Lights all around me

Hali! :)
Itt vagyok egy kisregénnyel, egészen pontosan 21 oldal és Narry. Még mindig táborban vagyok, de nem hagyhatlak titeket történet nélkül :)
Az ihlet hozzá onnan jött, hogy az egyik este, mikor nem tudtam elaludni, mintha egy villanást láttam volna meg. Másnap elkezdtem írni és kész is van :)
Remélem, hogy tetszeni fog!

xoxo Lora  

Lights all around me

Kifejezetten sötét volt az éjszaka. A kocsiban csend honolt, az utca üres volt, egyedül a motor zúgott, akár egy zümmögő méhecske. Nem szólt a rádió. Apa az útra koncentrált, míg anya valószínűleg pihent. Nem akartam a békés csöndet megtörni, így csak néztem ki az ablakon, fel az égre, ahol csak a csillagok világítottak kedvesen, de a Hold nem fedte fel magát előttünk. Szerettem ezt csinálni: nézni a végtelenséget, elrugaszkodni a talajtól és egy egészen másvilágba csöppenni, ahová senki sem tud követni.

17 éves kissrác voltam, nyaralni mentünk. Halvány mosoly játszott az ajkaimon, bár magam sem tudtam igazán, hogy miért. Olyan érzésem volt, mintha ez az üdülés más lenne, mint a többi. Ahogy néztem felfelé, szemem sarkából valami ezüst fényben derengő valamit pillantottam meg, de se mögöttünk, se előttünk nem volt senki és semmi. Talán csak képzeltem, mégis a szívem izgatottan verdesett a mellkasomban, mintha ő tudná, hogy miről van szó. Mikor fiatalabb voltam, sokszor éreztem ilyet. Olyan érzés, mintha lenne melletted valaki, akit nem látsz, pusztán csak érzel, de nem tartasz ettől, hisz biztonságot ad. Gyermekként sokkal vevőbbek vagyunk az ilyenekre, hisz lelkünk ragyog a tisztaságtól. Ennek a valaminek hála, aki figyelemmel követte az eddigi életem, nekem ez sosem szűnt meg. Mintha lenne egy csendes társ, aki osztozik velem a bánaton, boldogságon, aki mellett különlegesnek érrzem magam.

- Niall, tudnál nekem adni egy kis vizet? – Apa hangja hatolt bele a békés gondolataimba, ami kijózanított, s magam mellől előhúztam egy üveg vizet, és a kezébe adtam. Anya még mindig aludt, hajnali kettő körül járt az idő. Talán az is elmúlt, nem tudom. Apa visszaadta az üveget, s ismét az útra koncentrált, de én nem tértem vissza a világomba. Gyerekesnek éreztem magam, amiért ilyeneket hittem. Életemben két igaz barátom volt. Liam és Zayn, akik mindig mellettem voltak, még akkor is, ha mindenki más ellenem fordult. Csak ők, más nem.

Elégedett voltam az életemmel, s minél hamarabb ki szerettem volna ölni magamból azokat a dolgokat, amik a gyerekkorom ezen részéhez kötöttek. Hiába éreztem jól magam, hiába szerettem az ezüst fény társaságát, ami mindig hirtelen jelent meg, s tűnt el, ideje volt megráznom magam, s felkelnem az álom világból. Ideje volt végre felnőni. Keserűen sóhajtottam, ahogy ezt eldöntöttem magamban, s úgy határoztam, hogy inkább követem anyu példáját, és alszok egy keveset. Csupán másfél, vagy két óra kellett, hogy megérkezzünk a tengerhez, én pedig izgatott voltam. A sós levegő már messziről megcsapta az orrom. Álmosan pislogva pillantottam ki az ablakon, az ég alja, még ha nem is nagyon, de világosodott, átmenetet adva az égnek a horizontól kezdve. A csend nem szűnt meg, ahogy aludtam, bár már anya is kíváncsian nézte a környéket. Egy falun haladtunk át, ahol nem sok mozgás volt még akkor, hisz hajnalok hajnalán már a legvadabb fiatalok is alszanak jobbik esetben. És itt az az eset volt jelen a jelek szerint.

- 10 perc és ott vagyunk – közölte apa, én pedig izgatottan tapasztottam a szemem a tájra újra. Hamar megláttam a tengert, a szépsége elkápráztatott. Ilyen mélykék, csodálatos kékséget még sose láttam, magával ragadott, leigázott a látvány. Sokak szerint a szemem színe is tengerkék, ám biztos voltam benne, hogy csak azért mondják, mert még sose láttak valódi tengert. Ez csodálatos volt, minél hamarabb meg akartam benne mártózni. Azt az érzést keltette az emberben, hogy lemerülne, de sose jönne fel a víz felszínére ismét, mert ami odalent várja magával ragad, s nem ereszt.

- Wow – volt az egyetlen reakció, ami kiszökött a számon, de anya is csak egyetértve volt képes hümmögni. Apa is mosolygott, tetszett neki a reakciónk.

A hotel hatalmas volt, egy utcányira volt csupán a parttól, és az én szobám pontosan a tengerre nézett, ahogy anyáéké is, akik a mellettem lévő szobában voltak. Kipakoltam a bőröndömből, elővettem a laptopom, és írtam Zaynnek és Liamnek, hogy megérkeztünk, és, hogy fantasztikus a hely. Nem voltak fent, tudtam, hogy majd estefelé válaszolnak majd, így lecsuktam a laptopom fedelét, s hátradőlve az ágyon elmosolyodtam. Örültem, hogy ide jöttünk. Homokos part, minden második épület étterem, mosolygó emberek az utcákon, és itt van anya és apa.

Valahogy sikerült elütnöm az időd vacsoráig, pedig addig nagyon sok időm volt. Anyáék úgy jöttek be hozzám, hogy vacsora után elmegyünk sétálni, bejárjuk a környéket, megnézzük a tengert is. Mosolyogva bólintottam, s kinyújtózkodtam, s követtem őket. Szerettem a szüleimmel nyaralni, megnézni sok-sok helyet, új élményekkel gazdagodni. Lementünk a hotel éttermébe, ahol leülve már jött is egy férfi, aki elénk rakta a tányérokat, s jó étvágyat kívánva elment. Jó volt külföldön lenni egy kicsit, hisz jóval másabb volt, mint Írország. Legalábbis ez a hely más érzéseket keltett bennem. Csendben ettünk, de amint befejeztük és kimentünk az épületből, beszélgetni kezdtünk. A helyről, a vacsoráról, az útról, nevettünk, viccelődtünk. Megnéztük az éttermeket a környéken, körbenéztünk, fagyit ettünk, majd a tengerhez mentünk. Sokáig kint voltunk, a nap lemenőben volt, s megnéztük a naplementét, ami csodálatosan tükröződött a víz felszínén, ami valóban hihetetlenül kék és tiszta volt. Mosolyogva léptem ki a papucsomból, s sétáltam bele térdig. Elragadtatva élveztem a hideg vizet, s ahogy lehunytam a szemem, megint érzékeltem az ezüst villanást. Kipattantak a szemeim, de csak apa és anya voltak mögöttem. Megráztam a fejem, s kilépkedtem a vízből, s felvettem a papucsomat.

- Mehetünk – mondtam halkan.

***
Másnap a parthoz mentünk. Volt napágyunk, ami fölött hasznos ernyő takarta a Napot, közvetlenül a tenger előtt tudtunk reggel lepakolni, hisz reggeli után már jöttünk is ide. Ott vettünk ebédet is, nem mentünk vissza a szállodába. Legalábbis én nem.

- Niall, apád meg én szívesen visszamennénk kicsit pihenni. Körülbelül négy óra múlva jönnénk vissza. Maradsz, vagy jössz? – kérdezte anya kedvesen, mire rámosolyogtam.

- Maradok, ha nem baj. De ha mégis felmennék, majd beszólok hozzátok, rendben? – kérdeztem, mire csak egy bólintás volt a válasz, ők pedig elmentek. Egész sokáig napoztam kint, mikor a telefonom jelzett, hogy nekem egy úgy üzenetem érkezett. A srácok írtak, hogy fotózzam le a helyet, ahol épp vagyok, én pedig ellőttem a fotót a tengerrel, s egyből küldtem is.

„Menj a fenébe, hogy ilyen helyen vagy!” – érkezett Liam üzenete, amit szinte egyből követett Zayné is.

„Totál egyetértek, én is ott akarok lenni! Liam, pakolj, indulunk!” – Hangosan nevettem, jól elvoltak.

