Brave dreams

Boldog Karácsonyt!

Remélem, mindenkinek jól telt az ünnep, sok sütit esztek és hasonlók. Én is jöttem egy karácsonyi sztorival, de nem azon van a hangsúly. Ziall, azoknak, akik szeretik.

Nagyon jó olvasást, nekem ti nagy ajándék vagytok! :)

Érezzétek jól magatokat a szünetben!

xoxo Lora  

Karácsony volt. Ezt a hülye is észrevette volna, hisz minden fényekbe borult. Az egész város.

Na, ha a karácsonyi hangulat megszállja a 3 éves kishúgod, jobb, ha menekülsz. Én sajnos nem voltam ennyire figyelmes; magával rángattak a plázába.

Így történt, hogy a tündéri kishúgom a karomból nézelődött, míg én unottan lépegettem, miközben igyekeztem mindenkivel kerülni a szemkontaktust.

- Nini, menjünk arra - mutatta az utat, én pedig nem tudtam nemet mondani neki.

Sajnos, ez van, ha a tünemény szőke frizurával és hatalmas kék szemekkel rendelkezik.

- Ni, menjünk ahhoz a bácsihoz! - követelte, s az egyik kint álló krampuszra mutatott. Nagyot nyeltem, mikor végignéztem a fekete és vörös ruhakombináción. Fekete haj, még sötétebb, mélyebb, igézőbb szemek.

A fenébe, a srác gyönyörű volt!

Kicsit remegve, de odavittem a kishúgom, mire a pasi mosolyogva nézett ránk.

- Szijjaa! - integetett vadul Sophie, mire a srác nevetve megfogta a kezét.

- Szervusz, kiscsillag! - mosolygott rá, mire szeretetteljesen elmosolyodott.

- Ismered a mikulást? - kérdezte nagy szemekkel a kishúgom, mire a srác tekintete elkomolyodott, s fontoskodva odahajolt a lányhoz, hogy a fülébe suttogjon.

- Igen, de ne mondd el senkinek! - mondta, Sophie pedig érezve, hogy ez komoly dolog, tisztelgett, és bólintott. Komolyan vette a feladatát.

A fiú szeme körül nevetőráncok jelentek meg, viszont ezt a húgom nem vehette észre.

- Biztos vagyok benne, hogy jó kislány voltál. Mindenképpen megmondom a mikulásnak, hogy nagyon ügyes vagy, rendben? - mosolygott, a kicsi lány pedig annyira megörült, hogy átugrott az ölébe, a sötét hajú pedig a gyors reflexeivel nem engedte, hogy leessen.

- Sophie, ilyet nem szabad! - pirítottam rá, miközben még a fülem is pirosba borult. - Kérlek ne haragudj! - szabadkoztam, miközben megfogtam őt, és elvettem a sráctól.

- Semmi baj. Majd az apukája megtanítja, hogy mit lehet és mit nem. De én nem bánom - mosolygott, s lazán vállat vont. És akkor leesett, hogy azt gondolja, hogy az én lányom. Húsz éves vagyok, az milyen gáz lenne már!

- Nem, én csak a bátyja vagyok! - nevettem fel jóízűen, a kis húncut viszont megunta, hogy nem ő van a középpontban, ezért, elkezdett mocorogni, a végén pedig már a nyakamban volt. Remek. Kacagva szorította a hajamat, csoda volt, hogy a kis kezei nem tépték ki csomókban a hajam.

- Niall Horan - mutatkoztam be, ahogy felé nyújtottam a kezem, ő pedig kellemes nyugodtsággal a szemében rázta meg a felkínált jobbom.

- Zayn Malik - mosolygott rám.

- Niiii, menni akarook! - nyafogott Sophie, én pedig frusztráltan sóhajtottam.

- Akkor mi megyünk is - intettem, mire az ördögfióka is a nyakamban elkiáltotta magát búcsúképpen.

- Várj csak! - szólt még utánam, mire meglepetten pillantottam rá, ő viszont kihasználva, hogy mindkét kezemmel a nyakamban lévő húgom fogom, elvette a zsebemből a telefonom, valamit pötyögött, majd visszarakta.

- Gondoltam, majd összefuthatnánk - mosolygott féloldalasan, mire én is elvigyorodtam, s bólintottam.

