Does age matter?

Hali :)
Későn jelentkezem ugyan, de remélem, ez nem baj. Mindenképp szerettem volna valamit hozni a hétvégén, hisz ki tudja, mikor lesz időm írni legközelebb. Elég rövid, mégis fontos, s ez most bizony Ziall, azoknak, akik szeretik.
A mondanivalója a lényeg, próbáltam kifejezni, hogy szerintem mi hogyan van.
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Niall

- Suli után jövök érted – hajolt hozzám a sötét hajú egy apró, édes csókra, amit valljuk be, nagyon is örömmel fogadtam.

- Majd látlak – mosolyogtam rá, s a táskámat a vállamra kaptam, s kiszálltam a kocsiból. Zayn a sulitól messzebb rakott le, hisz egyáltalán nem akartam szívatás tárgya lenni a suliban azzal, hogy egy pasim van. Aki nem mellesleg hét évvel idősebb nálam. Én idén töltöttem a 18-at, ő pedig 25 lesz egy hét múlva. Igen, én még gimnazista vagyok, ő pedig már dolgozik egy ideje. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak, de a véletlen műve volt. A bátyjám, Greg által ismertem meg Liamet, aki a legjobb barátommá vált, s mikor vele beszélgettem egy kávézóban, akkor találkoztunk Zaynnel. Liam bemutatott minket egymásnak, s Zayn pedig leült hozzánk, és így megismerkedhettünk. A kapcsolat megmaradt, két hónapra rá pedig összejöttünk. Azt hiszem, én vagyok a legszerencsésebb, amiért Zaynt az enyémnek mondhatom. Noha a szüleim nem így gondolják.

Mint mindenki más, ők is azt hiszik, hogy ilyen korkülönbséggel egy kapcsolat nem működhet, hisz két külön világban éljük a mindennapjainkat, nem tudhatjuk, hogy a másik épp mit csinál, kivel van. Sok kapcsolat bukhat a bizalom hiánya miatt, ez pedig itt talán kicsit kényesebb is. Nincs kapcsolat, ha nem akarja mindkét fél azt. Zayn művész, de tetoválásokat is csinál, és mi ketten össze tudjuk hangolni az életünk. Tiszteletben tartja, hogy nekem így az utolsó évemben az érettségi a legfontosabb, az, hogy a családommal töltsek sok-sok időt, hisz mikor „kirepülök a fészekből”, nem fogom őket olyan gyakran látni.

Sosem volt bajuk azzal, hogy meleg vagyok, sokkal inkább azzal, hogy egy olyan párt választottam, aki ennyivel idősebb nálam.

- Hali, Nialler! – köszönt az egyik osztálytársam, Harry, aki ezzel könnyedén ki is rángatott a gondolataim közül.

- Szia – mosolyogtam rá. Ami az iskolát illeti, nem tudják, hogy meleg vagyok. Egyedül Louis és Harry, de nem zavarja őket, amíg a jó öreg Niall vagyok, aki mindenen nevet, és jó sokat eszik. Végzősként mindenki ismeri a nevem, ráadásul a focicsapatunk aktív tagja vagyok Louis vezetésével. A tanulásom átlagos, de nem vagyok rossz tanuló.

- Matek az első óránk, igaz? – vonta össze a szemöldökét a folyosón sétálva, próbálva felidézni az órarendünket.

- Jepp – bólintottam, jó alaposan megnyomva a „p” betűt a szó végén.

- Zaynnel minden oké? – kérdezte egy óvatos mosollyal, lejjebb véve a hangját, mire elmosolyodtam, s bólintottam.

- Igen, minden rendben.

- Helyes. Jó arc a tag – vont vállat, én pedig felkuncogtam.

Louis is hozzánk csapódott, vagyis inkább Harryhez, de mentségére szóljon, túl nagy így reggelente a nyomorgás a folyosókon, előfordulhat, hogy karambol történik.

- Hali, skacok! Mi a helyzet? – vigyorgott ránk, mikor végre beértünk a terembe. Ott páran köszöntek nekünk, mi pedig viszonozva azokat, leültünk a helyünkre.

- Minden oké – mosolygott Hazza, miközben előpakolta a cuccát. – Reggel majdnem leszart egy madár, de szerencsésen megúsztam. Unalmas életem van, el kell fogadni – vigyorgott ránk, tekintetével mintha pajkosan üzente volna, hogy bizony ez van.

- Fúj – fintorodott el a kék szemű, Harry és én pedig hátrafordultunk, hogy könnyedén tudjunk beszélgetni.

