St. Valentine's Day

Halihó <3 Tudom, rég elmúlt már Valentin nap, én viszont egy ilyen témájú történettel érkezem. Habos- babos kis történet a fiúk Valentin napjáról :) Jó olvasást, véleményezni lehet ám ;) ^^

xoxo      Lora   

Szerettem ezt az ünnepet. Már ha van kivel ünnepelni. Az ilyen napokon, általában mindenki lelép, hogy a kedvesével legyen, és most sincs ez másképp. Louis már 13- án lelépett, hogy az új barátnőjével, Lorával találkozzon, Liam pedig ugyanakkor ment Sophiához, Zayn viszont pontosan szerelmesek napján búcsúzott el tőlünk, hogy Perrievel legyen. De mivel nekem és Harrynek nem volt párunk, mi úgy döntöttünk, hogy egy hatalmas fiús napot tartunk. 

- Nos, Niall, mehet a paintball? – vigyorgott rám reggel, mire én is elvigyorodtam.

- Még szép! – bólintottam határozottan, és elszántan meredtem a zöld íriszeibe. Beültünk a kocsijába, én pedig akaratlanul is belegondoltam, hogy ez milyen ironikus is. Elvégre már több hónapja lassan többet érzek Hazz iránt, mint puszta barátság, és a szerelem szent napját meg azzal töltöm, akit szeretek. Ez milyen már, mikor ő csak barátjaként tekint rám?! De megpróbáltam eme tényt kizárni a fejemből, és egyszerűen csak jól érezni magam vele.  Sikerült. Ebédelni elmentünk pizzázni, amit ő állt, így megbeszéltük, hogy a vacsit majd én fogom. Úgy is sokat zabálok, nem akarom, hogy miattam legyen üres a pénztárcája. Haha, de vicces vagyok. De ebéd után még bowlingozni is elmentünk, rengeteget röhögtünk együtt. A bowling után a következő program a játékteremben való szórakozás volt. Több mint két órát töltöttünk ott, szívattuk egymást állandóan, de kifejezetten jól éreztem magam. Ahogy láttam, ő se érzett másképp.

- Hazza, menjünk szerintem kajálni – néztem rá kérlelően. – Nagyon éhes vagyok – hajtottam le a fejem zavartan, mire csak felnevetett.

- Kérésed számomra parancs – nevetett rám kedvesen, és kiengedett maga előtt az ajtón. Elpirultam a gesztus miatt, de remélhetőleg nem vette észre. Most kicsit hosszabb volt az út, mert Harry választotta ki, hogy hova menjünk, és ő London másik részén találta meg a tökéletes éttermet. Mivel kezdett zavarni a csönd, benyomtam a rádiót, s amint meghallottam, hogy mi megy, egyszerűen csak ízesen felnevettem.

- Lets go crazy, crazy, crazy till we see the sun. I know we've only met but let's pretend it's love. And never, never, never stop for anyone. Tonight let's get some... – énekeltem a rádióval együtt, Hary pedig nevetve énekelte velem.

- Nem tudom, hogy említettem-e, de egyszerűen imádlak – nevetett, mikor véget ért a dal. Én csak elröhögtem magam, és legyintettem. – Ezt inkább mondd a WMYB után – vigyorogtam rá. – A koncert emlékére… - nevetettem, ahogy láttam, amint elpirul.

- Hát, szerintem jó poén volt – vont vállat.

- Ja, csak emiatt elkezdett terjedni a Larry mellett a Narry is – nevetettem folyamatosan, ahogy egyre jobban pirult.

- De lassan annyi rajongónk lesz nekünk, mint Louival – vigyorodott el a helyzet és a beszédtéma abszurditásán ő is.

- Már nem azért, de szerintem a rajongók még örülnének is az ilyesminek – vigyorogtam. - Több millió shipper van a világon – vontam vállat, mire kíváncsian rám pillantott, egy pillanatra elszakítva a szemét az útról.

- Nocsak, te ezt figyelemmel követed? – lepődött meg, mire csak elpirulva bólintottam. Minek tagadjam már?

- Hát, igen – vontam vállat. – Fontos, hogy tudjunk az ilyenekről – állítottam, de az ajkán csak egy egyszerű mosolyt fedeztem fel. Több szó nem is esett köztünk, inkább csöndben figyeltem az elsuhanó tájat. Nem volt sok idő, hogy megérkezzünk, egy tök hangulatos étterembe ültünk be. Látszólag már vártak ránk, tehát Harry ezt előre eltervezte. Egész vacsorán csak agyalt valamin, ez pedig hihetetlenül zavart. Ennyire unalmas lenne a társaságom?

