In your eyes...

Halihó!
Itt az újabb kért történet, Dalma, remélem örülsz neki, valami ilyesmire gondoltál.
A futó történetem hamarosan érkezik, de nem tudom mikor. Az is valószínű, hogy a jövőhét kimarad olyan szempontból, hogy hozok valamit, hisz Horvátországban leszek. Még nem tudom.
Ehhez jó olvasást, ez most egy természetfeletti történet :)

xoxo Lora  

Vér. Sose éreztem még ezt az illatot, tulajdonképpen ehhez foghatót se. Erős volt, az egész erdőt belengte. Összefutott a nyál a számban, mindenképpen meg akartam ízlelni. Kit érdekel, hogy megölök egy ostoba halandót? Egyel több vér tapad a kezemhez – vagyis inkább számhoz. 2 másodperc se kellett, hogy a célpontomat megtaláljam. Közvetlenül mögé kerültem, ő pedig mindössze csak egy apró fuvallatot érezhetett. Vámpír vagyok, megannyi képességgel. Egy hirtelen mozdulattal a legközelebbi fának löktem, s elálltam a menekülési útját. Mellkasa a fának préselődött, s pontosan hallottam, hogy fájdalmasan felnyög, és a nyakához hajolva mélyet szippantottam. Sose éreztem még ilyen édes, különleges illatot.

- Mi a fene? – hallottam meg a kétségbeesett hangot, mire lefogva a fejét megnyaltam a nyakát. A bőrén keresztül is érezni lehetett azt az ízt, ami teljesen elkápráztatott, extázisba kerültem általa. Olyan az ilyen vér, mint az embereknek a drog. Elbódít, szükséged van rá, s hatalmas hatással van rád. Engem viszont életben tart.

- Csodálatos a véred – mormogtam a nyakára, mire hallottam, hogy a szíve megugrik. Szuperhallás, ilyen ez. Félt, egyenesen rettegett.

- Hagyj békén! – kérte erőtlenül, fejét a fának támasztva. Egy gyors mozdulattal szembefordítottam magammal, a háta erősen csapódott a fának. Sose érintkeztem senkivel, csak éppen annyit, amennyit kell. Például lefogni, ha nagyon ellenkezik az áldozat. Ösztönösen végszaladt a pillantásom rajta: Szőkés haj, nagyjából megmunkált test. Felnézve az arcára viszont megállt a tekintetem, és bevallom, a lélegzetem is megakadt. Tiszta óceán színe volt a szemeinek, különleges kék árnyalat, ami hihetetlenül csodálatosan kiemelte az egész arcát. Sose láttam még ehhez hasonlót. Lehunytam a szemem, és egy mélyet szippantva a mennyei levegőből elléptem.

- Tűnj innen! Menekülj! – dörrentem rá, mire bölcsen megfogadva a tanácsomat elkezdett hátrálni, majd elfutott. Helyesen tette. Hogy miért engedtem el? Miért nem ízleltem meg a vérét? Nem tudtam, valami meggátolt benne. A házamhoz sétáltam, s belépve rárogytam egy kanapéra. Igen, vámpír vagyok, de nekem is kijár a kényelem! Csak ültem ott, a szőke srácon gondolkozva. Azok a szemek… sose gondoltam volna, hogy egyszer valami ilyen hatással lesz rám. Egyszerűen képtelen lettem volna őt megölni, bármennyire is vágytam arra, hogy megízlelhessem a vérét. Olyan érzelmeket rejtettek azok a kékségek… de nem félelmet. A teste rettegett tőlem, szemei viszont lágyak voltak. Tengernyi érzelem volt bennük.

Bárhogy próbáltam, nem tudtam kiverni Őt a fejemből. Az egész erdőben éreztem az illatát, ami azt jelenti, hogy valahol erre lakik. Azt reméltem, hogy félelmében elmenekül ettől az erdőtől minél messzebbre, de csalódnom kellett. Bolond, óvatlan kölyök! Idevonzza az összes vámpírt az idióta. Az erősebbek megpróbálnak majd bemerészkedni a területemre, de én nem fogom hagyni. A vámpírok körében már nagy tiszteletet vívtam ki magamnak, félték a nevem. Harry Styles, kitől mindenki retteg. De ilyen illatot követni… az sem fogja elrendíteni őket a céljuktól, hogy az Én területem ez az erdő.

***

A sejtésem – bármennyire nem akartam – beigazolódott. Pár nap, és megéreztem, hogy egy nagyon erős vámpír közeledik. A fenébe! Elmentem oda, ahol tudtam, hogy meg fog jelenni és vártam. Hamarosan valóban felbukkant, sötét hajjal, barna szemekkel, iszonyatos erőt sugározva. De tudtam, hogy egy harcban alul maradna.