- Mindenképp.

Hazaérve Sophie elmesélte a kis kirándulásunk minden részletét anyuéknak, én pedig a szobámba menve leültem, hogy folytassam az elkezdett sorozatot. A kezemben muffin volt, az ágyam mellet kóla, én pedig miután bebugyoláltam magam a takaróba, boldogan simultam bele a kupacba.

Mikor megcsörrent a telefonom, automatikus módon vettem fel, meg se nézve, hogy ki a hívó fél, valamint azzal se igazán törődtem, hogy a szám tele van csokis muffinnal.

- Hm? - szóltam bele, a vonal végén pedig mély hangú nevetés hallatszott.

- Szia, Niall - nevetett, én pedig köhögni kezdtem, mikor rájöttem, hogy ki is a hívó. A mellkasomat veregettem, de nem igazán lett jobb. Percekbe telt, míg megtanultam a légzés ősi technikáját újra, de legalább sikerült.

- Bocs, itt vagyok - köhögtem még egy kicsit. - Mi újság, Zayn? - Ő viszont csak kiröhögött. Persze, Niall, baszd el ezt is...

- Minden okés. A légutaid élnek még? - Hallottam, hogy mosolyog.

- Igen, köszönöm - mosolyodtam el kínosan.

- Azon agyalok, hogy lenne-e kedved összefutni. A haverok pizzázni hívtak, gyere te is - javasolta, én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé.

- Nem hiszem, hogy annyira beillenék egy ilyen társaságba -húztam el a számat kínosan.

- Milyenbe? - kérdezte.

- Hát... ilyen menőbe. - Nekem evidens volt, hogy ha ő is ilyen dögös, akkor a barátai is azok. Csak nevetett a válaszomon.

- Ne hülyülj már! Mondd a címet, és eléd megyek, oké? - kérdezte, én pedig csak sóhajtva megadtam az utca nevét és a házszámot.

- 1 óra múlva ott vagyok - köszönt, én pedig leraktam. Kimentem, hogy jelentsek anyáéknak, ők viszont még örültek is, hogy lelépek.

Összekészültem, ami abból állt, hogy a hajam megigazítottam, egy tapadós farmert egy fehér trikóval felvettem, amit egy kék inggel dobtam fel. Késznek ítéltem magam, így lementem, hogy odalent várakozzak.

- Hova mész? - kérdezte lefelé húzódó ajkakkal a húgom, miközben az egyik lábamat átölelte, hogy ne hagyjam itt.

Mosolyogva leguggoltam hozzá, s adtam egy puszit a homlokára.

- Nyugi, húgi, csak az egyik ismerősömmel találkozok - öleltem meg, ő pedig a fejét a nyakamba temette.

- De ugye hazajössz? - Lehetetlen volt ellent mondani azoknak a kék szemeknek, de amúgy sem akartam kint maradni éjszakára.

- Persze - pusziltam meg az arcát, ő pedig bólintott. A zsebem rezegni kezdett, ezért gondoltam, hogy Zayn jött meg, így felkaptam magamra a kabátom, és elköszönve a családomtól kimentem az udvarra.

- Csá, haver - fogott velem kezet mosolyogva, én pedig viszonoztam a gesztust.

- Merre megyünk? - kíváncsiskodtam, ő pedig egy elfojtott vigyorral a kezembe nyomott egy sisakot.

Tudta fokozni a menőségét, így persze motorral jött. Egy nagyot nyeltem, s felültem mögé, és jobb híján belekapaszkodtam a derekába.

Az út nem volt olyan hosszú, és olyan szörnyű se. Nem fáztam, ugyanis Zayn háta kellő hőt adott, valamint a csípős széltől is megóvott.

Egy nagy háznál parkolt le, és egyből leszállt. Követtem a példáját.

- Na, itt vagyunk. De figyelmeztetlek: nagyon veszélyesek! - villantott egy mosolyt rám, én pedig elnevettem magam. De ami odabent fogadott, valóban meglepett.

- Fiúk, nyughassatok! - kiáltotta el magát a krampusznak megismert srác, mire a hangzavar és a birkózás megszűnt.