„ Azonnal, de hosszú lesz, mert itt vagyok pontosan melletted. És tökéletesen jól elvagyok itt :D” – olvastam Liam üzenetét, mire meglepetten vontam össze a szemöldököm.

„Hé, tudnom kéne valamiről?” – szakítottam meg a társalgásukat, de egy ideig nem érkezett válasz.

A telefonom csörögni kezdett, én pedig rögtön felvettem. Kit érdekel, hogy külföldön drágább?

- A helyzet, hogy valamit mondanunk kell, Nialler – szólalt meg tétován Liam, s ahogy sejtettem, ki volt hangosítva.

- Ne ítélj el minket, rendben? Összejöttünk tegnap – mondta Zayn nehezen, hallottam, hogy tart a reakciómtól. Na, várjunk csak. Mióta az eszünket tudjuk, mi hárman együtt voltunk legjobb barátokként, láttuk egymást felnőni. Ezek ketten pedig szerelmesek egymásba!? Szent ég... Ezek csak viccelnek?

- Wow – nyögtem ki hosszú idő után. Ez olyan információ volt, amit idő volt feldolgozni. Hallottam, ahogy Liam szusszant egyet, ami felébresztett. – Amennyiben tényleg, igazán szeretitek egymást, nagyon örülök nektek, mert édesek vagytok együtt. Mint barát, azt mondom, hogy áldásom rátok – mosolyodtam el halványan, mire megkönnyebbülten sóhajtottak fel. – Na, de szerintem lépek, hogy a friss, kék, hűvös tengerben fürödjek egyet – kínoztam őket, mire felháborodottan kezdtek hozzám beszélni, de letettem a telefont. Mosolyogva néztem körbe.

Kisgyerekek, akik homokvárat építenek a szüleik lankadatlan figyelme alatt, családok, akik labdáznak a vízben, párok, ahogy egymásra találnak a tenger szépsége mellett, menő szörfösök, akik a lányoknak fitogtatják, hogy mit tudnak, egy pár láb, a parton napozó emberek...Egy pillanat! Láb? Felnéztem, s egy göndör fürtös, vigyorgó, zöld szemű srác állt épp előttem, mire összevonva a szemöldököm levettem a napszemüvegem.

- Segíthetek, esetleg? – néztem rá bizonytalanul, mikor semmit nem mondott.

- Csak gondolkoztam, hogy vajon miért van a parton teljesen egyedül egy jó fejnek tűnő srác – vigyorgott, mire felhúztam a szemöldököm jobboldalt.

- Mert a szülei épp nincsenek itt? – kérdeztem, mintha ezt tudhatná, hisz általában ez így megy. Mármint szerintem teljesen logikus érvelés.

- Király - bólintott mosolyogva. – Harry Styles – nyújtotta felém a kezét bemutatkozásképp.

- Niall Horan – biccentettem, amint elfogadtam a felajánlott jobbot.

- Honnan jöttél? – kérdezte kedvesen, valószínűleg leszűrte, hogy nem vagyok idevalósi.

- Írország – vontam vállat könnyedén, ahogy egy adag naptejet kentem magamra.

- Hát az se itt van – nézett elismerően. – Meddig maradtok itt? – tett fel még egy kérdést nekem, mire értetlenül rámeredtem.

- Mik ezek a kérdések? Nem is ismerjük egymást! – nevettem fel hitetlenül.

- Azon vagyok, hogy megismerjelek – mosolygott rám, mosolya lágy volt, zöld szemeivel mintha a lelkembe látott volna. Ez amennyire megijesztett, annyira vonzott is magához. Kell valami izgalom a nyárba, nem?

- Akkor mit szólnál, ha bemennénk a vízbe? – vontam fel a szemöldököm, mire határozottan bólintott.

- Remek ötlet – mondta, s a kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni a fekvő helyzetemből. Elfogadtam. Miért ne?

A víz hűs volt, kellett idő, míg a felhevült testem megszokta. Harry mintha meg se érezte volna, szinte fejest ugrott a tengerbe. Én nem voltam ilyen óvatlan, lassan kecmeregtem beljebb és beljebb, s remegő fogakkal mentem tovább. A mellkasomig ért már nekem a víz, mikor jéghideg kezek simultak a vállamra, ahonnan így a hátamon folyt végig a sós víz. Egy apró sikkantással ugrottam meg, mikor is nevetést hallottam meg.

- Csak segíteni akartam – vigyorgott bocsánatkérően a göndörke, aki a vizes haját hátrasimította, hogy ne lógjon a szemébe. Idegesen szusszantottam, majd megacélozva magam elmerültem a vízben. Mikor feljöttem, a vállamat már nem engedtem ki a vízből, hisz ha egyszer már megszoktam, akkor élvezzem ki legalább.

- Nem is hideg, látod? – Csak egy apró grimasz volt mindössze a válaszom. Nem ismer, mégis erőteljesen törekszik arra, hogy ez változzon.

- Hány éves vagy? – kérdeztem kíváncsian, mert nem tudtam teljesen belőni.

- 18 – mosolygott rám, én pedig bólintottam, jelezve, hogy megértettem. Nem volt sokkal idősebb nálam ezek szerint, mégis a tekintete a pajkosságon túl mást is sugárzott. Nem tudtam volna megmondani, de tény, hogy a szeme teljesen megfogott, gyönyörű íriszei voltak.

- Te? – kérdezett vissza  mosolyogva, mire enyhén megráztam a fejem, hogy felébredjek.

- 17 – mondtam sietősen. Ami azt illeti, hamarosan lépek át én is a 18-ba, egy hónap van még addig. Lenéztem a vízre, ahol pontosan láttam a lábam, hisz a tenger tiszta volt, mindent láttam, ami benne zajlik. Csodaszép volt.

- Van kedved úszni egyet? – kérdezte mosolyogva, mintha kitalálta volna a gondolataimat. Halványan elmosolyodtam ezen, s bólintottam. Természetesen ki nem hagynám.

A víz selymes volt, ahogy érintett, ahogy egyre beljebb mentünk a bója felé, ami jelezte, hogy meddig szabad elmenni a strandolóknak. A hullámok nagyok voltak, figyelni kellett rájuk, de nem volt vészes. Alattam halak úszkáltak mit sem törődve velem, mintha ott se lettem volna. A bójába kapaszkodva kicsit kifújtam magam, tekintetemmel Harryt kerestem. Kerestem, ám találni nem találtam.Valószínűleg visszafordult, csak nem figyeltem. Egy aprót rántottam a vállamon, nélküle is elvagyok.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a lábamra kulcsolódni, ami játékosan meghúzta azt, de nem akart a víz alá lehúzni. Harry vigyorgó feje bukkant fel mellettem, ahogy ő is belekapaszkodott a bójába.

- Fogadjunk, egy pillanatra aggódtál, hogy mi van velem – vigyorgott, vizes haját ismét hátrasöpörte. Egy kicsit kilátszódott a vízből a mellkasa, így megszemlélhettem az ott lévő madarat ábrázoló tetoválásait, s ösztönösen ráztam meg a fejem.

- Miért aggódtam volna miattad? – húztam fel a szemöldököm, de az igazság az volt, hogy egy apró, jelentéktelen másodpercig valóban megfordult a fejemben, hogy valami baj lehet. Ő csak nevetett, volt egy olyan sejtésem, hogy átlátott rajtam. Szó nélkül löktem el magam a bójától, s a víz alá merülve kezdtem el a part felé visszaúszni, nem törődve Harry mély hangú nevetésével.  

Visszaérve arra helyre, ahol már leér a lábam kinyújtózkodtam, Harry pedig pillanatokon belül megjelent mellettem. Kimentem a cuccaimhoz, megtörülköztem, s visszafeküdtem a napágyra, Harry pedig a mellettem lévő ágyra telepedett le. A napernyő takarásában beszélgettünk tovább, látszott rajta, hogy kíváncsi az életemre. Kíváncsi rám.

- És a te szüleid merre vannak? – húztam fel a szemöldököm.

- Csak egyedül nyaralok itt – vont vállat könnyedén, egy féloldalas, szívdöglesztő mosolyt villantva rám. Megforgattam a szemem, s inkább visszatekintettem a partra. Néztem a családokat, akik remekül érezték magukat, élvezték, hogy egymás társaságában vannak, néztem az egyedül úszkáló embereket, néztem a párokat. A homokon napozó nők, az árnyékban sört iszogató férfiak. Tipikus tengerparti kép.

Mikor a telefonom jelzett, érdeklődve néztem meg, hogy ki keres.