A tanár szakította félbe a meglehetősen „izgalmas” társalgásunkat, s elkezdte az órát. 8 órám volt, tehát jó későn végeztem, Zayn pedig a megszokott helyen várt az ezüst kocsijában. Mosolyogva nyitottam ki a kocsi ajtaját, s behuppanva megkönnyebbülten sóhajtottam. Igazából ezért megérte túlélni a tanórákat, hisz tudtam, ha végzek, Zayn itt fog a kocsiban várni. Ez pedig tényleg nagyon sokat jelentett nekem.

- Szia – hajolt oda hozzám, én pedig kissé talán türelmetlenül csókoltam meg, de nem tehettem róla, egyszerűen muszáj volt. Annyira örültem, hogy ismét láthatom!

- Valakinek csak nem hiányoztam? – vonta fel játékosan a szemöldökét, mire megforgattam a szemem.

- Nem. Ez lett volna a búcsúm, hisz úgy döntöttem, nem érdekel ez a kapcsolat veled. Nincs meg a szikra – fordítottam el a fejem „komolyan”.

- Tudod, igazad van. – Szinte tudtam, hogy bólintott. Ezen a válaszon meglepődtem, s már épp fordultam volna meg, mikor a leheletét a nyakamon éreztem meg. – Köztünk erdőtűz lobog, nem igaz? – adott könnyed csókokat a nyakamra, én pedig ösztönösen hajtottam el a fejem, hogy nagyobb teret adjak neki, ahol garázdálkodhat.

- Valami olyasmi – sóhajtottam élvezve az ajkai különleges játékát.

- Na, ugye! – ült vissza elégedetten az ülésébe, s nyugodtan indította be a motort, kísérve az én gyilkos tekintettemmel.

 - Irány haza! – mondta mosolyogva, én pedig kinéztem az ablakon.

Zayn

Mindig hozzám viszem Niallt először, estig nálam van, ott tanul meg, sokszor segítek neki, azután pedig csak élvezzük egymás társaságát. Vacsora után pedig mindig hazaviszem, hisz tudom, hogy mennyire fontos neki, hogy a családjával legyen. Az én családom messze lakik, ezért ritkán találkozunk, de hétvégente mindig kerítek rá alkalmat, hogy elmenjek és meglátogassam őket.

- Na, végre már! – dobta le magát a szöszi a kanapéra, mikor megérkeztünk, s rögtönk ki is bújt a farmerjából, hisz olyan meleg volt, hogy könnyedén rá is forrhatott volna a ruha. Én természetesen nem bántam, minél kevesebb ruha van rajta, annál jobb. Nagy nehezen feltápászkodott, s otthonosan mozogva ment a konyhába, hogy keressen valamit inni, én pedig halvány mosollyal követtem őt. Konkrétan második otthona volt ez, minden szabadidejét itt töltötte.

Megvártam, míg lerakja a poharat, s megtámaszkodva mellette a pulton, közrefogtam a testét.

Lehajoltam, s ajkainkat összetapasztottam, hisz ez volt az, amire már annyit vártam ma. Egyik kezem a tökéletes szőke hajába túrt, másik viszont a derekánál körözött, onnan húzta őt közel hozzám.

Egyszerűen imádtam az érzést, mikor a testünk összesimul, az illata az orromba száll, édes ajkait én érinthetem. Az valami hihetetlen érzés, egészen különleges.

- Zayn. – Hallani a hangját, ahogy a nevemet sóhajtja, az felülmúlhatatlan, elképesztő.

- Hm? Mit szeretnél? – hajoltam a füléhez, s az a mögötti érzékeny területre nyomtam apró, édes csókokat, amit sóhajokkal díjazott.

- Téged – nézett mélyen a szemembe, én pedig egy hosszú életű, mély csókkal díjaztam a tetszetős választ.

Ösztönöztem, hogy ugorjon fel az ölembe, amit készségesen teljesített is, én pedig a hálóig vittem őt. Lágyan helyeztem rá az ágyra, s könnyedén fölé másztam.

Belenézve a lélegzetelállító kék szemekbe, csak arra tudtam gondolni, milyen szerencsés vagyok, hogy ez a két lábon járó csoda engem tüntet ki a szerelmével. Hisz mit számít a kor, ha egyszer a szerelem a lényeg? Ha csak az a fontos, amit a szív diktál, az ész pedig fejet hajt, s elfogad? A test pedig boldogan szolgálja ki a szív minden vágyát? A lényeg, hogy tisztelet, szeretet, elfogadás, s megértés kell. Mert a szív pontosan tudja, mi a jó. Csak tanuljuk meg ezt elfogadni.