I missed ya'!

Hi!
Ismét jelentkezem, ezúttal Believe történetével, aki egy természetalatti Narryt kért tőlem :)  Próbáltam humort belevinni, remélem, ez is sikerült valamennyire.
Remélem, tetszeni fog, mind Neki, mind Nektek!
+18-os részeket tartalmaz, úgy olvassátok!

U.i: Még mindig lehet kérni! Ott jobb oldalon mosolyog az oldal, ahova várom a kéréseket :)

xoxo Lora  

Nem volt minden ugyanolyan. A jól megérdemelt szünetünket töltöttük, ami Harry nélkül volt. Neki természetesen Amerikában kellett lennie, még véletlenül se itt velünk. Liam szerencsére mindig velem volt, de Louis és Zayn is átjöttek, de sose külön, mindig együtt. Naná, azon felbuzdulva, hogy Harry és én összejöttünk, ők is megtalálták magukban a kellő bátorságot, hogy egymásnak bevallják az érzéseiket.

Hálásak voltak nekünk. Ha mi nem vagyunk, talán ők sem lettek volna képesek erre. Liam persze remekül elvan Sophia-val, nincs köztük semmi baj.

Próbáltam nem rá gondolni egész nap, ami sikerült is. Mikor aludtam. De rosszabb esetben akkor sem. Persze üzengettünk egymásnak, beszéltünk telefonon, és videochateltünk, de most komolyan! Az nem ugyanaz, mintha csókolna, mintha átölelne.

Lehet, hogy Harry elvonásom van. Igen, határozottan. Ezt már kezeltetni kéne!

- Nialler, nyugi. Csak egy hét, és hazajön, oké? – próbált nyugtatni Liam – sikertelenül.

- Liam – néztem rá komolyan, mintha most mondanám majd ki a halálos ítéletét. - Egy hét baszott sok idő, oké? – dörrentem rá, mire ő feladva felemelte a kezét, s hátradőlt a kanapén, ahol mindketten ültünk. Ezidáig.

- Na, jó, Niall. nem értelek – rázta a fejét tanácstalanul. – 2 hétbe még sosem halt bele senki. Szerintem ő remekül eltölti az idejét, bármennyire is hiányzol neki – mondta egyszerűen, a plafont bámulva. A szemebe rettegés jelet meg, ahogy rákaptam a tekintetem.

- Azt mondod, hogy épp mással hentereg valahol? – kaptam a kezem a szám elé, mire ő hitetetlenül felröhögött.

- Naill, te egy paranoiás állat vagy, nincs mentséged – csóválta a fejét, szinte már- már a szemét kellett törölgetnie.

- Jól van na – fújtattam durcásan, ahogy összefontam a kezem a mellkasom előtt. – De olyan könnyen hagyhatna el, nem igaz? Elvégre bárkit megkap, akit akar. Ennyi féltékenység/ félelem belefér, nem? – néztem rá nagy szemekkel, mire sóhajtva felült, s fél karral átölelt.

- Niall, nyugodj le, tényleg. Kétlem, hogy Harry megcsalna, hülye lenne. Szóval légy oly’ kedves, és ne gondolj rá ennyit, hanem egyszerűen csak foglald le magad. Írj egy dalt, komponálj zongoraversenyt, vagy tanulj meg üstdobon játszani. Esetleg állj neki valami szimfóniának, tudom is én! Találd fel magad! Mikor lejár a megbeszélt határidő, hazajön, oké? – mondta, én pedig felnevetve bólintottam. 

Igen, a menedzsment küldte el, legközelebb Zayn fog menni valamerre. Csakhogy minél jobban próbáljanak szétszedni minket. Zaynt távol Louis-tól, Harryt távol tőlem. Hát nem kedvesek?

Viszont van egy egyességünk: Ha nem sikerül elérni ezt, leszállnak rólunk, és áldásukat adják. Ha nem tárjuk fel ezt a rajongók előtt. Mi nem is terveztük ezt, tehát nincs baj, már ami ezt illeti.

 Tehát tulajdonképpen tesztelik a kapcsolatunkat, ami bizonyos szinten jó, bizonyos szinten viszont teljességgel kiakasztó.

De végül úgy tettem, ahogy Liam mondta. Nem, nem komponáltam zeneműveket és hasonlók, de elmentem golfozni, óvatosan, de Louis-val fociztam egy kicsit, elmentem kirándulni Zaynnel és a kedves párjával, míg Liam Sophiával találkozott. Nagyjából sikerült kizárni Harryt, ami ugyan nem mindig sikerült, de a saját érdekemben muszáj volt.

Az utolsó két nap viszont megint szenvedés volt. Egyik srác se tudott átjönni, mert mind a párjaikkal voltak. Nem hibáztathattam őket, én is ezt tettem volna. De így csak feküdtem otthon, s nem csináltam semmit. Csak ettem. De ez természetes, ne kövezzetek meg!

A telefonon szórakoztam, majd filmet néztem, és csöndesen szenvedtem. De legalább csöndesen tettem! Mikor megérkezett Harry hazaérkezésének napja, izgatottan keltem fel, az ágy szinte kidobott magából. Lementem, ettem valamit, ami tegnapról maradt meg, s kaptam egy SMS-t Harrytől, miszerint már nagyon várja, hogy végre ismét mellettem legyen. Egyből visszaírtam, s elmosolyodva mentem felöltözni. Nem volt itt, mikorra megbeszéltük, hogy jönnie kell.

Eltelt 5 perc.

Negyed óra.

Fél.

Majd egy.

Nem értettem, hogy miért nincs még itt, de nem akartam felhívni, hátha megzavarom, vagy valami. Csalódottan dőltem ki az ágyamra, a telefonomat messzire dobtam, s nem érdekelt igazán a sorsa tovább. Harryt akartam, méghozzá itt és most!