-Hey, Nialler, majd írj, ha fent vagy” – olvastam Liam üzenetét.

- Itt vagyok, mi kéne? – írtam vissza gyorsan, ujjaim rutinosan jártak a telefonon.

- Meg szeretném lepni Zayn-t ma este valamivel, de nem tudom, hogy mivel kéne – írta, ide éreztem a tanácstalanságát. Már épp írtam volna vissza, mikor egy másik üzenetem jött, külön chatbe.

- Niall, SOS! Mivel lepjem meg ma este Liamet? – jött tőle is az üzenet, mire hitetlenül nevettem fel.

- Mi az? – kérdezte Harry kíváncsian, értetlenül.

- Na, jó, segíts. Két... ismerősöm is írt nekem, hogy mivel lepjék meg ma este egymást. Mit írjak nekik? – vigyorogtam, s kívncsian vártam a véleményét.

- Kitalálom: két férfiről van szó, igaz? – bújkált egy apró mosoly a szája sarkában, ahogy rám pillantott. Meglepetten néztem rá, hogy ezt honnan tudja. – Ne nézz így rám, tőled tudom – emelte fel a kezét. – Hezitáltál, mielőtt azt mondtad volna, hogy ismerősöd. Nem tudtad, hogy hogyan nevezd meg őket, hogy ne legyen furcsa – mosolygott kedvesen, én pedig elismerően bólintottam. – Egyébként szerintem lepd meg te őket. Írd mindkettejüknek ugyanazt – vont vállat. Elgondolkozva a telefonom felé fordultam, s a szám szélét rágva agyaltam.

- Hívd el magadhoz és csinálj egy „filmet nézünk, partizunk, sokat eszünk” estét – írtam le gyorsan Zannek, majd átléptem Liamhez.

- Menj át hozzá este, vigyél filmet, meg kukoricát kólával, nézzetek meg egy filmet, és érezzétek jól magatokat nála. Aludj ott – Ujjaim lelkiismeretesen szántották a telefon billentyűzetét, majd elégedetten szusszantva fogadtam a hálákat. Szinte már vártam, hogy este írják, hogy mégis mit képzeltem. Felkuncogva elraktam a telefont, s Harry felé fordultam.  - --- Figyelj, azt hiszem, én megyek most már. Elég volt a melegből mára – mosolyogtam rá.

- Még csak fél három. Mit fogsz te egész nap csinálni? – kérdezte hitetlenül.

- Unatkozok természetesen. Anyáék jönnek még le ide, de én szerintem csak nézek ki okosan a fejemből – vontam vállat, s elpakoltam a táskába. – Szóval, azt hiszem most megyek is. Majd beszélünk, gondolom – mosolyogtam rá.

- Szia, Niall – állt fel a szokásos mosolyával, s természetesen ölelt át. Hogy miért, arról fogalmam sem volt, mindenesetre esetlenül visszaöleltem, majd megfogva a táskát átvágtam a strandolókon, hogy visszamenjek a hotelhez. Elkértem a kulcsot, s felbaktattam a szobámhoz, beszóltam anyáéknak, akik épp készültek visszamenni. Megbeszéltük, hogy vacsoránál találkozunk, én pedig bementem a szobámba, ledőltem az ágyra, de végül inkább elmentem zuhanyozni így a tenger után a só lekerült rólam. Volt még némi időm, így az égvilágon semmit sem csináltam, telefonoztam, neteztem, kikapcsoltam az agyam teljes mértékben. Az idő elrepült, mi pedig mehettünk vacsorázni.

- Niall, holnap elmennénk kirándulni, mit szólsz? – mosolygott rám anya.

- Jól hangzik – viszonoztam a gesztust két falat közt. Míg apáék ittak egy kávét vacsora után, én kint vártam őket az udvaron, ahol a fű elképzelhetetlenül zöld volt, s rengeteg hatalmas fa, cserje díszítette azt. Leültem egy padra, hamarosan pedig érzékeltem, hogy valaki leül mellém. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, elvégre az ember oda ül le, ahova akar, nem?

- Szia, Niall – szólalt meg az „idegen”, mire meglepetten kaptam a fejem Harryre.

- Oh, szia, Harry – mosolyogtam rá.

- Láttalak vacsoránál – jegyezte meg, mire játékosan összevontam a szemöldököm.

- Ez valószínűleg azért fordult elő, mert éppen vacsoráztam – gondolkoztam el. – De ez még nem biztos – ráztam meg a fejem, mire felnevetett, én pedig vele nevettem.

- Nagyon tudom értékelni a humorod – csóválta meg a fejét szórakozottan, mire büszkén kihúztam magam.

- Ebből áll az életem: móka és kacagás – kacsintottam rá játszva, de ő csak a szemét forgatta.

- Hé, Niall! – hallottam meg anya hangját, ahogy épp felénk közeledtek. Egy sóhajtással felálltam, s gondoltam akkor bemutatom őket egymásnak.

- Anya, apa, ő itt Harry. A parton találkoztunk – mutattam a göndörkére, aki szintén felállt, hogy kezet tudjon fogni. – Harry, ők itt a szüleim – mutattam most az említettekre, ők pedig kezet fogtak.

- Örvendek a találkozásnak – szorította meg apa Harry kezét, de az állta a szigorú pillantást. Lassan apa szeme is ellágyult, sőt, halványan el is mosolyodott. Fogalmam sem volt, hogy mit tett Harry, minden esetre tiszteltem érte, hisz apa minden idegennel ellenséges, bizalmatlan. No, de, hogy is van a mondás? A kivétel erősíti a szabályt. Mennyire igaz.

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, Harry – mosolygott anya kedvesen és Harry arcán egy lágy mosolyt véltem felfedezni. Ez kicsit furán nézett ki azért.

- Ha gondolod Niall, maradj kint nyugodtan beszélgetni. De ne maradj sokáig – javasolta anyu, mire lehuppanva a padra hálásan bólintottam.

- Majd jelentkezem – bólintottam. Anyáék elköszöntek Harrytől is, majd visszaindultak a hotel felé az étteremtől.

- Na jó, most többórás unalomtól mentettél meg – pillantottam rá hálásan mosolyogva, mire halkan felnevetett.

- Boldog vagyok, hogy képes voltam erre – nézett szórakozottan, mire elvigyorodtam.

- Egyébként mit csináltál apával? Ő nagyon... ellenséges azokkal, akiket nem ismer, rád pedig még mosolygott is! – hitetlenkedtem. Nem tudtam ezt az egészet felfogni. Áradt valami különleges Harryből, valami különös erő, ami arra késztetett mindenkit, hogy hódoljon be, adja meg magát az elkereülhetetlennek. Hát rajtam viszont szerencsére nem fogott.

- Semmit – rázta a fejét ártatlanul, de csak egy szemforgatás volt a válaszom erre. – Sétálunk egyet? – kérdezte visszavarázsolva a mosolyt az arcára, amit szinte mindig láttam, mikor mellettem volt. A gödröcskéit viszont még csak most fedeztem fel. Miközben bólintva felállam, azokat nézegettem, nagyon aranyosak voltak rajta. Nem birtam ki, odanyúlva megböktem az egyiket, mire felnevetett rajtam.

- Tetszenek? – kérdezte vigyorogva.

- Naná! Nagyon – mosolyogtam rá, s inkább a park felé fordultam. Lementünk a partra, s a homokban lépkedve beszélgettünk csupán egyszerű semmiségekről. Komolyabb témák is előkerültek, én pedig eldöntöttem, hogy lehuppanok a homokba, és megvárom a naplementét.

- Komolyan itt szeretnél naplementét nézni? – vigyorgott rám, én pedig bólintottam.

- Gyere – húzott fel különösen nagy erővel, s a vízhez húzott. Az egyik stéghez érkeztünk, levette a papucsát, a lábát pedig belelógatta a most sötétebbnek tűnő vízbe. Leültem mellé, s tettem, amit ő. Kezemmel a hátam mögött támaszkodtam, élveztem nézni a tengert, hogy meddig látok el, s vajon mi van azon is túl.

Ismét érzékeltem valamit, amitől, ha lehunytam a szemem, éreztem valami olyasmit, hogy ott van velem az, aki mindig is azt tette. El is felejtettem, hogy Harry is ott van mellettem, átadtam magam annak, hogy az a valami átjár, megszemlél, boldogan üdvözöl. Ezúttal nem ellenkeztem. Nem volt miért. Villanást csak halványan láttam, de nem akartam kinyitni a szemem, hogy az elillanjon. Mégis, mikor Harry az eszembe jutott, gyorsan megráztam magam, s felé fordultam, ám ő csak elgondolkozva, mosolyogva figyelt.

