I love you already

Sziasztok! :)
Egy kisregénnyel készülök, de míg kész nem lesz, érkezem nektek valamivel. Mivel Ziam nagyon rég volt, így most az jön. Imádom őket. Hihetetlenül.
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Liam karjai átfogták Zayn könnyű testét, hátulról ölelte magához a bandatársát. Nem tehetett róla, muszáj volt közel lennie Zaynnek, szüksége volt rá.

- Mi az? – kérdezte halkan Zayn, de nem húzódott ki az ölelésből természetesen.

- Egy kicsit maradj így, kérlek – hangzott a barnahajú válasza, de szinte csak suttogás volt. Az ő kapcsolatuk az ilyen apró érintéseken múlt. Egy ölelés, egy vállveregetés, egy apró simítás képes volt őket megmosolyogtatni. Az állát Zayn vállára támasztotta, de érzékelte Zayn halvány mosolyát, ami az ő szája sarkát is felfelé húzta. Zayn elfogadva a kellemes fogságot, hátát az izmos mellkasnak támasztotta, míg kezét az őt átfogó kezekre simította. Nem bánta Liam közelségét, persze, hogy nem! 

Hisz mindennél többet jelentett neki.

- Köszönöm – mosolygott rá, mikor percek múltán elengedte.

- Bármikor – viszonozta a mosolyt.

Különleges kapcsolat volt köztük. Minden érintés, minden pillantás valamit fellobbantott bennük, de ezt nem furcsállták, hisz oly’ sok ideje jelen volt ez bennük, hogy megszokták, természetesnek vették.

- Kész vagytok, srácok? – robogott le Niall is a lépcsőn, aki útra készen fogta a sporttáskáját magával, mögötte pedig Harry jött, de fele annyi energia sem volt benne, mint a szőke barátjában. Ő is hozta a táskáját.

- Már rég – vont vállat Zayn.

- Hát Miss Tomlinson merre marad? – kíváncsiskodott Liam felpillantva a lépcsőre, aminek tetején hamarosan meg is jelent az említett bandatársuk.

- Ha még egyszer így merészelsz hívni, Payne, esküszöm, kiheréllek – fenyegette meg lekocogva a lépcsőn, hátán a táskájával.

- Nem lenne célszerű így kitolni a jövendőbeliével, nem igaz? Bár, Lou, valljuk be, tényleg rosszabb vagy, mint egy lány – vetette át fél karját Louis válla fölött Niall.

- Kikérem magamnak, srácok, tökéletes nő lennék! – húzta ki magát büszkén.

- Nagy szerencséje van Eleanornak, hogy nem vagy az – vigyorgott rá Harry, Louis pedig egy nyelvöltéssel válaszolt.

- Jól van, fiúk, indulás a buszhoz! – tapsolt kettőt Liam, a többiek pedig csipkelődve egymást kiindultak. Mosolyogva nézett rájuk, szemében szeretet villant. Négy éve együtt vannak már, ennél szorosabb pedig aligha lehetne a barátságuk.

Éppen ezért utaznak el Harryékhez mind, ahol pedig a családok mind találkoznak. Ők is külön mennek, ha minden igaz, Niall családja már ott is volt. Elvégre sokszor látják egymás családját a srácok, de a szülők is jóban vannak, ahogy a testvérek is. Lottie és Gemma nagyon közel állnak egymáshoz, ők mindig remekül szórakoznak, Zayn összes testvére nagyon jól kijön Liam testvéreivel, Greg mindenkivel képes megtalálni a hangot, és ha hozza magával Theot, akkor vele Pheobe és Daisy tudnak babázni egy kicsit. Az évek egy nagy családdá kovácsolták őket, ezt letagadni sem lehet.

A kisbuszban egymással szemben ülhettek, három ülés volt hárommal szemben. Valahogy nyilvánvaló volt, hogy az ablakhoz az egyik oldalra Niall üljön, mellé Harry, aki mellett Louis, míg velük szemben Liam és Zayn. Louis feltette az előtte lévő ülésre a lábát és kényelembe helyezte magát, Zayn pedig rögtön a mellette ülőn tervezett elaludni. Liam is kényelmesen elhelyezkedett, s a cél már csak Holmes Chapel volt előttük.

- Srácok, keljetek, itthon vagyunk! – hallatszott Harry lelkes hangja, de Liam reagált elsőre a felszólításra. Louis az ajtónak dőlve aludt karba tett kézzel, Niall Harry vállán pihent, Zayn pedig a fejét Liam ölében találta kényelmesnek, aki pedig most ébredezett a félig fekvő, félig ülő pozíciójából. Ébresztésképpen megsimította Zayn arcát, akinek arca különös játéka jelezte az ébredését. Niall is mocorogni kezdett, Louis viszont már kómásan nézett ki az ablakon. Mikor mindenki felébredt, kinyitották az ajtót, s kiszálltak. Anne már ki is jött, hogy köszönjön nekik. Először a fiát vonta szoros ölelésbe, aztán sorban az összes fiút megpuszilta, s kedves szóval illette.