- Takarodj el! – morrantam rá kivillantva a fogaim. Gúnyos mosollyal elvigyorodott, ezzel próbálta leplezni, hogy megijedt.

- Add ide azt a fiút. Kell nekem a vére – villant meg a szeme, s vágyakozva ő is kieresztette fogait. Felismertem őt. Zayn Malik volt, igazán harcedzett vámpír. – Kell a teste – nyalta meg az ajkát, mire gondolatban már háromszor kibeleztem. Valamiért úgy éreztem, hogy a szőke srácot meg kell védenem. Ettől a fazontól, és minden mástól.

- Még egyszer mondom: Takarodj! – kiáltottam rá, mire összerezzent. Még utójára rám fújt, majd már ott sem volt. Elégedetten sóhajtottam, de tudtam, hogy ezzel még nincs vége. Figyeltem a szőkét. Egyedül lakott bent, az erdő közepén egy fa házikóban. Ez hülye, tuti nem százas. Komolyan nem veszi észre, hogy veszélyben van?

Sokáig figyeltem, napokon át. Ha jött egy vámpír vagy kapásból megijedt tőlem és elmenekült, vagy kicsit rá kellett vezetnem őt, hogy nem jöhet be a területemre. Legalább megtanulta, noha az életben nem sokra ment már vele.

Egyik nap, mikor a házához mentem, ahogy mostanában mindig, olyan embert találtam ott, akit őszintén nem akartam.

- Hé, Niall, szia! – köszönt Zayn a szőkére. Niall!? Akkor így hívják. Ezzel is okosabb lettem.

- Szia, Zayn! – mosolyodott el halványan Niall. Mi a pokol? Komolyan mondom, eszem megáll. Egy olyan vámpírral cseverészik békésen, aki ki akarja nyírni. Jó, kezdetben én is ki akartam, de a helyzet az, hogy már nincs olyan hatással rám az illat, mint legelőször. Mindössze csak nem akarom már megölni a srácot miatta.

- Mi újság? – Láttam az ablakon át, hogy lehuppan mellé a kanapéra. Na, jó, feladom. Talán jobb vámpír vagyok, mint őrangyal. Lemondóan meredtem a házra, teljesen szórakozott voltam. Ha ennyi ésszel áldották meg, hát haljon meg, felőlem!

Már épp fordultam volna meg, mikor az események kezdtek felgyorsulni. Hallottam Niall fájdalmas nyögését, s az ablakon benézve észre is vettem az okát. Úgy tűnik, ezt a gyereket előszeretettel paszírozzák valami keménynek és nagynak. Jelen esetben egy falnak. Egy másodperc se kellett, és ott voltam, messze lökve Zaynt, aki fájdalmasan nyekkent a földön. Niallra nézve láttam, ahogy a nyakát masszírozza, s félve nézett rám. Mikor megismert, viszont mintha megkönnyebbülés futott volna végig rajta.

- Harry! – kiáltott rám Zayn dühösen, és nekem rontott. Könnyűszerrel védtem a támadását, és a következő pillanatban pedig az öklömet érezhette meg a gyomrában. Valahogy kikeveredtünk a házból, s nagyobb területen folytathattuk a harcunkat.

- Megmondtam, hogy hagyd békén, nem? – kérdeztem gyilkos szemekkel nézve rá.

- Te nem érzed, Harry? Bárkinek erőt adhat az ő vére! A leggyengébbeknek is! Elég pár csepp, és a vámpír új erőre kap! – kiáltott, mire felegyenesedtem. Mindent megértettem.

- Mi történt Liammel? – kérdeztem halkan, mire ő is megmerevedett. Én mindenről tudtam, sejtettem, hogy mi ez az egész. Liam, Zayn egyik nagyon közeli barátja haldoklik. Zayn csakis miatta nézne szembe ekkora kockázattal.

- Megtámadta egy másik vámpír. Nem fogja túlélni – rázta meg a fejét szomorúan, már egyikünkben sem volt támadási szándék.

- Komolyan mondom, ha tudtam volna, hogy ez lesz, meg se születek – hallottam meg egy felháborodott hangot, majd szőke fürtök tulajdonosa sétált el mellettem, kezében egy üveget tartva. – Vidd ezt el Liamnek, rendben? Gyógyuljon meg, remélem, sikerülni fog! – nyomta a kezébe a vérrel teli üvegcsét a sötét hajú vámpír kezébe. Zayn döbbenten meredt rá, nem hitt a szemének. Egy hirtelen mozdulattal szoros ölelésbe vonta a halandót, majd adott egy nagy puszit az arcára, és már ott sem volt. Szupergyorsaság, oh yeah. Már én is épp felszívódtam volna, de Niall odaszólt nekem.