- Nagyon elmerültél magadban – jegyezte meg, de mosolygott, nem volt neheztelés a szavaiban.

- Sajnálom, néha előfurdul – hajtottam le a fejem pronkodva. – Igyekszem leszokni erről – mondtam halkan, de ő csak megrázta a fejét.

- Ne tedd, ez nagyon különleges, maradj ilyen – mosolygott rám, láttam rajta, hogy őszintén így gondolja. Halványan rámosolyogtam, de nem mondva semmit a Nap felé fordítottam a fejem. Nem volt sok hátra, hogy az lebukjon a horizonton, a vízet már így is kezdte narancsos színbe vonni. Gyönyörű volt, elámulva figyeltem, ahogy az lassan halad lejjebb, mégis egy szempillantásnak tűnt, hogy teljesen eltűnjön a szemünk elöl, csak a csodálatos képet hagyva maga mögött.

- Ez hihetetlenül szép volt. – suttogta Harry, én is csak bólintani voltam képes erre, igaza volt. Valamiért örültem, hogy ezt a pillanatot egymással oszthattuk meg, még ha csak aznap ismertem is meg. Sejtettem, hogy azon kívül, hogy mondjuk étkezéseknél összefutunk, vagy esetleg látjuk egymást a parton, nem sok kapcsolat lesz köztünk. Mégis örültem, hogy ennyit megtudtam róla.

- Na, azt hiszem nekem mennem kell – álltam fel egy kicsit talán szomorúan, mire ő is feltápászkodott.

- Elkísérlek – javasolta, s mellettem indult el. Most csend volt közöttünk, szürke volt már az ég is, nem akartuk megzavarni ezt az egészet. Egészen a szobámig jött. Megvárta, míg beköszönök apáéknak, majd szorosan megölelt a folyosón.

- Jó éjt, Niall – mosolygott rám kedvesen.

- Jó éjt, Haz – viszonoztam a mosolyt, valamint az ölelést, majd egyet intve bementem a szobámba, s bezártam azt. Lehuppantam az ágyamra, s az ölembe húztam a laptopom. Jól sejtettem, a fiúk nem hagyták szó nélkül a parton elkövetett cselekedetem. Minden egyéb nélkül skype hívást indítottak, s együtt néztek ádázul a kamerába velem szemben.

- Ez nem ér. Kettő egy ellen – nevettem hangosan.

- Ez csúnya volt, Niall, de nem rossz – bólintott Liam, mire elvigyorodtam.

- Ilyet többé ne csinálj – kérte Zayn, én pedig mosolyogva bólintottam. – Na és, mit csináltál ma? – kérdezte kíváncsian.

- Fürödtem a tengerben, meg egy sráccal töltöttem a napom egy részét. Jó arc, a parton találkoztunk – meséltem.

- Mi a neve? – kérdezte Liam kíváncsian.

- Harry – vontam vállat, ők pedig bólintottak, a téma pedig hamar elterelődött róla, egyenesen rájuk. – Na, és ti hogyan jöttetek össze? Babakorunk óta ismerjük egymást! – nevettem hitetlenül, mire láttam Liamet elpirulni, amin mind én, mind Zayn vigyorogtunk természetesen.

- Miután ti elindultatok, Liam mondta, hogy menjünk el a parkba. Tudod, hülyülni és nem törődni semmivel, csak ahogy szoktuk – vont vállat Zayn a szokásos rosszfiús mosolyával, amit Liam beharapott ajkakkal figyelt. – És tudod, elkezdtünk hülyülni. Mutogattuk egymásnak a lányokat, hogy melyiket kéne felszedni, meg ilyenek – mondta lazán.

 - Mikor meguntuk, átmentünk hozzánk – vette át a szót Liam. – Anyáék dolgoztak, én meg csak unatkoztam volna, így a szobámban hülyültünk. Zayn kiröhögött az új súlyzóim miatt – mosolyodott el halványan az emlékre. – És, tudod, „bunyózni” kezdtünk. És...maradjunk annyiban, hogy a végén egy csók is elcsattant – hajtotta le a fejét enyhe pírral az arcán.

- Nem nehéz kitalálni a többit: kiderült, hogy mindkettőnknek ez volt az, amire már egy jó ideje vártunk – mosolyodott el Zayn lazán, fél karját átvetette Liamen, s magához húzta egy ölelésre.

- Amikor azt mondtam, hogy édesek vagytok együtt, hazudtam – szólaltam meg komolyan, mire láttam, hogy Zaynnek elsötétül a tekintete, míg Liamnek szomorúsággal telik meg. – Ez annél sokkal nagyobb dolog, egyszerűen tökéletesek vagytok együtt! – nyugtattam meg őket egy apró mosollyal, s amit mondtam, azt valóban így is gondoltam.

- Akkor ebben egyetértünk – kacsintott Zayn zavarba hozva Liamet, amin remekül szórakoztam. Tényleg nagyon összeillettek, kiegészítették egymást.

Még sokáig beszélgettünk, de mikor már kellőképpen elfáradtam, gondoltam megyek aludni, így elköszöntem tőlük, de nem süthettem el valami csípős, de vicces dolgot.

- Aztán csak... ésszel éjszaka! – kacsintottam rájuk vigyorogva, mire Zayn felháborodva kezdett magyarázni valamit az illemről, Liam pedig úgy nézett ki, mint aki igyekszik elsüllyedni. Lehetőség szerint jó mélyre.

Kikapcsoltam a skype-ot, ahogy a laptopomat is, és szinte egyből aludni tértem.

Másnap reggel álmos voltam, pedig egész jól aludtam. Időben voltam, lustán öltöztem fel s intéztem el az egyéb dolgokat. Mikor eljött az ideje, zsebrevágtam a telefonomat, s mentem le az udvarra, hogy az étterem előtt várjak apáékra. Így lett megbeszélve, addig legalább tudtam nézni egy kicsit a tengert.

- Niall, mehetünk? – simította meg óvatosan a vállam anya, mire bólintottam. A reggeli jó volt, bár mi nem az, ami kaja? – Menj fel, pakold össze, amit szeretnél hozni, negyed óra múlva átmegyünk hozzád – mondta anyu, én pedig bólintottam, s tettem, amit kért.

A nap nagyon jó volt, egy aranyos étteremben vacsoráztunk, ahol természetesen tengeri ételeket ettem, ahogy az illik. A város, ahová mentünk, gyönyörű volt, csodaszépek voltak a nevezetességek, amiket megnéztünk. Az idő... hát túl jó volt, majd’ megsültünk, így természetesen a fagyi se maradhatott el. Sokat nevettünk, elvégre mi ilyenek voltunk. És elég sok dologból viccet csináltam, apáék pedig értékelték ezt.

Vacsorára értünk vissza a hotelbe, így lepakolva a szobáinkba indultunk végül le az étterembe. Bevallom, addigra rendesen elfáradtam, a vacsoránál is halkabb voltam a szokásosnál.

- Na, jó, szerintem én felmegyek aludni – motyogtam halkan, de eközben elnyomtam egy ásítást. Sejtettem, hogy odafent még Liamékkel is fogok beszélni, így felkészítettem magam.

- Renden, jó éjt, Niall – mosolygott rám anya.

Odafent gyorsan lezuhanyoztam, majd benyomva a skype-ot rögtön megjelent Liam és Zayn feje. Haha, ezek megint együtt töltik az éjszakát? Ez vicces.

- Sziasztok – mosolyogtam rájuk.

- Hey, Ni! Milyen volt a napod?  - kérdezte kíváncsian Liam.

- Jó, anyáékkal mentünk el megnézni egy nagyvárost – vontam vállat.

- Akkor Harryvel ma nem is találkoztál? – húzta fel Zayn a szemöldökét.

- Kellett volna? – néztem értetlenül.

- Hááát... – húzta el Zayn, mire megemeltem a szemöldököm, később pedig bosszúsan összevontam.

- Zayn, valószínűleg többet nem is fogunk összefutni, felesleges ezen agyalni – ráztam a fejem könnyedén, mire ő bólintott. Ahogy jobban megnéztem őket magamnak, mosolyognom kellett. Liam Zayn mellkasának dőlt, aki fél karral könnyedén átölelte őt, kezét Liam hasára téve. Nagyon jól néztek ki együtt, ezt meg kell hagyni. Örültem, hogy lehorgonyoztak egymás mellett, és azon túl, hogy együtt vannak, nem felejtenek el engem se, hanem beszélgetnek velem.

