2. rész ~ MYOB

Sziasztok!
Bár az előző történetemhez egy, ismétlem, egy megjegyzés érkezett, kicsit elbizonytalanodtam, most viszont itt vagyok, hozom, amit hoznom kell, hisz kedd van. Azt hiszem, megtartom ezt a napot.
Kritikáknak örülnék, hogy ki mit gondol erről, kinek mi a véleménye, hogy ebből mi lesz.
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Louis:

Liam mellett Niall miatt is aggódhattunk, nem volt vele minden rendben. Liam már az első perctő fogva szörnyen fontos volt neki, azzal, hogy ő eltávolodott, Niall is megváltozott. Persze mind mellette voltunk, noha csak Harryt vette észre. A háttérből támogattuk, igyekeztük neki a legjobbat nyújtani.

Mikor kibohóckodtuk magunkat a medencében, kiszálltunk, s megtörülközve úgy döntöttünk, hogy a nappaliba beülünk beszélgetni, jó hűvöst csinálunk és csak lazulunk. Zayn könnyedén, óvatosan a karjaiba vette Niallt, hogy őt is bevigyük, s az egyik kanapéra tette, hogy tovább folytassa az alvást. Tudtuk, jobb neki álmában. Viszont ezt szerettük igazán Niallban: érzékeny volt, fontosak voltak neki az emberi kapcsolatok, hogy legyen mellette valaki, mégis erős volt, és kiállt magáért valamint a szeretteiért, ha arról volt szó. Színes egyéniség volt. Várta, hogy rátaláljon a szerelem, és ő igazán nagy főnyeremény.

- Még van két óránk a megbeszélésig – csekkolta le gyorsan az időt Zayn.

- Kértek pizzát? Azt hiszem, maradt tegnapról – javasolta a kedves házigazdánk, mire Niall, mint egy rugó pattant ki az ágyból.

- Pizza! – nézett ránk, akár egy vad a friss hús gondolatára. Nem tehettünk róla, ezen nevetnünk kellett.

- Neked nem jut sajnos – húzta el a száját Harry megjátszott szomorúsággal.

- Először megfojtasz, most meg éheztetsz!? Ez bosszúért kiált! – ugrott rá a szőke, mi pedig csak nevettünk a hülyeségén. Rég voltunk az utóbbi időben ilyen felszabadultak, így most jól esett ez nekünk. Zayn és én összenéztünk, tekintetünk összeesküvő volt, s egyszerre vetettük rájuk magunkat. Szegény Hazza valószínűleg megszakadt alattunk, de abban a helyzetben senkit se érdekelt igazán a sorsa.

- Szálljatok már le, őrültek – nevetett rajtunk, mi pedig eleget tettünk a kérésének.

- Ha nem adsz pizzát, addig ölellek, míg meg nem gondolod magad – fenyegette meg a göndörkét, Zayn meg hitetlenül felnevetett.

- Szerinted nekem az baj? – vigyorgott Harry.

- Igaz. Akkor Louis fog ölelni! – jutott eszébe a megfelelő fenyegetés, ami biztosan beválik.

- Na, ez más sokkal rosszabb. Azt hiszem, hogy jut neked is valami – hátrált meg vigyorogva, mire felháborodottan néztem rá. Ez fájt. Lehet, hogy csak szórakozott, de akkor is. Régen nem ilyenek voltunk. Összeszorított fogakkal, szó nélkül mentem fel az emeletre, hogy bezárkózzam a vendégszobába. Nem akartam sajnáltatni magam vagy hasonló, csak...egy idő után szörnyen bántó Hazza velem.

- Hé, Louis, engedj be! – hallottam meg Harry hangját és egy kopogtatást.

- Nincs gáz, csak menj most el – kiáltottam ki neki, nem törődve a hangomban megbúvó remegéssel.

- Louis, kérlek – sóhajtott, mire elhúzva a számat elfordítottam a kulcsot a zárban. Amint kattant a zár, ő már nyitotta is az ajtót, s szorosan megölelt.

- Ne haragudj. Tudom, ostoba voltam az elmúlt időben. Annyira sajnálom – suttogta.