Miután végeztünk, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és megnézünk egy filmet. Mintha Harry eldöntött volna magában valamit, felengedett, és felszabadultan rám vigyorgott. Elmentem a sok- sok popcornért, amit pattogtattam, a hűtőből kólát bányáztam elő, végül pedig a nappaliba becipelve lehuppantam a kanapéra. Előtte pedig már mind a ketten lezuhanyoztunk, így csak póló és alsónadrág volt rajtunk.  Harry elindította a filmet, s odaült mellém. Egyáltalán nem bántam a közelségét, így boldogan helyezkedtem el, mikor a mellkasomnak dőlt. Kezemet a hasára helyeztem, ott volt kényelmes. Ki gondolta volna, hogy egyszer így fogok Harryvel filmet nézni? Hát én nem. Minden esetre nagyon kényelmes volt, nem éreztem zavarónak, hogy ilyen közelről érezhettem. Egyébként a film nem igazán kötött le, sokkal inkább az, hogy teljesen öntudatlanul a másik kezemmel Hazz haját kezdtem birizgálni. Bár mondjuk fogalmam sem volt, hogy miért. Egyszerűen csak beléjük akartam túrni, miközben csókolom őt. Már lassan 3 hónapja így vagyok ezzel. Annyira elmerengtem, hogy az is csak késve esett le, hogy vége van a filmnek. Óvatosan megkerestem a távkapcsolót, és lekapcsoltam a tv-ét, ugyanis mint kiderült, Harry elaludt rajtam. Óvatosan elhelyezkedtem, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, így konkrétan már rajtam feküdt, de engem aztán nem zavart. Egy ideig még figyeltem békés arcát, majd engem is elragadott az álom.

Reggel egy kis mocorgásra ébredtem. Felnyitva a szemem egy épp ébredező Harryvel találtam szemben magam.

- Jó reggelt! – vigyorogtam rá kedvesen, mire egy pillanatra megdermedt. Végignézett rajtunk, próbálta felmérni miért is vagyunk így.

- Bakker, elaludtam rajtad! – pirult el teljesen, amint leesett neki, hogy mi történt. Én csak felnevettem, és megsimogattam a hátát.

- Nincs gáz. Nem akartalak már felébreszteni, így itt maradtunk – vontam vállat. Fejét a mellkasomra ejtette, miközben zavartan elmosolyodott.

- Nem lett volna baj, ha felébresztesz. Biztos elég kényelmetlen volt neked – pillantott fel zöld íriszeivel, amik szinte egyből rabul ejtettek. Kb. 10 óra felé járhatott az idő, így nem aggódtam, hogy hátha beesnek a srácok. Majd csak este érkeznek.

- Tulajdonképpen nem volt rossz. Egész kényelmes – nyugtattam meg, de nem igazán láttam rajta, hogy fel szándékozna állni. Mondjuk, hülye lettem volna, ha szólok neki.

- Mindegy – nevetett fel, hisz volt már furább helyzetben is mondjuk Louival, tehát, nem hiszem, hogy túlságosan meghatotta volna, hogy együtt aludtunk. Nekem viszont a világot jelentette.

- Kárpótlásul csinálok reggelit – kacsintott rám, miközben felállt. Egyből felcsillant a szemem a kaja gondolatára, így felállva kinyújtózkodtam, s mentem, hogy segítsek neki. Sokat bohóckodtunk, miközben csináltuk a kaját, így mindketten egy apró mosollyal az arcunkon ültünk le az asztalhoz, hogy nekiálljunk enni.

- Tudod, hiányzott már, hogy csak ketten hülyüljünk valahol – mosolygott rám elgondolkozva.

- Egyetértek – bólintottam, s rámosolyogtam. Ekkor Harrynek jött egy SMS-e, amit kíváncsian nézett meg.

- Gyere, a fiúk várnak Skype- on  - intett, s a szobájába felsietve bekapcsolta a laptopját. Egyből követtem, s mellé feküdtem az ágyra hason, hogy a kamerában az én fejem is látszódjon. Hamarosan feltűnt három ablak, és végre megjelentek a banda tagjai.

- Sziasztok, drága répáim! – köszöntött minket egyből Loui vigyorogva, mire hangosan felnevettem, Harry pedig elvigyorodott legjobb barátján.

- Hülye vagy – csóválta meg a fejét. Erre persze hangosan felnevettünk mindannyian, majd mikor nagyjából lenyugodtunk, Zayn szólalt meg.

- Hé, figyeltétek mostanában a netet? – kérdezte kíváncsian tőlünk, mire mind a ketten csak megcsóváltuk a fejünket.

- Jó, mert tele van minden veletek. „Narry bowlingozott”, „A híres Niall Horan és Harry Styles játékteremben voltak”, „A One Direction két tagja, Niall Horan és Harry Styles együtt voltak egy elegáns étteremben”… - olvasta fel valahonnan. – „Talán a One Direction két szívtiprója a boldogságot egymással találta meg?” „Valentin napon egy híres brit szerelem is kezdetét veszi?” – mondta hangosan, ahogy olvasta, mi pedig mi pedig lesokkolva meredtünk egymásra.