- Kérdezhetek valamit? – vontam fel a szemöldököm.

- Persze – mosolygott Liam.

- A szüleitek... tudnak rólatok? – Félve kérdeztem, talán kényes pontot tapintok.

- Igen – húzta el a száját Liam, félre is pillantott egy kicsit.

- Anya jól fogadta, még örült is, amiért Liamet választottam magam mellé, hisz szerinte főnyeremény. Igaza van – simította meg a szabad kezével Li arcát, aki erre lehunyta a szemét.

- A szüleim... nos, ők nem így gondolkoznak – rázta a fejét keserűen a barna hajú társunk. – Nincsen azzal bajuk, hogy meleg vagyok, teljesen el tudják fogadni, nekik azzal van a problémájuk, hogy a választottam Zayn – hajtotta le a fejét szomorúan, mire láttam, Zayn szorosabban öleli magához.

- De hát babakorunk óta egymás mellett vagyunk így hárman. A szüleink jóban vannak, ismernek minket... ezt nem értem – vallottam be értetlenül.

- Persze, tudom, anyáék nagyon kedvelik Zaynt, hisz tudod, csak félnek, hogy ha úgy adódik, eldob magtól vagy hasonló, ha érkezik valaki más – motyogta, mintha szégyelné még a gondolatot is.

- Ami megjegyzem, sosem történne meg – szólt bele Zayn, láttam rajta, hogy rosszul esik neki a feltételezés.

- Részben ezért vagyok most itt. Amíg csillapodnak a kedélyek otthon, jobbnak láttam lelépni – mondta végül Liam, s felnézett.

- Anya eközben próbál beszélni Karenékkel – jegyezte meg Zayn, én pedig megértően bólintottam.

- Bárki bármit mond, hihetetlen pár vagytok – mosolyogtam rájuk, ezzel mosolyt csalva Liam arcára is.

- Köszi, Niall. Ezt is, meg hogy elfogadsz – mondta Zayn.

- Milyen barát lennék, ha nem tenném? Ez nem változtat semmin, a legjobb barátaim maradtok mindig is.

Láttam, ahogy Liam elmosolyodik erre, Zayn pedig lehajol a fülébe, s valamit belesuttog, mire ő felém fordítja a fejét, hogy egy csókot lopjon tőle. Mosolyogva mondtam nekik, hogy megyek aludni, mire szétrebbentek, s kissé elpirulva köszöntek el, s ígérték meg, hogy holnap beszélünk. Még akkor is halványan mosolyogtam, mikor már a lámpát is leoltottam, s sötétségbe burkolóztam.

Mikor felkeltem, úgy éreztem, mintha 10 perce feküdtem volna le aludni. Borzasztóan álmos voltam, még akkor is mikor anyáék bejöttek, hogy ideje reggelizni. Nyögve tápászkodtam fel, gyorsan elvégeztem mindent, s mintha egy zombi lennék, úgy álltam anyáék mellé.

- Anya, nagy baj lenne, ha délelőtt nem mennék veletek a tengerhez? Inkább itt maradnék pihenni – mondtam, ők pedig minden további nélkül bólintottak. Reggeli után fel is mentem, s bezárva az ajtót rögtön el is aludtam.

Kopogásra keltem, s magam is meglepődtem azon, hogy mennyivel kipihentebbnek érzem magam. Kissé kótyagos voltam ugyan, de mentem, hogy megnézzem ki az és mit akar.

- Harry!? – döbbentem le teljesen, de ő csak vigyorgott.

- Nem láttalak odalent a parton, anyukád azt mondta fent vagy – vont vállat mosolyogva, én pedig arrébb álltam az ajtóból, hogy beljebb invitáljam.

- És gondoltad meglátogatsz? – értetlenkedtem.

- Ahogy mondod – bólintott széles mosollyal, s lehuppant az ágyamra. Megforgattam a szemem, s magam is leülve bekapcsoltam a laptopom, a skype-ra is bejelentkezve. Nagy meglepődésemre Zayn egyből videóhívást indított. Ösztönösen mentem a fogadásra, de eszembe jutott, hogy Harry is itt van.

- Szia, Nialler – ordított Zayn, mire megforgattam a szemem.

- Nem vagyok egyedül a szobában, fogd már be  - röhögtem, mire Liam, aki még mindig ott volt, felvonta a szemöldökét.

- Csak nem Harry van ott? – Poénnak szánta, de pontosan eltalálta.

- Sziasztok! – mászott mellém egy vigyorral. Liam és Zayn rögtön eltávolodtak, de Harry csak vigyorgott.

- Hé, nincs gáz. Tudok rólatok. Én adtam az ötletet, hogy Niall mondja mindkettőtöknek ugyanazt – vigyorgott, Zayn meg felnevetett, s visszahúzta magához Liamet, aki elpirult. -Egyébként Harry Styles vagyok – mosolygott a kamerába.

- Niall mesélte, hogy a parton találkoztatok – vigyorgott Zayn, úgy tűnt, ők megtalálták a közös hangot.

- Én Zayn Malik vagyok, ő pedig Liam Payne – mutatott a párjára, amin csak a szememet forgattam szórakozottan. – Ha hallani akarsz Niallról valami szaftos babakori sztorit, kérdezz minket nyugodtan, szívesen kiadjuk a titkait – kacsintott, mire én felháborodottan néztem rá, Harry pedig nevetett mellettem.

- Alig várom – villant meg valami a szemében, de nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mit láttam. 

- Na, jó. Én inkább most megyek. Liam, egyébként igazán megnevelhetnéd azt a jómadarat ott melletted – javasoltam szigorúan.

- Hé, Nialler, ne kérj tőlem lehetetlent – emelte fel a kezét, jelezve, hogy nem tud mit tenni. Zayn nevetett, s egy puszit nyomott Liam arcára.

- Na, mi lépünk, sziasztok! – köszöntem el, s Harry is vadul integetni kezdett.

- Barmok – motyogtam, mikor kiléptem.

- Szerintem nagyon jó fejek – mosolygott.

- Ja, nagyon – forgattam meg a szemem.

Harry egész nap ott volt, nem volt kedvem délután sem lemenni a partra. Mi viszont remekül elvoltuk, ahogy mindig, mikor találkoztunk. Szinte minden nap találkoztunk, vacsora után lementünk a parthoz és megvártuk a naplementét. Egyre többször éreztem lefekvés előtt azt a valamit, ami körbevesz, mintha ezüstös fénybe vonna, belém száll, a szívem pedig hevesen dobogva üdvözli őt. Nem ellenkeztem, megtartva Harry tanácsát nem akartam ezt megváltoztatni.

A két nappal a hazaindulásunk előtt is vacsora után a padnál találkoztunk, anyáék pedig természetesen nem zavartatták magukat, ők felmentek nélkülem.

- Szia, Nialler! – Igen, átvette Liaméktől, ami nem zavart különösen, hisz szerettem a nevem ezen becézését.

- Hali, Hazza – mosolyogtam rá. Nagyon megkedveltem, örültem, hogy találkoztunk. Felálltam, s egymás mellett kezdtünk a part felé menni. Leültünk a szokásos stégre, s beszélgettünk. Liamék felől kérdezett, akikkel minden rendben volt, Liam szülei is meglágyultak, látva, hogy Zayn nem akarja bántani a fiukat.

A kezemmel megint a hátam mögött támaszkodtam, s lehunyt szemmel üdvözöltem a fényt, ami boldogan fedezte fel a gondolataim. „Elmondtam” neki, hogy mennyire sajnálom, hogy hamarosan hazamegyünk, hogy mennyire örülök, hogy Harryvel megismerkedhettem, és, hogy nagyon fog hiányozni. Együttérző volt, mintha kedvesen megsimította volna a az arcom, de elillant, mikor Harry keze az enyémre simult.

Meglepetten pillantottam rá, kíváncsian vártam, hogy vajon mit szeretne. Halványan mosolygott, az arca jobb oldalát a lemenő nap édesen világította meg, göndör haja mogyoróbarnának tűnt. Zöld íriszei csillogtak, elállítva a lélegzetem. Mozdulata kérdő volt, ahogy felém hajolt, szemében remény ragyogott. Nem mertem levegőt se venni, csak néztem mélyen a szemébe, mintha nem is létezne idő. Megadva magam a néma ostromnak, mely a tekintetéből tört elő, lehunytam a szemem, s az ajkai pillanatokon belül megtalálták az enyémeket. Sosem csókolóztam még férfival, megdöbbentő érzés volt, de sokkal jobban élveztem, mint a többit. Ajkai különösen édesek és puhák voltak. Kezével - amivel nem az enyémet fogta-, a hajamba túrt, s lágyan meghúzta azt, mire engedtem, hogy a köztünk lévő csók elmélyüljön.