- Jajj, de jó, hogy itt vagytok! Már csak Zaynék és Louis-ék hiányoznak innen – mosolygott rájuk, a fiúk pedig bólintottak, s amint beértek, levették vékony kabátjaikat, s beljebb mentek az étkezőbe, hogy köszönjenek a családjaiknak.

- Anya! Apa! – vidult fel Niall, mikor meglátta, a szüleit. Azonnal szorosan megölelte őket, majd köszönt a bátyjának, Denise-nek, valamint a kis Theonak is. A többi srác is nevetve köszönt, majd Harry, kedvenc apró írjét felkapva nevetést váltott ki mindenkiből, aki ott volt.

- Anya! – ölelte meg boldogan Liam az anyukáját, aki boldogan szorította magához a rég nem látott fiát. Geoff is csatlakozott az öleléshez, amit Liam mosollyal fogadott.

- Jól vagytok, fiúk? – fordult Karen mosolyogva a fiúkhoz, akik bólogattak, s köszöntek neki is. Mikor mindenki végigölelt mindenkit, leültek. Nicola és Ruth a tesójukat faggatták, hogy mi minden történt vele az utóbbi időben, akikhez még Louis is odament, hogy részt vegyen a beszélgetésben. Greg Gemmával beszélgetett, míg Harry és Niall Theo-val „beszélgettek”. Zayn az asztalnál Karen és Anne társaságában nevetett, ők együtt beszélgettek. Az ebéd már fel volt téve, már csak meg kellett várni, míg megfő.

A következő család, aki érkezett, a Tomlinson család volt.

Daisy és Pheobe azonnal berohantak, hogy a bátyjuk karjaiba vessék magukat, Fizzy és Lottie viszont megölelték Anne-t, aki ajtót nyitott nekik. Jay megpuszilta őt, hisz a karjaiban a családjuk legújabb tagjait tartotta. Itt is megtörtént a köszönés, s nem is kellett sok, hogy a Malik család is megérkezzen.

Nem volt véletlen, hogy itt gyűltek össze, hisz Harryék háza volt a legnagyobb, itt pedig mondani sem kell, nagyon sokan voltak. Az anyukák egy kicsit külön vonultak, hogy beszélgessenek, hisz nagyon keveset találkoznak. A srácok testvérei szintén beszélgettek, kiegészülve Denise-szel is természetesen.

- Srácok, ezekért a pillanatokért megéri élni – ivott bele a sörébe Harry az egyik kanapén ülve, mellette Louis-val, aki a legkisebb húgát tartotta az ölében, és vele játszott.

- Totál egyetértek – bólintott Niall, aki egy fotelben ülve nézett szét. Az alapzaj megvolt, s elképesztő módon melengette meg a szívét, hogy a családja a másik családjával van.

- Annyira hálás vagyok, amiért ez most megvalósulhatott – sóhajtott Liam. Annyira boldog volt! Hihetetlenül örült.

- Szintén – simította a kezét Zayn Liam vállára, aki rámosolygott, s boldogan dőlt hátra.

Egy helyen volt mindenki, akit szeret.

Természetesen nem maradhatott el a sztorizgatás az ebédlőasztalnál, amit két felvonásban oldottak meg, hisz nem létezett olyan hosszú asztal, amihez mind odafértek volna. Nagyon sok nevetéssel, viccel, történettel telt el, ami után mind a nappaliban ültek le, hogy egy kicsit beszélgessenek mind. Pheobe leült Niall ölébe, aki a földön foglalt helyet, és egyáltalán nem bánta, hogy az egyik legjobb barátja húga kényelmesnek találja őt. Theo és a Tomlinson ikrek már az emelten aludtak így ebéd után. Harryt Daisy szemelte ki magának, aki nevetve fogadta, hogy a lány a szuszt is kiöleli belőle. Ő is a földön ült, ahogy a másik három srác is. Liam, Zayn és Louis egymás mellett dőltek neki a kanapénak, amin Maura, Karen és Trisha ült. Zayn testvérei egymás társaságában ültek Ruth-szal kiegészülve, míg Nicola Denisehez és Greghez ült le. A családok apukái szintén egy társaságot alkottak, éppen egy meccsről diskuráltak, kibeszélték az összes gólt, szabálytalanságot, kivesézték, hogy vajon melyik csap jut be a döntőbe. Anne Jay mellett ült, mellettük pedig Lottie és Fizzy volt.

