsit hisztérikusan szólt, de nem voltam képes túltenni magam ezen. Csak keserűen elhúzta a száját, s lehajtotta a fejét.

- Sajnálom - mondta. Csak megráztam a fejem, de nem tudtam én sem mire értem;nem baj, vagy nem érdekes?

- Túl teszem magam rajta - vontam vállat, ő pedig bólintott, s láttam rajta, hogy nem vár pozitív dolgot a végkifejletnek. Legalábbis az ő számára. Mire készen lett a korai vacsoránk, én is meghoztam a döntésemet.

- Louis, maradj itt! Lakj itt, amíg ki nem találunk valamit, rendben? - ajánlottam fel, ő pedig felkapta az eddig lehajtott fejét, s lelkesen bólintott, de a szeme még mindig nem örült igazán. A szemei mély kékek voltak. Nem olyan volt, mint amiket eddig láttam, hanem különlegesebb azoknál.

Hetek teltek el. Louis-ban valamit megláttam, ami másban nincs jelen. Nem tudtam a múltját, csakis a jelenével voltam tisztában, s elég volt ennyit tudnom: ez a srác fantasztikus. Remek a humora, a személyisége, ő pedig nagyon színes egyéniség. Ha valami olyanról van szó, akkor előveszi félénk énét, de sokszor viccelődik, van, hogy hangos, de mindig mosolyog, és ez a lényeg. Valami vonzott hozzá. És nem csak az elragadó hátsója, amit már az első nap megszemlélhetem az ágyamban aludva. Ez nem olyan volt, mint az alkalmi partnereknél. Nem, ez más volt.

- Haz, ugye nem dolgozol holnap? - kérdezte belépve a hálószobába. Csak mosolyogva megráztam a fejem, ő pedig mire az ágyba ugrott, már kismacskaként nézett ki. Dorombolva hozzám bújt, én pedig elvigyorodtam.

- Csinálhatnád ezt emberként - néztem kajánul, mire kíváncsian felemelte a fejét, majd pajkosság csillant meg a kék szemekben. És már ember is volt.

- Te akartad - motyogta, ahogy a fejét a vállamba fúrta. Nevetve öleltem át, és nem éreztem kényelmetlennek a helyzetet. Ő is felkuncogott, majd elfordult, s magára húzva a takarót készült aludni. Mosolyogva feküdtem mögé, s átkarolva hátulról húztam magamhoz, amit nem bánt a jelek szerint, ugyanis csak közelebb húzódott, s egyet szusszantva lehunyta a szemét.

- Ugye tudod, hogy ezt mások nem csinálják?

- Harry, volt életem, mielőtt ilyen lettem. Nem voltam mindig macska - motyogta álmosan, én pedig meglepetten kaptam rá a pillantásom.

- Tessék? - döbbentem meg.

- Nem így születtem - vont vállat. - De nem akarok erről többet beszélni -zárta le a témát, s a kezét az enyémekre simította.

Sokáig gondolkoztam azon, amit mondott, mielőtt elragadott az álom.

Louis-t jó volt ölelni, érinteni a puha, kifogástalan bőrét. Ezt akarom mindig, annyira különleges.

- Haz, meddig maradhatok még? - kérdezte egyszer csak, én pedig először értetlenül néztem rá, viszont hamar rájöttem, hogy mire is gondol. Még mindig, hónapok után is nálam volt, ahhoz képest, hogy kezdetben csak keresni akartam neki egy helyet, hogy minél távolabb legyen tőlem. Most viszont, azt a kicsi távolságot se bírom ami most van, el sem tudnám képzelni, hogy messze legyen.

- Ha nagyon nyálas akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy örökre, viszont nem akarok  - vigyorodtam el. - Ameddig jól érzed itt magad - vontam vállat végül.

Csak megkönnyebbülten bólintott, s megnyalta az ajkait, s beleharapott az almába, amit épp fogott. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy erre ne nyögjek fel, de hihetetlenül csábító volt, pedig nem is akarja, ez nála teljesen öntudatlanul történik. El kellett fogadnom, hogy nem csak érzelmileg, hanem szexuálisan is vonzódok hozzá. És nem érdekelt, hogy részben macska. Ha tehetném, leteperném, és nem engedném ki az ágyból reggelig. Mióta nálam van, senkivel sem voltam együtt, pedig nekem alapvetően nagyok a szükségleteim.

És van, hogy nekem is betelik a pohár, és előtör belőlem a birtoklási vágy. És ilyenkor már nem tudom visszafogni magam, elveszik magam fölött az önkontroll. Kivettem Louis kezéből azt az idegesítő almát, s én tapadtam az ajkaira, végre valahára megízlelve őt. Az almát a pultra hajítottam, Louist pedig szorosan magamhoz húztam. Nem lökött el, hanem mintha megkönnyebbülten szusszantott volna, és a hevességemet készséggel viszonozva csókolt vissza. Beletúrt a hajamba, s elnyitotta az ajkait, ahova örömmel tértem be a nyelvemmel, hogy minden apró részt felfedezzek ott. Megszívtam a nyelvét, amitől a számba nyögött, s meghúzta a hajam, hogy jelezze a tetszését. Szuszogva váltunk el egymástól, ő pedig a vállamra ejtette a fejét, miközben a kezem a fenekén pihentek. A fülei cirógatták a nyakam, ahogy mozogtak a hangokra, de nem érdekelt különösebben.