Mikor elváltunk, a fejemet elfordítottam, s mikor végleg sikerült visszaállítani a légzésemet a normális módba, felnyitottam a szemem, éppen elkapva a Napot, ahogy az eltűnik a látóhatáron. Nem akartam Harryre nézni, nem akartam megszólalni. Lassan felálltam, s egyedül indultam vissza a hotelbe, magam mögött hagyva Harryt, rá se pillantottam.

Aznap nem volt kedvem skype-olni Liammel és Zaynnel, csak lezuhanyoztam, s befeküdtem az ágyba. Nem engedtem, hogy a fény a gondolataimban turkáljon, elküldtem szavak nélkül. Túl személyesek voltak ezek a gondolatok.

Reggel, mikor felkeltem, felöltöztem, s az ágyamon ülve vártam, hogy anyáékkal tudjunk lemenni reggelizni. Mikor megkérdezték, hogy mi a baj, álmosságra hivatkoztam. Apa próbált szóra bírni, de nem igazán sikerült neki. A véletlen műve volt, hogy körbenézve a tekintetem összeakadjon Harryével, de egyből le is hajtottam a fejem, nem akartam szembenézni vele. Féltem. Megijedtem, hisz az a csók sokkal jobban tetszett, mint kellett volna. Vágytam még arra, hogy csókoljon, hogy érintsem, de tudtam, ez nem helyes. Bár annak éreztem. Felállva mondtam anyáéknak, hogy majd csak délután megyek le a tengerhez, ne aggódjanak, csak összeszedem magam. Ők azért aggódva ugyan, de bólintottam, majd kimentem az udvarra, de nem indultam vissza a hotel felé, hanem leültem a szokásos padra. Nem akartam, hogy Harry azt higgye, hogy nem élveztem a csókot. Hamarosan meg is láttam kijönni az étteremből, s meglepetten vett észre a padnál. Fejemmel intettem, hogy jöjjön ide, majd a hotelre mutattam, hogy menjünk a szobámba. Ő komolyan bólintott, s mellém lépve szótlanul indultunk el. A recepciónál elkértem a kulcsot, s a lifthez mentünk. Mikor kinyitottam a szoba ajtaját, magam előtt engedtem be, majd be is zártam magam után az ajtót.

Addigra ő már az ágyamon ült, és nagyon zavart, hogy nem mosolyog úgy, hogy a gödröcskéit láthassam. Mondjuk, a tegnapi jelentet nézve jogosan nem tette.

- Sajnálom – mondta halkan, de éreztem a hangján, hogy nem a csókot sajnálja, hanem a következményt. Közelebb léptem, s megsimítottam az arcát, nem akartam szomorúnak látni.

- Ne tedd, én se teszem – ráztam a fejem. – Megijedtem, Harry, azért mentem el szó nélkül. Át szerettem volna gondolni, de nem, egyáltalán nem bántam meg a csókot – ráztam a fejem komolyan, mire bizonytalanul felpillantott. – Ne haragudj, kérlek – kértem, mire csak megrázta a fejét.

- Dehogy haragszok – mondta komolyan, s a kezét szinte kérdő mozdulattal csúsztatta a derekamra, hogy lehúzzon az ölébe. Halványan elmosolyodtam, és tettem, amit szeretett volna, a homlokunkat pedig összetámasztottam. Odahajolva hozzá csókot kezdeményeztem, amit meglepődve ugyan, de örömmel fogadott. Jobb kezemet az arcára simítottam, ő pedig jobb kézzel a derekamnál, bal kézzel pedig a hátamnál tartott. Tekintettel a tüdő azon rossz szokására, hogy oxigénre van szüksége, elváltunk, s egy ideig csupán egymás szemébe meredtünk. Tény, hogy úgy gondoltam, meg tudnám szokni ezt az érzést, amit a csókja okozott.

- Nézz hülyének, de hihetetlenül jól csókolsz – mosolyogtam rá, mire halkan felnevetett, én pedig megszemlélhettem a gödröcskéit. – Ugye maradsz még egy kicsit?

- Ameddig csak szeretnéd  - mosolygott rám, s nyomott egy puszit az orromra. Felkeltem az öléből, s leültem én is az ágyra. Beszélgettünk, hülyültünk, majd szójátékoztunk egy kicsit. Hát igen, elvoltunk.

Sajnos gyorsabban teltek a napok, mint azt szerettem volna. Az indulásunk napján pocsékul voltam, mikor felkeltem. A program az volt, hogy reggeli után egyből indulunk, hisz tegnap már bepakoltunk a táskáinkba. Szomorúan reggeliztem, nem akartam elmenni innen. Anya és apa megértőek voltak, nem próbáltak meg beszélgetést kezdeményezni. Nagyon jól éreztem magam itt. Hamarabb megreggeliztem, mint anyáék, most mégis megvártam őket. A liftek segítségével vittük le a táskákat, s mielőtt anya ment volna rendezni a számlát, még odafordultam hozzá.

- Elmegyek, elköszönök Harrytől, rendben? – kérdeztem, de épphogy bólintott, már futottam is ki, egyenesen a stéghez, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk. Nem törődve semmivel Harry nyakába ugrottam. Szorosan tartott, éreztem rajta, hogy nem igazán akar elengedni.

- Mennem kell – suttogtam, de nem mutattam hajlandóságot a szavaim teljesítésére.

- Tudom – mondta, de csak még jobban szorított, szinte satuban tartott, de nem bántam. Jó volt érezni az illatát, az erejét, a közelségét.

- Visszakísérsz? – néztem fel rá.

- Persze – mosolygott rám kedvesen, megsimítva a hajam. – De ott már nem lesz lehetőségünk erre – csókolt meg tele érzelemmel, karjával szorítva a derekam, hogy minél közelebb húzzon. Élveztem a csókot, s mint mindig, most is elbódultam tőle. Mikor elváltunk, megfogta a kezem, de az étteremnél kénytelen volt elengedni, tekintettel anyáékra. Ők már a kocsinál voltak, már csak rám vártak.

- Viszlát – fogott kezet apával Harry, s adott két puszit anyának, aki mosolyogva nézett rá.

- Örülök, hogy találkoztunk.

- Szintén – bólintott kedvesen Harry, és felém fordulva megölelt. Csak ennyit lehetett így utoljára. – Nagyon örülök, hogy veled tölthettem ezt a pár napot – suttogta, hogy más ne hallja.

- Hiányozni fogsz – mondtam neki halkan, egy kicsivel jobban ölelve. Mindenem a csókja után kiáltott, de nem lehetett. Nagy nehezen elváltunk, én pedig szomorúan szálltam be a kocsiba. Harry zsebre dugott kézzel állt hátrébb, s mikor a motor felbődült, mi pedig elindultunk, még egyszer utoljára intett, majd eltűnt a szemem elől. Elindultunk.

- Kedves fiú – hallottam meg anya vidám hangját.

- Az – mondtam kedvtelenül, s kibámultam az ablakon, s engedtem, hogy az ezüst fény vigasztalóan simítson végig engem, s maradjon egész úton mellettem. Az otthon lévő idő borzalmas volt. Apáék is észrevették, hogy nincs igazán jó hangulatom, hogy mióta hazajöttünk, nem vagyok önmagam. Az egyik este, mikor sikerült valahogyan lerángatniuk vacsorázni, fel is hozták a témát. Én csak az ételt túrkáltam, nem volt étvágyam.

- Niall, mi történt a nyaraláson? Olyan más vagy azóta – jegyezte meg anya aggódva.

- Semmi – ráztam meg a fejem, de nem néztem fel.

- Szívem, ezelőtt sosem hazudtál nekünk. – Idegesített a lágy hang, amivel hozzám beszélt. Kicsit talán dühösen néztem fel, mire meglepetten felhúzta a szemöldökét.

- Most komolyan, szerinted mi a bajom? – Nem akartam én kimondani, azt akartam, hogy ők jöjjenek rá. Egy ideig mindketten csak néztek rám, de én kitartóan álltam a tekintetüket. Anya mintha lassan kezdett volna sejteni valamit.

- Minden nap találkoztatok...mindig elmentetek a parthoz esténként... – kezdte halkan, mire apa szemében is megvilágosodás gyúlt. – Az utolsó napon szorosan öleltétek meg egymást, nem olyan volt, mintha Liammel vagy Zaynnel ölelkeznétek – rázta meg a fejét, én pedig határozottan bólintottan.

