11. rész ~ MYOB

Sziasztok!
Itt van az utolsó rész, a következő, ha minden igaz, más csak az Epilógus lesz. Az is fontos rész lesz, de ebben minden kiderül.
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Zayn:

Nem tudtam, mit is tehetnék, mit is mondhatnék. Niallt ölelve néztem végig a jelenetet, azt, amit sosem akartam látni. A szívem apró darabokra hullott, látva, hogy az, aki a lehető legtöbbet jelenti nekem, ilyet tesz. Hisz így van.
Mikor megállt a busz, nekünk rögtön menni kellett próbára, hogy megnézzük a színpadot, képbe legyünk mi hol van, valamit a hangzás. Mi már 10 perce ott voltunk, mikor Liam is megérkezett, nem nézve ránk Paulhoz ment, aki a beszélgetésük végén bólintott, Liam pedig elment, hogy még több emberrel beszéljen.
- Srácok, irány a busz. Azonnal – szólt szigorúan, most pedig egyikünknek sem volt kedve ellenkezni. Nem szóltunk egy szót sem, de egy emberként torpantunk meg, mikor láttuk, hogy az egyik kanapén Liam ül komoly teintettel. Összenéztünk a srácokkal, de nem mozdultunk. A légkör kínos volt továbbra is, amit Paul is észrevett.
- Fiúk, üljetek le. Kérlek – kért minket, mi pedig szájhúzva teljesítettük, amit kért. Niall szorosan Harry mellett ült, mi pedig Louis-val közrefogtuk őket. Ösztönös volt, s Liam is felhúzta rá a szemöldökét. Némán üzent valamit Paulnak, aki bólintott, s elhagyta a buszt.
- Felbontottam a szerződést a Modest!- val – közölte egyszerűen, mi pedig elképedve, hitetlenül meredtünk rá.
- Liam, ezt nem teheted! Nem tehetsz minket teljesen tönkre! – pattant fel Louis kiabálva, teljesen ki volt akadva. Liam viszont egy kézmozdulattal elhallgattatta.
- A turnét alattuk fejezzük be, de már nem vagyunk hozzájuk kötve többet – rázta a fejét. Louis visszaült, mind vele szemben vártuk az indokokat.
- Mégis miért tetted? – kérdezte Niall halkan, s hosszú hónapok után először Liam elmosolyodott előttünk.
- Miattatok, Ni – mosolygott melegen, mi pedig döbbenten figyeltük lágy tekintetét, kifejező arcát
- Miről beszélsz? – néztem rá értetlen tekintettel.

- Itt az idő, hogy mindent elmagyarázzak, srácok – sóhajtott, s egy kicsit félre is pillantott. – Zsarolás alatt álltam. Méghozzá a Modest! által. Rájöttek valamire, amire nem kellett volna, s pénzt kértek a hallgatásukért. Egy szót sem lehetett erről szólnom nektek. Ha megtudták volna, hogy valahogy a tudtotokra hozom ezt az egészet, nekem tényleg annyi. Elvárták, hogy semmi kapcsolatom ne legyen veletek konkrétan, egyedül a koncerteken lehettem önmagam, hisz a rajongók ezt várják el tőlünk, nem igaz? – mosolygott fanyarul. – Próbáltam jelezni nektek mégis. Azzal, hogy szórakoztam veletek a koncerteken, azzal, hogy kértem, bízz bennem – emelte rám a tekintetét.

- Őszintén sajnálom, Harry – pillantott a göndörkére, aki őszinte érdeklődéssel hallgatta Liamet. – 

Nem akartam, hogy ez ennyire elfajuljon. Egyáltalán nincs semmi bajom azzal, hogy Niallal vagy, sőt, valószínűleg én vagyok a legnagyobb Narry shipper, egyszerűen csak ez ellene volt annak, amit próbáltam elérni. A menedzsment tönkretett volna titeket, ha rájön, fiúk – mondta határozottan, a szőke és a göndör pedig összenézett. – Nem támadhattam Niallt, mert tudom, hogy te jobban viseled az ilyet, mint Ő. Próbáltam elérni, hogy menjetek szét, még ha a szívem szakadt meg miatta. Ám látva, hogy semmi eredmény, tennem kellett valamit. Bár nem éreztem elégnek az időt, ami volt, sikerült elég bizonyítékot szereznem ellenük. Mikor láttatok, hogy a telefonomat nyomkodom, az azért volt, mert próbáltam menteni a bandát. És az éjjel sikerült. Egyességet kötöttünk: úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, a turné után pedig hivatalossá tesszük, hogy kiléptünk tőlük – magyarázta, mi pedig bólintottunk.
- És Susan? – tette fel halkan a kérdést Louis. 