- Nem számít – ráztam a fejem, de az ölelést nem tudtam viszonozni. Ez... nehéz volt nekem. Teljesen megromlott a kapcsolatunk.

- Hé... – húzódott el, hogy a szemembe nézzen. – Ugye tudod, hogy mindig te voltál és leszel is a legjobb barátom? Te vagy nekem az első – adott egy lágy puszit a homlokomra, s ismét megölelt.

- Én csak nem értem, hogy mi ez az egész... Mármint, régen olyan jól elvoltunk! Mi ez a szakadék akkor most köztünk? – néztem kétségbeesetten rá, szemében kerestem a választ a kérdéseimre.

- Nem tudom, azt hiszem, túl sok volt ez nekünk mostanában. Figyelj, lassan itt a turné, mindenki ideges. Liam eltávolodott, mi pedig a legrosszabbat tettük, amit tehettünk: külön-külön akartuk ezt átvészelni. És még csak most kezdődik! De nagyon hiányoztál, hidd el, rendben? – nézett rám őszintén, én pedig egy sóhajtással bólintottam.

- Ne haragudj, hogy kiakadtam – motyogtam a vállába, mire kedvesen végigsimított a hátamon.

- Ugyan, örülök, hogy elmondtad. Köszönöm. Tudod te, hogy milyen nehéz lenne nélküled? – mosolygott rám kedvesen. Én viszonoztam a mosolyt, végre igazán, s lementünk a többikhez.

***

A megbeszélés...nos, az elég fagyosra sikeredett. Mármint voltunk mi négyen, s volt Liam, aki egyedül ült egy széken, s nem is nézett ránk egész végig.  Ez szörnyen rossz volt mindannyiuknak, de tartottuk magunkat. Tudtuk, nyilvánvaló volt, hogy ha ez így megy tovább, nem marad One Direction. Vagy együtt, vagy sehogy. Liam nélkül mi sem csináljuk, túl lojálisak vagyunk egymáshoz. De talán elmondja nekünk, hogy mi a helyzet. Vagy nem. Ki tudja? Majd lesz valami.

Visszaérve már igencsak az estében jártunk. Rendeltünk valami kaját, megvacsoráztunk, majd jöhetett a nagy kérdés:

- Ki hogy alszik? Tudjátok, a vendégszoba egy franciaágyas, az én szobám szintén, a kanapé meg hihetetlenül kényelmetlen – ismertette Harry a helyzetet.

- Stipstop Harry! – nyújtottam fel  kezem gyorsan, Haz pedig vigyorogva bólintott.

- Hát Niall, kénytelen leszek elviselni téged egy éjszakán át... azt hiszem borzalmas éjszakám lesz – viccelt Zayn a szöszivel.

- Azt se tudom, hogy hogy is fogom túlélni...- ment bele a játékba Niall is.

- Na, jó, most viszont menjetek zuhanyozni, mert én is szeretnék. Ismeritek a járást, törülközőt találtok – zárta le a témát Harryt, s bevonult a saját szobájába, én pedig követtem.

- Láttad Liamet? – szólalt meg hirtelen, miközben csak az ágyán ült.

- Mire gondolsz? – néztem rá érdeklődve.

- Nem volt olyan ellenséges. Voltak pillanatok, amikor inkább csak szomorúnak tűnt. Nem tudnám megmagyarázni – rázta a fejét.

- Hát nem tudom. Fáj, hogy nem bízik bennünk – húztam el a számat, ő pedig megértően bólintott.

- Tudom, nekem is. Figyelj, holnaptól talán megváltozik minden. Indul a turné, többet töltjük együtt az időt – vont vállat, én pedig csak egy gondterhelt sóhajtást engedtem kiszökni az ajkaim közül.

Előre tartottam attól, hogy mit hoz a holnap.



Tudom, nem szokásom ide írni, de fontos dologról lenne szó. Bár csak ritkán ajánlok blogokat, ezt muszáj, hisz az írója fantasztikus. Aki szeret Narryt olvasni, ezt az oldalt nem hagyhatja ki.  he's a killer - Bromances: i really love you