- Komolyan, Harry, eddig szenvedtél, hogy végre megtedd ezt? - pillantott rám szórakozottan, mire megvillantak a szemeim, ahogy belenéztem azokba az íriszekbe. Nem válaszoltam, csak szenvedélyesen megcsókoltam, s nekinyomtam a falnak, hogy az éledező szerszámomat neki dörzsöljem. Le akartam őt igázni, azt akartam, hogy ez legyen élete legjobb éjszakája. Hangosan felnyögött, a kezemmel pedig letéptem a pólóját, épp csak addig válva el az ajkaitól. Morogva adta a tudtomra, hogy nagyon tetszik neki, ahogy kezelem őt. A nyakára tapadtam, s az érzékeny pontját szívtam, haraptam, miközben a nadrágját is levettem. Louis meghúzta a hajam, s nyögött egyet, ahogy végigsimítva a testemen a keze a kőkemény férfiasságomra csúszott. Biztos voltam benne, hogy elképzelte, ahogy belehatolok. Játékosan meghúztam az alsó ajkát, majd elváltam tőle, s a hálószobába húztam. Az ágyra döntve elégedetten láttam, hogy az ő férfiassága is igencsak igényli a figyelmet, de nem adtam még meg neki. Míg ő csak egy boxerban volt, rajtam még az összes ruha ott volt. A lábaimmal közrefogtam a csípőjénél, s lekaptam a pólómat, a kezem pedig a nadrágom gombjára csúszott. Megnyaltam a duzzadt ajkaim, s lassan gomboltam ki, hogy kicsit ingereljem az alattam szűkölő srácot. Idegesen morgott rám, én pedig elégedetten vigyorogva levettem a nadrágot, de a boxert magamon hagytam még. Egy gyors csókot adtam az ajkaira, s lejjebb vándorolva a számmal az egész testét felfedeztem, majd alsónadrágon keresztül az ajkaim közé vettem az alhasához csapó szerszámát. Felnyögött, én pedig az egyik kezemmel odanyúlva kezdtem el dörzsölni, mire fellökte a csípőjét, s nyögve szűkölt. Lehúztam a maradék ruhát, s úgy vettem őt a számba. Louis alig bírta, tudtam, hogy olyan régen lehetett együtt bárkivel is, hogy nem sok kell neki, míg elmegy. A fejemmel bólogatni kezdtem, miközben a nyelvemet is használtam a nagyobb gyönyör elérése érdekében. Tényleg nem bírta sokáig; egy nagy nyögéssel élvezett a számba, én pedig lenyeltem a fehéres folyadékot, majd felkúszva hozzá egy mély, érzéki csókot nyomtam az ajkaira. Számomra viszont még nem volt itt a vége. A fiókom aljáról előhúztam egy óvszert, valamint síkosítót is.

- Akarod? - kérdeztem ő pedig csak bólintott, s felemelve a fejét ostromolni kezdte a számat. Egy kis síkosítót kenve az ujjaimra, a bejáratát kezdtem el ostromolni, előtte viszont én is szabad teret adtam a farkamnak. Egy ujjammal hatoltam belé, miközben az ajkaimmal a nyakán, valamint a mellkasán garázdálkodtam, s mikor úgy ítéltem meg, a második ujjamat is becsúsztattam. Ollózni kezdtem velük, néha-néha behajlítottam őket, hogy a lehető legjobban tágítsam ki őt. Mikor már a farka újra keményen állt, s ő is a vágytól nyöszörgött, kihúztam az ujjaimat, az óvszert pedig felcsúsztatva a helyére lassan benyomtam neki. Hagytam, hogy szokja a méretem, s mikor már nem szorította össze a szemeit görcsösen, s rám nézett, lehajoltam, hogy egy nyugtató csókot adjak az ajkaira.

- Mozogj! - suttogta, én pedig egy kedves puszit nyomtam az arcára, s megmozdultam. Lassú, hosszú lökésekkel mozogtam, ahogy viszont a kéj eluralkodott Louis-on is, egyre keményebben, egyre mélyebben hatoltam belé. Tény, hogy nem kicsi szerszámmal áldottak meg, de elég jól bírta, sőt, hihetetlenül élvezte. Igyekeztem minden lökésemmel megérinteni a legérzékenyebb pontját, ami sikerült, így szinte sikoltozott a rá törő impulzusok miatt.

A kezeimmel a lökéseimmel egy időben izgattam, így nem volt kérdés, hogy hamar átlépje a gyönyör kapuját, én pedig boldogan követtem őt. Nem tudtam, hogy ő hogy van vele, de nekem minden idők legjobb együttléte volt ez. Fáradtan dobtam ki az óvszert, s indultam el a mosdó felé.

- Jössz zuhanyozni? - mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig álmosan felállt, s bólintott. Megvártam, míg odaér hozzám, s nem zavart, hogy mindenünk izzadt, magamhoz öleltem, s adtam egy csókot a nyakába.

- Élvezted? - kérdeztem suttogva a fülébe, mire ő mélyen belenézett a szemembe.

- Bár voltak tapasztalataim mielőtt macskává váltam, ez mindent felülmúlt - vallotta be, én pedig boldogan elmosolyodtam.

- Nagyon remélem. Azt pedig remélem tudod, hogy majd überelni fogjuk ezt - mosolyogtam, ő pedig nevetve bólintott.

- Reméltem - mosolygott, s elindult a fürdőbe. Én pedig követtem.

Ha egyszer valaki azt mondja, hogy lefekszek a macskámból vált sráccal, körberöhögöm. Ha valaki azt mondja, beleszeretek ebbe a barna hajú, kék szemű fiúba, nem hiszek neki. De ha valaki azt mondaná most, hogy igenis vannak olyan dolgok, amik túl különlegesek ahhoz, hogy veszni hagyjuk, nagyon is egyetértenék.