Epilógus ~ MYOB

Sziasztok!
Itt is van az Epilógus, remélem tetszeni fog nektek. És, hogy a továbbiakban mi lesz? Nem tusom, hogy fogok- e történetekkel jönni, nagyon sokat gondolkoztam rajta, és semmi sem biztos még. Még nem tudom, majd elválik.
Remélem, mindenki rendben van, jól vagytok :)
Jó olvasást!

xoxo Lora    

Minden annyira egybevágott, mégsem passzolt semmi sem igazán. A srácoknak semmi sem volt biztos. Harry érezte, valami rejtőzik az ütés mögött, amit rámért a bandatársa, s bármennyire is kapott magyarázatot, nem volt ezzel megelégedve.
- Jössz, Hazz? Mindjárt kezdünk. - Itt voltak, az utolsó Amerikai koncerten. Liam volt az, aki benyitott hozzá az öltözőbe, mire ő sóhajtva felállt, s Liamet arrébb tessékelve bezárta utána az ajtót, s a kezébe vette a kulcsot.
- Liam, magyarázatot szeretnék. Igazit. Az igazságot szeretném, azt hiszem megérdemlem, nem? - Liam csupán egy apró sóhajt engedett ki, s zavartan a tökéletes hajába túrt. Harrynek igaza volt: tartozott neki az igazsággal.
- Utáltam, hogy nektek összejött, ami nekem sosem fog - rogyott le az egyik kanapéra, de nem nézett Harryre. Hallották tompán a rajongók őrjöngését, s egy hang bemondta nekik, hogy ideje menni.
Ők viszont tudták, hogy addig nem mennek el, míg nincs minden letisztázva. Mindkettejük érdekében.
- Meleg vagy, igaz? - kérdezte a göndör hajú halkan, Liamnek pedig elég volt egy apró bólintás. Így még igazabbá vált ez az egész.
-Miért kell ennek ilyen nehéznek lennie? - sóhajtott a megtört srác, Harry pedig átérezve a másik bánatát megsimította a vállát.
- Mondd el neki! - mondta halkan, egész egyszerűen kitalálva, hogy kiről is van szó.
- Harry, utálni fog. Főleg ennyi minden után. Mikor belevágtam ebbe az egészbe, tudtam, hogy lesznek következmények, számoltam azzal is, hogy nem lesz minden olyan a bandában, mit azelőtt. Okkal vagytok bizalmatlanok, okkal gondoljátok, hogy valami nem úgy van, ahogy ti azt látjátok. Hisz szörnyen viselkedtem, noha csak segíteni akartam - rázta a fejét fáradtan, majd felállt. - Ideje menni, Harry. Kezdődik a show! - mondta határozottan, Harry viszont sóhajtva odalépett hozzá, hogy megölelje.
- Minden rendben lesz, Li, rendben? - suttogta, s megvárta míg Liam bólint, és csak azután nyitotta ki az ajtót. Egyelőre semmi sem volt rendben.

- Csodálatosak vagytok! Köszönjünk, hogy mellettünk álltok! - kiáltotta Liam hangosan, büszkén pillantott a lányokra a nézőtéren, akik még hangosabb sikítással jelezték, hogy mindig velük maradnak. Bármi, bárhogy lesz. A srácok a backstagbe mentek, miután mind ittak, beszélgetve pihentek egy keveset. Mind megkönnyebbülten gondoltak arra, hogy aznap éjszaka a hotel puha ágyát használhatják alvásra.
- Gyerünk, Lou, haladj már! - mosolygott Harry a barátjára, aki egy kicsit lemaradt, hisz egy picit kinyújtott nyelvvel merült bele a telefonjára.
- Bocsi, máris megyek - nézett fel mosolyogva, s elrakva a mobilt, hozzájuk kocogott. Liam kicsit arrébb sétált, keserűen gondolt arra, hogy máskor nem érezné magát ilyen furcsán, úgy, mintha nem lenne odavaló. Zayn és közte még mindig fagyos volt a hangulat, ahogy Harryvel sem volt minden a régiben. Csodálkozik? Nem igazán. Hisz fizikailag is bántotta, nem csak lelkileg.
Borzalmasan érezte magát.
- Li, nem jössz ide? - hallotta meg Niall vidám, kissé felpörgött hangját. Meglepetten pillantott fel, nem számított rá, hogy valaki kirángatja őt a gondolataiból, amik valljuk be, nem voltak olyan színesek és vidámak.
- Tessék?
- Gyere ide, ne különülj már el! - vigyorgott rá a szőke, aki annyira közel állt a szívéhez. - Gyere te is, Harrynél gyűlünk össze. Pakolj le, és rajta! - mosolygott rá töretlenül, ő pedig egy meglepett mosollyal bólintott. Elővette a szobáját nyitó kártyát, átöltözött kényelmesebb ruhába, ami igazából egy melegítő alsót és egy atlétát jelentett.  Fogta a mobilját, zsebre vágta, s a folyosóra kilépve Harry szobájához ment.
Bekopogott,az ajtó pedig hamar feltárult, s megjelent ott Harry mosolygós arca.
- Szia! Gyere be! - nyitotta szélesebbre az ajtót, s beengedte. Niall már ott volt(természetesen), Zayn és Louis viszont még hiányzott. Liam valljuk be, nagyon kényelmetlenül érezte magát. Olyan régen volt már ilyen körben a srácokkal, szinte már el is felejtette, hogy milyen ez. Nem érezte azt, hogy ő odavaló.
Túl sokat tönkretett ez a pár hónap köztük.