Valaki fejjel lefelé meredt rám, egy göndör hajú srác épp püfölte őt, így ő rajta akrobatikázott, neki a hátán pedig egy sima barna hajú srác egyensúlyozott.

- Na, Z is megérkezett - sóhajtottak, és aki legalul volt, mindenkit lelökött magáról, és felpattant, miközben megizgatta a ruháját és a haját.

- Louis Tomlinson - mutatkozott be egy széles mosollyal, a kék szemekben pedig bohóságot láttam, és persze rengetek pajkosságot.

- Harry Styles - lökte őt arrébb a göndör, és nyújtotta a kezét, amit gyorsan megráztam, tartva, hogy egy újabb lökés a kezemet veszi. Viszont az utolsó srác kivárta, míg Harry lelép, így ő nyújtotta felém a kezét - biztonságban voltam.

- Liam Payne - mosolygott melegen, így már én sem aggódtam annyira.

- Niall Horan - nyögtem ki végül.

- Szereted a pizzát? - mászott az arcomba Harry, de olyan közelre, hogy az orraink összeértek, és az tekintet...Vádló és méregető. Kicsit sem volt félelmetes, áh, neem.

- Harry, hagyd már békén! - Fogta meg a karom Zayn, és figyelmeztetően nézett a göndörre.

- Persze, hogy szeretem a pizzát. A pizzát mindenki szereti - vontam vállat, ő pedig a nyakamba ugrott.

- Nialler, te vagy az én emberem! - jelentette ki, én pedig furán nézve viszonoztam az ölelést. Azért ilyet nem szoktam. Harry elrángatott, és leültetve a kanapéra elkezdett magyarázni, hogy melyik miért jó. Szerencsére a húgom miatt remekül tudtam kezelni az ilyen értelmetlen helyzeteket, nem volt annyira nehéz részt vennem a társalgásban.

Mikor kezdet kínossá válni a beálló csönd, a többiek megjelentek.

- Na, újonc, mesélj valamit! - ösztönzött Liam, mire kínosan elmosolyodtam.

- Hát...20 éves vagyok, és dolgozom. Főállásban masszőr, másodállásban egy pirinyó szörnyetek pót anyja vagyok - vigyorogtam, ők pedig Zaynen kívül értetlenül néztek. - Van egy 3 éves húgom - tettem hozzá, mire fölnevettek, s bólintottak.

Van egy házam, de most a családdal vagyok. Legalábbis, mikor Sophie-t kell elcipelnem valahova - vontam vállat.

- Hm...térjünk egy kicsit vissza a munkádra - mondta Louis, én pedig felvontam a szemöldököm.

- Masszőr - vontam vállat.

- Be tudnád mutatni? - vigyorgott Harry, én pedig felvontam a szemöldököm.

- Nincs itt semmilyen eszközöm hozzá...-tiltakoztam, de mind olyan szépen néztek rám, hogy képtelen voltam nemet mondani. Pedig néha igazán kéne.

- Naa, kérleeek - húzták el, én pedig beleegyezően bólintottam.

- Rendben.

Talán mégsem volt olyan jó ötlet. Zayn lekapta a pólóját, s várakozóan rám nézet. Egy nagyot nyeltem, s intettem, hogy feküdjön le a kanapéra. A többiek helyet adtak neki, én pedig leguggolva nekikezdtem. Gyakorlott mozdulatokkal haladtam le a nyakától kezdve a hátán, és mindent, amit hallhattunk, az elégedett nyögései voltak. Egyetlen szerencsém a hosszú trikó volt, ugyanis eltakarta az erekciómat. De most komolyan, ha Zayn Malik sóhajtozna és nyögne a kezetek alatt, ti nem így reagálnátok?!

Mikor kész voltam, megveregettem a vállát, és mondtam, hogy ennyi volt. Ő csak nyöszörgött, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy felálljon a kanapéról.

- Én jövök! - stoppolt le Louis, én pedig csak sóhajtva mutattam egy székre.

- Te fejmasszást kapsz. Az ellazít - mosolyogtam rá, ő pedig mosolyogva bólintott.

Mikor elkezdtem, jött  a pizza, így azt Liam rendezte.

- Basszus, tuti, hogy nem engedünk el. Megtartunk - jelentette ki sóhajtozva, én pedig felnevettem.

