Plans

Sziasztok!
Jelen pillanatban Horvátországban vagyok, az időzítő végzi a dolgát. Ígértem, hogy hozok valamit, így itt is van ez. Az eleje biológia órán, a vége pedig matekon született meg, és tudom, nevetségesen rövid, de ígérem, hogy amint végre Magyarországon leszek, hozok valamit, ami végre hosszabb is. Ami azt illeti, Horvátország után pedig Szlovákiában leszek, de megoldom, rendben?
Remélem tetszeni fog, szerettem ezt írni :)

xoxo Lora  

Elég érdekes volt az óra, izgalams témával. Az más kérdés, hogy nem tudtam figyelni, ugyanis a drága padtársam, Harry erősen akadályozott benne. Biológia óra volt, ahol az életközösségekről volt szó. Együttélés, versengés, táplálkozási kapcsolat és hasonlók. Harry viszont úgy döntött, nem fogja hagyni, hogy figyeljek.

- Gondolkoztál már a dolgon, Ni? – hajolt oda hozzám.

- Cshh – pisszegtem le, egyrészt, hogy figyeljek, másrészt pedig ki akartam a kérdést kerülni.

- Na… Még itt is arról van szó! – nyavalygott ott nekem, mire azok, akik figyelni akartak, nagyon szúrós szemmel rámeredtek. – Költözzünk össze! – kért, én pedig csak hosszan lehunytam a szemem.

- Mr Styles, esetleg szeretne valamit hozzáfűzni? – nézett a tanárnő rá, Harry pedig megadóan lehajtotta a fejét.

- Nem – közölte. Láttam rajta, hogy letört, de nem tudtam mit tenni. Mikor kicsengettek, megkönnyebbülve mentem ki a teremből, és az udvaron vártam meg Harryt. 10 perce álltam ott, mikor végre megérkezett, elgondolkozva sétált ki az épületből. Meglepetten vett észre, azt hitte, hogy már rég leléptem.

- Miért nem mentél még haza? – kérdezte, mikor odaért mellém.

- Mindig együtt megyünk, nem? – kérdeztem vissza, mire bólintott.

- Ne haragudj – szólalt meg tétován, miközben már kézen fogva róttuk az utcákat.

- Miért haragudnék? – ráncoltam a szemöldököm.

- Nem akarom magam rád erőltetni, tényleg. De két hét, és az iskolának vége, ahogyan valószínűleg mindennek is – emelte fel jelzésképpen az összekulcsolt ujjainkat. Hát innen fúj a szél!

- Ezért akarod, hogy költözzünk össze? – Eddig még tényleg nem beszéltünk arról, hogy mi lesz iskola után, így értettem nagyjából a dolgokat.

- Sajnálom, Niall. Csak… nem akarlak elengedni – vallotta be lehajtott fejjel.

- Nem tudtam, hogy hosszabb távra tervezel – ráncoltam a szemöldököm. Megszorítva a kezem megállt, s a házunknál szembefordított magával.

- Niall, legalább egy örökkévalóságig szeretnék veled lenni – mondta, s szorosan magához húzott. Magamban persze támogattam az ötletet, de előtte el kellett valamit még intéznem.

- Bejössz? – kérdeztem, mire bólintott.

- Szia, anya! – kiáltottam be anyunak, mire megjelent a feje az ajtóban.

- Sziasztok – mosolygott rám és Harryre. Tudta, hogy együtt vagyunk, és szerinte Harrynél jobb partnert sose találhattam volna.

- Anya… beszélhetnék veled? Komoly dologról lenne szó – néztem rá félénken, mire csak bólintott. Harry kezét fogva sétáltam be a nappaliba, de ő neki se volt fogalma arról, hogy mit akarhatok.

- Figyelj… a középiskola után mi lenne, ha összeköltöznénk Harryvel?  - tettem fel a kérdést óvatosan, mire Hazza szeme elkerekedett. Nem számított erre.

- Niall, biztos vagy te ebben? – ráncolta a szemöldökét anya.

- Anyu, három éve vagyunk együtt. Egy egyetemre megyünk. Logikus lehetőség – igyekeztem győzködni őt. Anya hosszan agyalt, még végül csak sóhajtott.

- Ha egészen biztosak vagytok benne és vigyáztok egymásra, akkor rendben – bólintott.

- Komolyan? – csillant fel a szemem, s Harry is boldogan elmosolyodott.

- Persze – mosolygott anya, mire szorosan megöleltem. Ő otthagyott minket, hogy Harryvel szabadon örülhessünk együtt. Szorosan magához húzott, s el se engedett.

- Köszönöm, Nialler – suttogta a hajamba boldogan.

- Harry, sose fogsz megszabadulni tőlem – figyelmeztettem nevetve, mire megforgatta a szemét.

- Nem is akarok – mondta őszintén, s a hátamra döntve hosszan, mélyen megcsókolt. Valahogy ez az egész olyan megdöbbentő volt. Valahogy sose gondoltam volna, hogy ilyen lesz a kapcsolatunk. Ahhoz képest, ahogy a mi kapcsolatunk indult... Na, de az már egy másik történet...