- Nem-nem, Harry, szépen itt maradsz. Magyarázd el ezt az egészet, légy szíves – kért, mire felvont szemöldökkel rámeredtem. Ez hülye. A vámpírok leghatalmasabbikának akar parancsolgatni.

Oh, a fenébe, azok a szemek! Nem tudtam nemet mondani. Egy aprót bólintva leültem egy fa tövébe, ő viszont fel- alá kezdett járkálni. Jól elvolt a gyerek.

- Nos, mint láthatod, a vámpírok előszeretettel akarnak kinyírni téged, tekintve a véred. Alig pár ember van a világon, akinek ilyen a vére, mint neked, mi pedig igyekszünk őket megölni, hogy megtapasztalhassuk a hatalmat, amit az életünk feltétele nyújt nekünk – mondtam el neki a lényeget, mire idegesen felnevetett.

- Hát ez remek! Egy rakat vámpír ki akar nyírni, minden álmom ez volt! Éljen! Várjunk csak… te nem öltél meg, mikor megtehetted volna – nézett rám csodálkozva.

- Milyen éles meglátás… - sóhajtottam.

- Na, Hazz, te nem ilyen vagy, mint amit most mutatsz, én tudom. Ahogy azt is, hogy minden nap itt kóricáltál a házam körül, hogy megvédj – jelentette ki határozottan, mire döbbenten néztem rá. Harry, ember vagyok, nem hülye – mosolygott rám. Na, várjunk csak… Itt egy ember, aki nem menekült még el, mikor megtudta mi vagyok. Aki egy becenevet is adott nekem. És aki tulajdonképpen a vesémig lát. Hát ez fantasztikus!

- Nem tudom, hogy miről beszélsz – fordítottam el a fejem. Nevetve guggolt le elém, s kedvesen nézett rám.

- Dehogynem tudod. Ki szeretnéd próbálni milyenek azok az érzések, amiket mi minden nap átélünk. Lehet, hogy vámpír vagy, de vannak érzéseid. És törődni szeretnél valakivel, vigyázni rá. – Basszus, ő tényleg belém lát, Hogy a fenébe csinálja!?

- Meg szeretnéd tapasztalni a gyengédséget, a törődést – jött közelebb egy kicsit. Tiltakozni akartam, hangosan ellenkezni ezzel szemben. De nem ment, igaza volt.

- Hagyj békén! – álltam fel nagy lendülettel, s elmentem a közeléből. Elfordultam, s csukott szemmel próbáltam megnyugtatni magam. Ostobaságnak kellene tartanom, amit Niall mond. Hogy ez nem valós, csak képzelgés.

- Harry… - suttogta, s karját lágyan végigsimított a karomon, kedvességet sugárzott. Szembeállt velem, s bizonytalanul rám nézett. – Szeretnélek megismerni téged – mondta lágyan, én pedig csak egy bólintásra voltam képes. Hogy képes egy ember így legyengíteni? Elég a szemébe néznem…

Lágyan közelített felém, s életem első csókjában részesített. Még sose értek hozzám így, ilyen kedvességgel és törődéssel. Hamar átvettem az irányítást, ez valahogy ösztönből jött. Stabilan tartottam a derekánál fogva, s szorosan magamhoz húztam. Hogy nélkülözhettem ezt eddig?

- Szeretném, ha megismernél – váltam el tőle, ő pedig kedvesen elmosolyodva bólintott, s szorosan megölelt. Ez hihetetlen. Ez annyira szokatlan, mégis nagyon jóleső.

- De bajba is kerülhetsz általam. Fogást találnak rajtam, ami Te vagy – jött elő az okosabbik felem, ami nem vesztette el még az ítélőképességét.

- Harry, melletted épp, hogy biztonságban érzem magam – rázta meg a fejét. – Amúgy is ki akarnak nyírni, nem? – vonta fel a szemöldökét, én pedig csak rosszallóan megcsóváltam a fejem. Nem kéne ilyen könnyedén venni ezt az egészet.

- Figyelj, ha ez az ára, hogy veled legyek, rendben – vált komollyá az arca, én pedig nagyon sóhajtottam. Különleges srác volt, féltettem őt. Nem akartam semmit sem mondani, így odahajoltam, hogy ismét megízlelhessem édes ajkait.

Sose változtatta meg a véleményét, mellettem maradt. Nem jöttem rá sose, hogy miért, hogyan. De ott volt, és már sose fog elmenni tudom jól. És, hogy bánom-e? Egy fenét! Megváltoztatott, jobbá tett, az életem részévé vált. A párommá.