- Szent ég... Te beleszerettél! Harrybe! – kiáltott fel anya döbbenten, kezét a szája elé kapta, ahogy felpattant.

- Igen. – Eszembe se jutott, hogy tagadjam.

- Niall, ő férfi! – mondta anya, láttam rajta, hogy ennek egyáltalán nem örül.

- Tudom – bólintottam komolyan. Nyugodt voltam, bármennyire is éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Mikor lett a fiamból egy szánalmas buzi? – Apa hangja halk volt, ám rosszabbul hangzott, mintha ordított volna, hisz annyi csalódottságot és keserűséget sűrített ebbe bele, amennyit csak tudott. És az bizony nem volt kevés. Erre már én is felálltam.

- Mikor felejtették el elfogadni a szüleim a gyereküket? – álltam vele szembe, nem féltem tőle.

- Amikor ez  lettél – mondta undorodva, mire szó nélkül felrohantam, a nagy sietségben pedig felborítottam a széket is, ami hangosan csattant a padlón. Bezártam az ajtómat, s lehuppantam az ágyamra. Úgy éreztem, hogy nem tudok itt maradni tovább. Egy táskába összepakoltam sok-sok ruhát, de mikor végeztem, csak szomorúan ültem az ágyamon. Ismét megláttam az ezüstös derengést, s most először nem hunytam le a szemem, hanem szembenéztem vele.

- Elég bajom vagy, most nincs szükségem senkire – mondtam félhangon, mire a ragyogó derengés mintha hátrébb mozdult volna. – Éppen tönkremegy minden, most nincs kedvem senkihez – ismételtem, de nem törődött velem, végigsimított az arcomon. Babakorom óta érzem őt, végignézte, ahogy felnövök, pontosan tudta, hogy mikor nem mondok igazat. Megadóan lehunytam a szemem, s hagytam hogy körbevonjon. Majdnem, de csak majdnem sikítottam fel, mikor a derekam mellett a derengés karrá változott, a fény, mely nem bántotta sose a szemem, pedig emberi alakot öltött.

- Sajnálom, Nialler – suttogta a jól ismert ember előttem, mire arrébb lökve felpattantam, s a lehető legtávolabb mentem tőle.

- Nem, ez csak egy borzalmasan ironikus álom, meg sem történik – mondtam magamnak, a göndör fürtök tulajdonosára nézve.

- Nem, Niall, ez nem álom – rázta meg a fejét a ágyamon ülve.

- Te egész életemben ott voltál mellettem? – akadtam ki teljesen, s az egyetlen válasz egy bólintás volt. – Hát ezt képtelen vagyok elhinni! Szórakozol velem? – kérdeztem idegesen, lassan már őrültnek tűnhettem. Elárultnak éreztem magam, azon a napon ő volt a harmadik, akiben csalódnom kellett.

- Niall... – kezdte volna, de belevágtam a mondandójába.

- Menj el! Menj el és hagyj békén. Maradj távol tőlem! – Tudtam, hangom fagyos volt, még nekem is fájtak azok a szavak, amiket mondtam. Egy ideig csak figyelt, zöld szemei könyörögtek, hogy ne tegyem ezt, én mégse törődtem velük. Haragudtam. Mindenkire. A teste lassan elhalványodott, s ami egykoron fény volt, nem volt most több, mint egy halvány, fakó köd.

 Eltűnt, de nem éreztem utána lelkiismeretfurdalást.

Gyorsan kaptam fel a táskát, kinyitottam a ajtót, s leviharoztam a lépcsőn. Kinyitva az ajtót még meghallottam anya hangját:

- Niall!

- Hagyjatok békén! – dörrentem rájuk, s kiviharoztam. Sokáig sétálgattam a városban, lassan teljesen besötétedett. Mivel Liam lakott a legközelebb, hozzá mentem. Karen, az anyukája nyitott ajtót, teljesen meglepődött, mikor meglátott.

- Szia – mosolyogtam rá. – Liam itthon van? – kérdeztem, mire bólintott, szerencsére nagyon közelről ismert, nem kérdezett semmit, megbízott bennem.

- Niall! – állt fel meglepetten, mikor a szobájába mentem. – Minden rendben? – kérdezte aggódva, de csak megráztam a fejem.

- Itt maradhatnék pár napra? – néztem fel rá nagy szemekkel, mire rögtön bólintott.

- Figyelj...Zayn 10 perc múlva itt van. Szóljak neki, hogy ne jöjjön? – kérdezte óvatosan.

- Dehogy, nehogy visszamondd! – A helyzet ellenére is elmosolyodtam, hisz aranyos, hogy ennyi időt töltenek együtt. Mikor ő is megérkezett, meglepetten nézett rám.

- Minden rendben? – kérdezte, mire csak megráztam a fejem. Kidőltem a Liam szobájában lévő kanapéra, ahol mindig én alszok, ha nála vagyok.

- Hát, nagyon úgy néz ki, hogy ki vagyok tagadva a családból – sóhajtottam, mire mind a ketten döbbenten rám meredtek.

- Mi? Miért? – kérdezte Liam hitetlenül.

- Nem tetszik nekik, hogy egy fiút szeretek – vontam vállat könnyedén, de közel sem éreztem magam ilyen lazának. Fájt ez az egész, nem akartam ezt. Fájt, amit apa mondott, rosszul esett, hogy Harry hazudott.

- Beleszerettél Harrybe? – kérdezte Zayn együttérzőn, s csak bólintással voltam képes felelni. Lehunytam a szemem, s fájón mart belém, hogy nem érzem Harryt magam körül. – Sajnálom, haver – mondta megveregetve a lában, mire megrántottam a vállam.

- Hagyjuk, úgyse találkozunk többet – motyogtam.

***
Másnap, tekintettel, hogy nem akartam Zaynt és Liamet zavarni, elmentem a parkba. Szerettek volna velem jönni, de mondtam nekik, hogy magányra van szükségem. Leültem egy fűz takarásába, a törzsének döntöttem a hátam, s agyaltam. Sokáig ültem ott, de nem jutottam semmire. Mikor egy sóhajtással felálltam, narancsos fényt vettem észre körülöttem. Remek, már csak ez hiányzott!

- Szia, Niall – vált emberré, mire megforgattam a szemem. Ezeket csak én látom?

- Üdv, naracsárga-fény-aki-biztos-hogy-valami-szúrósat-fog-szólni – sóhajtottam fáradtan. – De most komolyan, sporoljuk meg az időd, és már most menj el. Egy ideig elegem van az ilyenekből, mint te – néztem rá kérlelőn, de belül tudtam, hogy nem menekülök.

- Harry haldoklik, Niall – vágott közbe a barna hajú, kék szemű fiú. Arcán látszott, hogy régen mennyit mosolygott, most mégis, mintha nem is ismerné a nevetés, boldogság fogalmát.

- Mi? Miért? – vontam össze a szemöldököm.

- Nálunk ez sokkal kényesebb, mint gondolnád. Gyere, elmagyarázom – intett egy pad felé, ami takarásban volt, s leültünk egymás mellé.

- Először is: Louis Tomlinson vagyok, Harry legjobb barátja – nyújtota felém a jobbját.

- Niall  Horan, egy átlagos srác – mutatkoztam be, de halványan megrázta a fejét.

- Egy átlagos srác, akit egy Fénylő magának választott – egészített ki.

- Na, jó, elvesztettem a fonalat – ráztam a fejem tanácstalanul.

- Mi, a Fénylők életünk kezdetén választunk magunknak valakit. Van, hogy évekig keressük, míg megtaláljuk, de neki tesszük fel az életünk. Összekapcsolódunk vele, érezzük, amit ő, látjuk a gondolatait. Harry téged választott, mert olyat talált benned, amit másban hiába keresne. Mi ösztönösen érezzük, hogy kit teremtettek hozzánk – magyarázta.

- Tehát van egy beépített „az igazi” mérőtök. Oké, tiszta – legyintettem, mintha semmi extra nem lenne ebben, de ez közel sem volt így. Biztos voltam benne, hogy ez csak egy rossz álom.

- Ahogy mondod. És Harry most pontosan érzi a haragodat, ami ráirányul, felsebezve ezzel a szívét. Érted már? Legyengítetted őt. – Oh, ez azért így elég rosszul hangzott. – Ide figyelj! Meg kell hoznod egy döntést: ellentmondasz a kapcsolatnak, vagy elfogadod őt. Ha a válaszod megvan, gondolj a fényemre! Megjelenek, s elviszlek hozzá, mert szemtől-szemben kell álnotok. A te szíved megőrzi  tisztaságát. – Nem éreztem befejezettnek ezt a mondatot, itt még nem volt vége.