- Szóval kihasználtok, igaz? - kuncogtam.

- Viccelsz? - simult a hátamnak Zayn meztelen felsőteste. - Ezek a kezek csodákra képesek - simította meg a karom, én pedig ezzel befejezettnek is nyilvánítottam Louist. Elléptem a kényelmetlen szituációból, és leültem Liam mellé, aki érdeklődve figyelt minket.

- Megígérem, hogy legközelebb te jössz - mosolyogtam rá, mire kedvesen viszonozta a mosolyom.

- Én is! - kötötte ki Hazza, én pedig nevetve bólogattam.

- Naná!

Így történt, hogy a négy idegen fiú a legjobb barátommá vált.

- Niii! - jött be hozzánk Louis lendületesen, mire a kishúgom felpattanva odarohant hozzá, aki mikor meglátta a kék ruhácskában lévő kislányt, felkapta és feldobta.

- Szevasz, pici! - ölelte magához, én pedig nevetve jöttem le a lépcsőn.

- Megyünk Zaynhez, gyere te is! - mosolygott, én pedig felkapva a kabátomat bólintottam. Adtam egy puszit Sophie-nak, Lou pedig letette őt.

- Elviszlek - bökött a kocsi felé, én pedig bólintottam.

Mikor odaértünk, a többiek öleléssel köszöntöttek. Nevetve fogadtam el a sört, amit a kezembe nyomtak.

- Vigyázz, lehet, hogy direkt itatunk le - nevetett rám Harry, én pedig a sokadik kör után már csak nevetni voltam képes.

- Ugyan miért? - vontam fel a szemöldököm.

- Hogy Zayn felszedjen - mondta Lou felszabadultan az alkohol miatt. Hiába voltam már igen spicces, ez eléggé fejbe kólintott.

- Tessék? - raktam le a poharam.

- Hát Zayn... - mondta volna Lou, az említett viszont megsuhintotta a fejét, hogy hagyja abba a beszélést.

- Nem, én nem...- Nem kicsit voltam sokkos. Ami azt illeti, kicsit jól is esett, viszont elárultnak is éreztem magam ugyanakkor. Ezért leitatni valakit?! Kezdett kitisztulni a fejem, de még mindig nem voltam olyan gyors, mint kellett volna. Hülye alkohol!

- Szerintem basszátok meg - morogtam oda nekik, s felkapva a kabátomat kimentem abból a hülye házból. Taxit fogtam, az pedig a külön lakásomra vitt. Ott biztosan nem keresnének a srácok.

Feltámolyogtam a 3. emeletre, ahol kinyitottam a lakást, és konkrétan belezuhantam az ágyamba. Viszont mocskosnak is éreztem magam, ezért egy gyors zuhany mellett döntöttem.

Csak tudnám, hogy miért kellett ehhez ennyi alkoholt belém diktálni...nem lett volna olyan nehéz, hogy összejöjjünk, ha szerette volna. De ehhez nem alkohol, hanem bizalom kéne.

Túlságosan is fájt a fejem, hogy ezen tovább agyaljak, inkább mentem, hogy a zuhany után elragadjon a jótékony öntudatlanság.

Mikor felkeltem, a fejem nem fájt annyira vészesen, és a tegnapra is emlékeztem. Kezdett összeállni a kép előttem. Egy éjszakára akart. Biztos voltam benne, hogy ilyen szarság állt a háttérben.

Felhívtam anyát, hogy nem megyek haza, de a lakásomon pihenek, viszont ha a srácok keresnek, nem tudja, hogy hol vagyok. Miután megígérte, hogy nem mondja el, megkönnyebbülten raktam le. Úgy gondoltam, ideje készülődni. Elég későn keltem, viszont délutánosként be kellett mennem, hogy masszírozzak.

Igazából szerettem ezt csinálni. Ilyenkor nem csak ők, hanem én is megnyugszom. Van időm gondolkozni, van időm mindenre. Ilyenkor néha beszélgetek, néha pedig mindenki a gondolataiba merülve végzi a dolgát.

Viszont a fene sem gondolta, hogy ide jön az a hollóhajú, aki körül a gondolataim forognak. Tudta, hogy mikor végzek. Tudta, hogy mikor kell jönnie, mikor már csak én vagyok bent. Tudott mindent. Én pedig abban voltam biztos, hogy az édesanyám kegyetlenül hátba szúrt.