- A mi fandomunk őrültebb bárminél, ám tényleg figyelnek ránk. Nem csak ő, hanem sokan mások is rájöttek, hogy valami nem oké – vont vállat.

- Hogyan tudtad ezt mind eltitkolni előlünk? – Hazz hangja kérdő volt, szomorú.

- A szükség nagy úr. És komolyan, tényleg nagyon sajnálom – mondta őszintén, annyira jó volt végre visszakapni őt. Elgondolkoztam. Alaposan figyelve őt tudtam, kétség sincs afelől, hogy visszatért hozzánk, ám ez az egész, annak ellenére, hogy elmondta az okokat, bennem rossz érzést keltett, nem tudtam, nem is akartam igazán ismét bízni benne. Hisz olyan könnyedén játszotta el azt! Számomra ez még sok volt.
- Liam! – tört ki Niall boldogan, s konkrétan a nyakába ugrott. Li nevetve ölelt vissza, s már kétség sem volt afelől, hogy újra az a Liam van előttünk, akit mind nagyon szeretünk.
- Valamit még most sem értek, Li – vallotta be Louis visszaülve egy nagy ölelésből. – Mivel zsaroltak téged? Mi volt az ok? – kérdezte, mire én is, s Niallék is kíváncsian várták a választ.
- Semmi, tényleg – rázta a fejét félrepillantva.
- Azt mondtad, hogy az ellen vagy, hogy Harryéket tönkretegyék. Tehát te is... te is meleg vagy? – kérdeztem bizonytalanul, magam sem értve, hogy honnan szedtem erre bátorságot.
- Gyertek, ideje menni a próbára. Csináljunk végre egy rendes koncertet! – pattant fel, s azzal a lendülettel ki is ment a buszból, mi pedig követtük őt. Láttam a többieknek, hogy mennyire örülnek, hogy végre minden újra a régi.

Hihetetlen, hogy mik folytak a hátunk mögött. Képtelen voltam megérteni, felfogni ép ésszel ezt az egészet.
Bár szeretem Liamet, nekem ez túl sok volt. Látni, hogy az ökle Harry gyomorszájába vágódik, nem egy felemelő látvány, s nem is jó érzés gondolom. Harry is úgy gondolkozhatott, mint én, hisz láttam rajta, nem felejtette el a dolgokat még, nem megy az olyan könnyen.
Ő volt az egyik legnagyobb elszenvedője a színjátéknak, és nem, nem örült neki.
- Harry, minden rendben? – álltam mellé, hangom halk volt, bár Lou és Niall előttünk hangosan nevettek valamin, így nem kellett annyira óvatosak lennem.
- Én még nem tudok annyira felhőtlenül örülni, Zayn – vallotta be szomorúan, mintha sajnálná, hogy így érez.
- Tudom Haz, én is így vagyok vele. Ő sem bízik még mindig bennünk. Mire jött rá a menedzsmentünk? Nyilván, hogy Liam valakibe beleszeretett, de nem mondja el ezt nekünk. Még én sem hiszem, hogy minden rendben. Mármint vele – mondtam, ő pedig megértően bólintott.
- Talán tudja, hogy milyen reménytelen a szerelme. Valamilyen szinten meg tudom őt érteni – gondolkozott el, mi pedig beértünk az arénába.

Már nem volt időm válaszra, mentünk készülődni a koncertre.
És ez volt az első olyan koncert a turnénkon, amikor tényleg magunk voltunk. Nem voltak szerepek, nem kellett játszani, hisz valóban boldogok voltunk. Valóban élveztük a koncertet, ahogy általában mindig. A koncert vége természetesen a Best Song Ever volt, az egész aréna énekelte velünk a szöveget, mi pedig mind büszkék voltunk.
A koncert végén, még a színpadon voltunk, mikor egy szoros, boldog ölelésben forrt össze a banda. Csak arra tudtam gondolni, hogy ez csak akkor lehetne tökéletesebb, ha Liam az utolsó titkát is elárulná.
Igen, aggódtam érte, de a többiek is, ám mégis én voltam az, aki a legjobban. Nem akartam boldogtalannak látni. Hogy ez jelent-e valamit. Biztosan. De egyelőre nem foglalkozok még vele.