Mintha csak imáim meghallgatásra leltek volna, pár perccel később meghallottam odalent az ajtó halk csukódását. Kipattantak a szemeim, s mint a hülye, rohantam ki a szobából, trappoltam le a lépcsőn, s vetettem magam Hazzára, lábaimat rögtön átkulcsoltam a testén, kezeimmel a kabátját szorítottam.

- Hazza! Annyira hiányoztál! – fúrtam a nyakába az arcom, újra élvezve, hogy ismét érintem, ismét érzem őt.

- Csak két hét volt! – mondta döbbenten, egyelőre még az egyensúlyát próbálta megtalálni, ami hamarosan sikerült is neki.

Nem válaszoltam, helyette még szorosabban öleltem, míg végül ő is átölelt engem. Lassan letett, s az előszoba ajtajának tolt, hogy mélyen a szemembe nézzen, hogy utána rögtön megcsókoljon. Türelmetlenül csókoltam vissza, most hogy végre ismét éreztem őt, a vágyam az egekbe szökött. Két hét sok idő, egy férfinak pedig vannak szükségletei! Ahogy láttam, Harry is így gondolkozott, hisz lerúgva a cipőjét, s ledobva  a kabátját felemelt, s felvitt a szobánkba, egy pillanatra se szakítva meg a csókunkat.

- Olyan jó ismét veled lenni – suttogta az ajkaimra, én pedig elfojtottam egy nyögést a mély hangjától, s a vágytól sötétebb szemétől. – Engedd ki a hangod, hallani akarlak – tért a nyakamra, rögtön a legérzékenyebb pontot megszívva. Felnyögtem, keze pedig felfedező túrára indult a testemen. Lehúzta a pulóverem cipzárját, amit rögtön leszedett rólam, addigra pedig a megjelölésemmel is kész lett. Tudtam, ez nagyon meg fog holnap látszani, de nem bántam. Az övé voltam.

Lehúzta rólam a pólót, s rögtön visszatért az ajkaimhoz. Bár teste remegett a vágytól, ez a csók mégis lágy, gyengéd volt, inkább érzelmekkel teli. Ezért pedig hálás voltam.

A vállába kapaszkodtam, ahogy elvesztem a csókban, minden más jelentéktelenségnek tűnt a szememben. Csak Harry létezett.

A csók végeztével egy szeretetteljes mosollyal a szembe nézett, én pedig viszonoztam a kedves gesztusát. Lekapta magáról a pólót, így végre láthattam magam előtt a hibátlan testét.

Ajkaival a mellkasomon garázdálkodott, én pedig könnyedén túrtam bele a hajába, s a fürtjeit az ujjaim köré csavartam. Ajkai közé fogta a mellbimbómat, én pedig egy aprót nyögtem erre. Mindent annyira érzékien csinált, minden annyira tökéletes volt mellette.

- Ma csak én szeretnék neked örömet szerezni, rendben? – kúszott fel a fülemhez, én pedig megremegtem erre.

- De... – ellenkeztem volna, de egy csókkal belém fojtotta a szót.

- Kérlek, Niall. Engedd meg nekem – adott apró puszikat a fülem mögötti érzékeny részre, majd a nyakamra, az állkapcsomra, végül pedig egy lágy, gyengéd csókban forrt velem össze.

- Köszönöm, Haz – néztem a szemébe, s jobb kézzel az archoz kaptam, s felhajolva egy utolsó csókot adtam neki, mielőtt ajkait ismét másra használta volna.Újra a mellkasomra tért át, kezével pedig kigombolta a farmerem, én pedig egy kicsit felemelkedtem, hogy könnyebben levegye rólam. Kezével boxeren keresztül megragadta a férfiasságom, mire hátra vetettem a fejem, s csukott szemmel kezdtem nyöszörögni, ahogy mozgatni kezdte a csuklóját. Vigyorogva abbahagyta, s míg magáról is levette a nadrágját, én lekaptam magamról a maradék, különösen zavaró ruhadarabomat. Ő nem vette le, helyette lehajolt, s apró puszikat hintett el a férfiasságomra, majd először csak a hegyét, végül az egész hosszt bekapta. Tettem, amit még Harry nem rég mondott: nem féltem kiengedni a hangomat, jeleztem neki, hogy mennyire hihetetlenül jó, amit csinál.

Kezemet a hajába túrtam, s gyengén meghúztam azt.

- H-Harry, el fogok menni! – nyögtem, de a várttal ellentétben, nem húzódott el, hanem még gyorsabban mozgatta a fejét, s a nyelvét is bevetve. Egy apróbb sikítással élveztem a szájába, bármennyire is nem akartam. Elégedetten jött fel az arcomhoz, s egy szeretetteljes csókkal ajándékozott meg. – Nem kellett volna – pihegtem, ahogy mellém feküdt, s átölelt.

- Mondtam, hogy Neked szeretnék örömet okozni, nem? – mosolygott rám kedvesen, s egy puszit nyomott a homokomra. – Én is élveztem, nem kell ettől tartanod – vigyorodott el egy kicsit, én pedig megkönnyebbülten bújtam hozzá egy kicsit jobban.

- Annyira örülök, hogy végre itt vagy – motyogtam a mellkasba, s nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig a madarakon, a mellkasán.

- Hidd el, én is örülök – nevetett halkan. – Unalmas volt ott, de hihetetlenül. Itt sokkal...izgalmasabb dolgok történnek – vigyorgott rám szemtelenül, én pedig elvörösödve meglöktem. Ő csak nevetett rajtam, majd magához szorítva egy hosszú csókot adott. Mondtam már, hogy mennyire imádom ezt az idiótát? Valószínűleg. De most komolyan...Ti nem így vagytok ezzel?