- Mára bezártunk - jelentettem ki hűvösen, rá sem pillantottam. Viszont nagyon is érzékeltem a jelenlétét.

- Niall...- kezdte, viszont a szavába vágtam.

- Mára már bezártunk. Fáradjon ki! - utasítottam határozottan, mire csak sóhajtott egyet.

- Niall, nem megyek sehova - mondta halkan, és közelebb lépett. - Kérlek, ne haragudj! Én...nem akartam.

- Mit?

- Hogy részegen szépen szobára vigyél, és elhajíts utána? Nem akartál leitatni? Hagyjuk Zayn, nem kellett volna ez a pár hónap - ráztam a fejem, és összepakoltam, hogy be tudjak zárni.

Kiléptem az ajtón, és megvártam, míg Zayn is megteszi.

- Annyira idióta vagy - döntött neki az ajtónak, kezeivel közrefogva a testemet. El akartam lökni, de képtelen voltam rá, lefogta a kezeim.

- Nem akartalak megdugni, Niall! Csak meg akartalak egyszer úgy csókolni, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy durván ellöksz magadtól, érted? - Egészen közelről suttogta, végig a szemeimbe nézve. Nem akartam, de a testem reagált a közelségére. Kínosan elfordultam, ő viszont visszafordította a fejem, hogy ránézzek.

- Kérlek, Niall, egyszer hagy tegyem meg! - nézett rám, szinte már esdekelően, viszont Zayn nem alacsonyodott le arra a szintre. Ő nem olyan volt.

Csak bólintottam egyet, ő pedig tökéletesen megelégedett ezzel. Az ajkait az enyémekre simította, amitől a pilláim maguktól lecsukódtak, és nem tudott érdekelni, hogy az utcán vagyunk. Noha egy elég kivilágítatlan, piciny utca volt, bárki megláthatott volna bennünket.

Nem tudtam viszonozni a csókját, s én magam sem mozdultam. Csak álltam ott akár egy kőszobor. Szörnyen éreztem magam, de nem tudtam mit tenni, hisz már el is húzódott. A tekintete szomorú volt, de még megsimította az arcom.

- Köszönöm. - Mintha búcsúzna.

- Várj, Zayn! - fogtam meg a karját, mielőtt még ellépett volna.

- Vigyél el hozzám, rendben? - kértem, ő pedig bólintva beült a kocsijába. Elmondtam neki a címet, s elindultunk. Nem szóltunk egymáshoz, de nem is volt annyira szörnyen kellemetlen.

Mikor megérkeztünk, felvezettem őt, vízzel kínáltam, ő viszont csak a fejét rázva a kanapéra ült.

- Nem szeretném, ha azt hinnéd, haragszok. Nem, már nem - mondtam komolyan, ő pedig bólintott. - Viszont szeretném a kapcsolataimat bizalomra alapozni, de ezt nagyon is nehézzé tetted most. - Ismét egy bólintás. - Tehát csak egy kérdésem van: Komolyan gondolod?

- Persze, hogy komolyan gondolom! - bólintott, mire sóhajtva lehajoltam, hogy a hajába túrva én kezdeményezzek egy csókot. Ami végre igazi volt. A nyelveink játéka, egymás felfedezése tette ezt ilyen széppé.

- Akkor nagyon szeretném megpróbálni ezt veled. De kérlek, legyél őszinte, rendben? - mosolyogtam rá. Ő csak bólintott, s lehúzott az ölébe.

- Viszont ígérd meg, hogy nekem majd...speciális masszást adsz - vigyorodott el kajánul, mire nevetve fejbe suhintottam.

- Ez természetes.

- Nagyon ajánlom - suttogta a vállamba, amire végül egy puszit is nyomott.

És igen, az ismeretlen krampuszból a legjobb barátom, később pedig a szerelmem lett. Sophie boldog volt, hogy mindig láthatta mikulás barátját, én pedig boldog voltam, hogy a krampusz énjét velem használta. Igen, azóta pedig már két új ágyat kellett vennem. De nem baj, megérte. Vele minden megéri.