- Feljönnél velem egy kicsit, Zayn? – hajolt Liam Zayn füléhez, aki bólintott, s elnézést kérve felmentek Harry szobájába, ahol nyugodtan lehettek.

- Hm? Baj van? – vált aggódóvá a hollóhajú fiúnak a tekintete, mikor látta Liam elgondolkozó arcát.

- Nem, nincsen baj. Tényleg. Csak szerettem volna egy kicsit beszélgetni. Négyszemközt – mosolygott, s leült Haz ágyára, mellé pedig Zayn, aki szintén örült, hogy egy kicsit kiszabadult a tömegből. Bár ez a fajta nem zavarta, hisz itt csak olyanok voltak, akik szeretik őt. Ránézett Liamre, így észrevette, hogy ő halvány mosollyal őt figyeli.

- Mi az? – mosolyodott el, tetszett neki, hogy Liam figyelme rajta van.

- Nem haragszol, ha kipróbálok valamit? – kérdezte, Zayn pedig csak a fejét rázta, fogalma sem volt, hogy mi lehet az. Liam előre hajolt, s a jobb kezét Zayn arcára simította, hogy egy hosszú, lágy, érzelmekkel teli csókba húzza. Zayn amennyire meglepődött volt, annyira élvezte is. Különös élességgel érzékelte Liam kezét az arcán, ajkait az övén, s a szíve heves harcát a mellkasa ellen, olyannyira ki akart a helyéről ugrani. Nem volt meglepve, hogy nem érez negatív dolgokat a csókkal kapcsolatban. Hisz minden, amit Liam tesz, számára tökéletes.

- Köszönöm – vált el tőle lehunyt szemmel Liam, örült, hogy végre megtapasztalhatta azt, amire már rég várt. Nem tudta, hogy ezzel vajon lavinát indított-e el, minden esetre szerette volna, ha nem változik semmi sem a negatív irányba. Zayn csak beszívta az alsó ajkát, s bólintott. Elfordult, miközben magában újra és újra felidézte a csókot. Tökéletes volt, nem is hasonlított a lányokkal váltott csókokhoz. Ez határozottabb volt, s talán több érzelem is vegyült bele, ami még tökéletesebbé formálta az egészet.

Csak azt nem tudta, hogy mi is volt ez igazán. Mármint Liamnek mit jelentett. Sajnálta volna, ha a helyzet úgy kívánná, hogy ezt a különös érzést a mellkasában nélkülöznie kellene.

- Talán le kéne menni – törte meg Liam a csendet, kiszakítva ezzel bandatársát a gondolatai alól.

- Igen. – Mégsem mozdultak meg. Egyikőjük sem. – Liam?

- Hm? – A következő, amit tapasztalt, az ajkak voltak, melyek végleg elvették minden eszét. A csók most bátrabb volt, még több élettel, mint az előbb. Zayn kezei félelmet nem ismerve szántottak bele Liam hajába, aki pedig kezét a másik csípőjén nyugtatta.

- A fenébe is, végre! – suttogta meggondolatlanul, kiváltva Zaynből egy meglepett, értetlen pillantást. – Annyi ideje szerettem volna, ha ez megtörténik – vallotta be, már értelmetlenség lett volna visszakozni. Már mindegy volt. Zayn csak elmosolyodott, s egy apró puszit adott Liamnek, akit hívhat akár már a párjának is.

- Tényleg le kéne menni – mosolygott, s felállva a kezét nyújtotta, Liam ajkai pedig szintén egy szeretetteljes mosolyra húzódtak. Elfogadta a felé kínált jobbot, s felállt, de nem tudott Zayn mellől szabadulni. Az érintések voltak fontosak. Az, hogy már másképp érintheti. A derekát, a nyakát, a hajába túrhat, homlokon csókolhatja, ha akarja. Magához húzta, s egy sokkal másabb, sokkal intenzívebb érzésekkel ellátott ölelésbe vonta, amit nem bánt Zayn sem. Elég volt, hogy érezte Liamet maga meltett.

Lementek, s a kép ugyanaz volt, mint mikor felindultak. Beszélgetések, nevetések. Abban a körben, ahol mindenki szereti a másikat, mert összeköti őket valami. Valami igazán erős.

Körbenézve csak boldogságot, örömöt láthattál. A bandatársak egymás testvéreivel beszélgettek, játszottak, viccelődtek, és ez természetes volt. Az anyukák megosztották egymással a legfrissebb sztorikat, a férfiak dűlőre jutottak, hogy ki lesz a bajnokság nyertese. Hivatalos volt: A One Direction egy hatalmas családot alakított ki maga körül.