- És az övé? – kérdeztem félve, sejtettem, hogy a válasz nem lesz valami szívderítő. Szerencsére nem tett ki engem a tudásnak.

- Nekünk csak a párunk számít – mosolyogott rám, gondolom valami mulatságosat vett rajtam észre, vagy hasonló. – A döntés a tiéd, Niall – mondta elkomolyodva, én pedig bólintottam. Ő  a narancsos fénnyel eltűnt, teljesen magamra hagyva engem. A gondolataimba mélyedve mentem vissza Liamékhez, mikor felmentem, s kinyitottam az ajtót, Zayn éppen Liamet csókolta, de a jöttömre elváltak egymástól. Láttam, hogy Liam elpirul, de csak halványan rámosolyogtam, hogy engem aztán nem zavarnak.

Napokig ott voltam, igyekeztem nem törődni a gondolattal, miszerint mennyire rossz a kapcsolatom a szüleimmel. A napokban már csak Liammel voltam, Zayn a családjával ment nyaralni. Egyik este, vacsora után, mikor már fent voltunk a szobában, keserűen Liam felé fordultam.

- Mondd, ha döntened kellett volna a családod és Zayn között, mit mondtál volna? – kérdeztem, hisz kíváncsi voltam a válaszára. Ám én már meghoztam a döntésem, tudtam, hogy mit akarok, mit fogok tenni.

- Hát az borzalmas lett volna. Családi háttér nélkül...gondolj bele! – húzta el a száját. – Viszont azt hiszem, Zaynt mondtam volna. Bár nincs biztosításom arra, hogy mindig velem marad, mégis van, hogy az ember érzi, mit kell tennie – vont vállat.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Most mennem kell, el kell intéznem valamit – álltam fel, ő pedig bóintott. Megöleltem, s kiléptem az utcára.

***

Mindent elintéztem, amit akartam, jöhetett a nehezebb rész. A parkban, a fűzfa mellett álltam, szememet lehunytam, s a narancssárga fényre gondoltam, ami Louist jelképezte.

- Hát döntöttél, Niall? – szólalt meg előttem, én pedig kinyitva a szemem bólintottam.

- Igen. Odavinnél hozzá? – kérdeztem, ő pedig bólintott, s hozzámlépve átkarolt. Szörnyen bizarr volt az a fajta utazás, amit csináltunk, mintha sokmilliárd részecskére bomlanék le, mégis érzékelek mindent magam körül. Ezüst színű szobába érkeztünk, körbenézve csupán a végtelenséget láttam. Nem volt eleje, nem volt vége. Egyből Harryre tévedt a tekintetem, aki csupán árnyéka volt önmagának. Semmi mosoly, karikák a szemek alatt, reményvesztett zöld írisz. Megacéloztam magam, s érzékeltem, ahogy Louis magunkra hagy minket. Itt minden olyan ismerős volt, olyan érzeteket keltett bennem, mint amilyeneket gyerekkoromban éreztem. Harry szembefordult velem, tudta, hogy eljött az idő. A szemébe néztem, felfedezve benne önmagam. A döntésem már rég megszületett, nem volt mit tenni.

- A családom kitagadott, ellökött magától, mert Te akkor és ott odajöttél hozzám köszönni. – Láttam, hogy ez rosszabb volt számára, mint három arcon csapás, de el kellett mondanom, amit akartam, meg kellett értenie a döntésem. – Napok óta Liamnél húzom meg magam, nem mehetek haza – ráztam a fejem komolyan, ő pedig bólintott, de a szemkontaktust nem szakítottuk meg. Valami különös erő nem engedte nekünk. – Ám én megtettem, s eléjük álltam: Ha tudnék, se akarnék megváltozni. Három hét múlva főiskolára megyek, Liammel és Zaynnel fogok egy albérletben lakni, ha ők nem akarnak az életemben lenni, megértem, de jobban örülnék, ha elfogadnák azt, aki vagyok. Ők pedig, bár nem örülnek, elfogadtak. Anya azt mondta, hogy pozitívum számára, hogy a páromnak téged mondhatlak. – mondtam komolyan. – Ne haragudj, hülye döntést hoztam, mikor elküldtelek. És, amennyiben ez lehetséges, most szívesen megölelnélek. Csak nem tudom, hogy felétek hogy mennek a dolgok – mutattam körbe, hogy mennyire nem vagyok képben, mire elmosolyodva széttárta a karját jelezve, hogy tegyem, amit szeretnék. Már én is mosolyogtam, mikor végre újra ölelhettem, boldognak éreztem magam, s tudtam, hogy ő ezt pontosan érzi. – Szeretlek – mondtam halkan, s ezzel egy időben, minta a fejem kettéhasadt volna, a testem pedig ezer darabjára hullott volna szét. Mégis a fejem Harry vállán nyugodott, ahogy próbáltam megérteni mi is történik velem.

Mintha nem önmagam lettem volna. Mintha nem csak önmagam lettem volna. Mintha két rész lett volna bennem. Egy, aki megdöbbent, egy pedig boldog és izgatott.

- Most már te is érzel engem – mosolygott Harry, én pedig döbbenten néztem le magamra, ám ott semmi sem változott. 

- Azta – néztem hitetlenül, mire felnevetett, úgy tűnt, egy ideje nem tette ezt. – És innen hogy tudsz hazavinni? – néztem rá nagy szemekkel, keresve ebben az egészben a logikát, ami egyébként nem volt.

- Te is tudsz közlekedni – monda bujkáló mosollyal, mire csak felhúztam a szemöldököm amolyan „ugye csak viccelsz velem?” stílusban. – Összekapcsolódtunk. Ugyanarra vagy képes, mint én – magyarázta egy vállvonással, mire döbbenten felnevettem.

- Hát fogalmam sincs, hogy miként kell ezt irányítani – nevettem tehetetlenül, de biztos voltam benne, hogy ha megtanulom, a főiskolán sem fogok késni az óráimról.

- Csak gondolj arra a helyre, tárgyra, vagy bármire, ahova el szeretnél jutni, és ha azt mondod magadnak, hogy fény szeretnél maradni, akkor az maradsz. Ha ember volnál inkább, akkor pedig az leszel – vont vállat. – Ez majd jön magától, ne félj, egyszerű lesz egy idő után. Téged nem látnak, csak a Fénylők, meg azok társai. – Oké, ez fontos információ. – Rajta, próbáld ki!

Lehunytam a szemem, s magam elé képzeltem a szobámat, de megnyugodva vettem észre, hogy Harry az enyémekre kulcsolja az ujjait. Ugyanaz az érzés volt, mint mikor Louis-val utaztam, s mikor legközelebb szilárdan éreztem a talajt, a szobámban találtam magam.

- Ez király volt! – néztem ámulva Harryre, aki felnevetett, s megfogva a karom magához húzott egy édes, lágy csókra. Átfogta a derekam, s meg nem szakítva a csókot hirtelen az ágyon találtam magam annak a furcsa utazásnak köszönhetően.

- Amennyiben ilyen helyzetbe érkezünk, nagyon is tetszik ez a fajta mód a helyváltoztatása – vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemét, s apró csókokkal hallgattatott el. Majd a fülemhez hajolt, a lehelete remegést váltott ki belőlem, de természetesen csak a legjobb értelemben.

- Örülök a döntésednek – mosolygott rám, éreztem, hogy valóban boldog miatta.

- Én is, hidd el – nevettem halkan, s felemeltem a fejem, hogy megízlelhessem azokat az ajkakat, amik elvették az eszem, más világba repítettek.

Liam, Zayn, Harry és én egy házba költöztünk, míg a főiskolán voltunk, hisz Harry is iskolába járt velünk, nem beszélve Louisról, akiről kiderült, hogy az ő párja teljesen elutasította őt, csupán Harrynek köszönhetően maradt annyi fény a lelkében, hogy ne omoljon össze teljesen. Mi öten szinte elválaszthatatlanok lettünk, s mostanra már egészen megszoktam a fényeket is, amik körbevesznek.

Hisz én magam is az lettem.Valami, ami megvilágítja az utat, ha a sötétség túl mély, túl végtelen lenne. Ez pedig fantasztikus, hatalmat adó érzés. Azokkal az oldalamon, akik a legtöbbet jelentik nekem.