- Liam, arrébb mennél? - hallott meg egy ideges hangot. Felnézett Zaynre, s egy sóhajtással átült az ágyról az egyébként teljesen üres kanapéra. Naná, persze, hogy utálja, ő aztán megérti.
- Megint akkorát taroltunk, srácok! Fantasztikus koncert volt! - lelkesedett Lou. Hogy mikor ért be ő és Zayn? Liamnek halvány lila sejtelme sem volt.
- Mint mindig - vigyorgott Niall, mire Liam elmosolyodva megforgatta a szemét. A srácok beszélgetni kezdtek, ő pedig inkább a háttérből figyelt. Nem igazán akart hozzászólni, akkor minden figyelem ráirányulna, azt pedig nem akarta. Akkor valaki robbanna. Félt, ha megszólal, Zayn beleköt, s valaki ismét vérig lesz sértve. Nem igazán kellett neki beleszólnia, a srácok remekül elvoltak. Ő pedig csak egyszerűen figyelt rájuk. Mint a régi szép időkben.
A srácoknak is feltűnt ez, nyilván, de nem firtatták a dolgot. Liam velük volt, és ez a lényeg.

- Jól van, ideje menni. Holnap várost nézünk! - csapta össze Harry a tenyerét, felállásra késztetve mindenkit.
- Én még lent leszek a parkban - csekkolta Louis a telefonját, s mosolyogva felállt.
- Mégis miért? - szólt bele Liam kíváncsian, összevont szemöldökkel.
- Van közöd hozzá? Nincs. El lehet menni - dörrent rá Zayn nyersen, rá sem nézve. Liam lépett egyet hátra, nem számítottam ilyen válaszra, ilyen nyersre.
- Susannal találkozok - szólt közbe Lou, Liamet viszont már nem ez érdekelte. Keserűen megcsóválta a fejét, mozdulata egyaránt volt csalódott is.
- Ahogy akarod. - Nem akart nagy jelenetet rendezni. Egyszerűen csak kisétált az ajtón, be a szobájába. Lekapta a ruháját, elment lezuhanyozni, s üres fejjel ment vissza a szobába, hogy aludni térjen.

***

Nem érezte magát élőnek. Utált rosszban lenni bárkivel is, hát még ha egy bandatársáról volt is szó. Már nem merte használni a "legjobb barát" jelzőt. Zayn nagyon is haragudott rá, ami irtóra zavarta. A többiekkel már rendben voltak a dolgok, ez pedig nem ment olyan könnyen. Zaynnel sosem könnyű, semmi.
- Jó reggelt! - köszönt nekik motyogva, s bár nem volt álmos, egyszerűen csak nem akart beszélni.
- Neked is - válaszoltak egyszerre, Niall teli szájjal, Louis nagyon-nagyon vigyorogva, Harry normálisan, Zayn pedig csak motyogott valamit.  Együtt reggeliztek meg, s a lifteknél vártak egymásra. Zayn már bent volt egy liftben, mikor Liam keze megállította az ajtaját a becsukódástól, s bement mellé. A lift elindult, Liam pedig "most vagy soha" alapon megállította a liftet. Igen, beszélni akart Zaynnel. Igen, azt akarta, hogy Ő megértse őt, hogy mi, miért történt.
- Indítsd el! - mondta Zayn mérgesen.
- Nem. Addig nem, amíg nincs minden megbeszélve - rázta határozottan a fejét, ebből nem engedett. Vághat hozzá bármit, nem érdekli. Ő is sok mindent mondott, túl sokat.
- Nincs mit megbeszélni. Hagyj békén, és indítsd el a liftet! - Hangját megemelte, hátha ezzel növeli a hatást, Liam arca mégis rezzenéstelen maradt.

Utálta, hogy szüksége volt Liamre. Megtörni látszott, ám még mindig élénk volt benne ez az egész. A bizalmával játszadoztak, ezt pedig nagyon nem szereti. Egyik fele hátat fordított volna neki, nem is figyelve többet rá, másik viszont csak szorosan ölelni akarta, s talán sosem engedni el.
Liam egy gyors mozdulattal ott volt előtte, s elszánt tekintetét az övébe fúrta. A hollóhajú fiúnak ötlete sem volt, hogy mi fog történni, csak remélte, hogy a dolgok nem fordulnak rosszabbra.
Liam nem teketóriázott, nem dobálózott szavakkal, sokkal inkább a tettekre bízta a dolgot. Egyik keze Zayn derekára, másik pedig a nyakára csúszott, s gyengéden, ám mégis különös szenvedéllyel, ámulatba ejtően sok érzelemmel csókolta meg. Erre várt már sok ideje, ezért volt ez az egész. Ez az a nagy titok, ami miatt zsarolták, ez az, ami oly' sok ideje érlelődik már a mellkasában, hogy már maga sem tudja, mennyi mindent élt meg azóta.
- Ez az ok, Zayn. Ez mindennek a kezdete - suttogta halkan, akár egy apró titkot.
Zayn fejében minden összeállt. S bármennyire is úgy gondolta, hogy a helyes az lenne, ha ellökné Liamet, undorítónak nevezné, esetleg meg is alázná, a szíve jól tudta, hogy Liam nem ezt érdemli. Neki van a leghatalmasabb szíve a Földön, s most derült ki, hogy ez a szív érte dobog.
Nem akar bízni benne, mégis tudja, minden igaz. Tudja, hogy ez az a Liam, akit mindig ismertek, hát akkor mire vár?
Szeretetre, biztos alapra, bizalomra. Ezeket mind megkaphatja.

- De közel sem a vége - mondta Liam ajkaira, amit rögtön birtokba is vett. Csak idő kérdése, s minden ismét egyenletes talajon fog mozogni, az alapok megvannak hozzá mindegyikőjüknél. És, hogy élnek- e ők öten, a One Direction a lehetőséggel? Az már a jövő zenéje, de idővel minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Mindig úgy van.