- Basszus – sóhajtottam, s a karjaimra hajtottam a fejem, nem tudtam mit reagálni.

- Mik a reakciók? – hallottam meg magam mellől Harry kérdését, mire csak felkaptam a fejem.

- Egy- két negatív, de többségében reménykedő kommentek, miszerint nem csak a média őrült agyszüleménye ez az egész – mondta Liam, aki egyből ráállt az ügyre.

- Tudjátok, én személy szerint mindig is hatalmas fan voltam – mosolyodott el Louis, mire elnyílt szájjal néztem rá.

- Mi van? – döbbentem meg teljesen.

- Nem tudom, totál megértem azokat, akik titeket shippelnek – vont vállat, Liam pedig félénken ugyan, de bólintott. Értetlenül néztem rájuk. Felpillantottam Harryre, de a szeméből semmit se lehetett kiolvasni, így visszafordítottam a fejem a monitorhoz, hogy magyarázatot várjak.

- Egyetértek Tommoval, ami azt illeti, teljesen összeilletek. De tudom, hogy ez kényes téma, így nem is mondok semmit – vont vállat Zayn is, mire még jobban megkövültem. Most komolyan arról van szó, hogy Harry meg én milyenek vagyunk együtt!?

- Hülyeség. Egyrészt a menedzsment miatt, másrészt pedig a banda hírneve miatt – csóválta meg komolyan a fejét Harry, de nem ezt a reakciót vártam tőle. Mondjuk heves tiltakozást, nem ilyen csendeset.

- A menedzsment nem tudna mit kezdeni több millió rajongóval. Aki szeret minket megérti, aki nem, az mehet a fenébe – vont vállat Louis, de én ezt nem bírtam tovább hallgatni. Ez az egész túlságosan felzaklatott.

- Bocs, szerintem lépünk. Sziasztok – motyogtam, s kinyomtam a Skype-ot. Egy ideig meredtem az elsötétült képernyőre, majd egyszerűen csak felpattantam és kisiettem Harry szobájából. A konyhába mentem, ahol egy pohár víz után a pultnak dőlve próbáltam ezt az egészet feldolgozni. Ez nagyon nem volt jó így. Bár egyetértek a fiúkkal, miszerint a menedzsment nem igazán kezdhetne velünk semmit, de itt nincs semmiféle szerelem. Már ami Harryt illeti. Lehunytam a szemem, s próbáltam rendszerezni a gondolataimat, de nem ment igazán.

- Hé, rendben vagy? – hallottam meg a világ legszebb hangját, mire még mindig lehunyt szemmel bólintottam.

- Nagyjából – húztam el a számat, s kinyitottam a szemem. Kezeimet karba fontam, hisz mindig ezt csinálom, mikor ideges vagyok és feszélyezve érzem magam. Amolyan védekező mechanizmus vagy mi.

- Mi bánt? – kérdezte kedvesen, mire csak egy leheletnyit megemeltem a szemöldökömet, s rámeredtem.

- Ez az egész – vontam vállat tehetetlenül. – Nem is tudom, gáz, hogy a fiúk is ilyeneket mondanak, meg most mindenki elkezd pletykálni, a menedzsment tuti ránk száll, minden olyan rossz! – tört ki belőlem minden. – Az, hogy ezen a hülye Valentin napon elmentünk ketten valahová, az nem azt jelenti, hogy szerelmesek vagyunk! – váltam totál idegessé, de aztán próbáltam lenyugtatni magam, így pár mély levegővétel után már viszonylag higgadtan tudtam Harryre, akinek az arca nem mutatott érzelmet. Mélyen a szemembe nézett, de hamar elkapta a pillantását, és lenézett a földre.

- Lehet, hogy te így érzel, de nekem ez volt életem legjobb napja – vallotta be halkan, mire megdermedtem, valamint csodálkozva néztem rá. – Nem véletlen, hogy hónapok óta nincs senkim, Niall. Az van, hogy menthetetlenül beléd szerettem, és ha akarnám, se tudnám tovább elnyomni ezt magamban – nézett fel végül, tekintete határozottságot mutatott, ám sütött szavaiból a reménytelenség. – Élveztem a nap minden percét, hogy veled lehettem, de számomra ez nem egy baráti kiruccanás volt, hanem több annál. Hiszen te is többet jelentesz nekem, mint egy egyszerű barát – mondta, de én alig bírtam felfogni, amit mondd. Az nem lehet, hogy ő is viszont szeressen! Lehetetlen! – Tudom, ezzel most teljesen meg fog változni a barátságunk, de ezt tudnod kell – sóhajtott lemondóan, már nem bírt a szemembe nézni. Most komolyan Harry vall nekem szerelmet? – Egyáltalán nem bántam meg, hogy veled aludtam, ám csodáltam, hogy nem keltettél fel, vagy valami. Kérlek, ne haragudj, amiért így érzek, de nem tudok változtatni rajta – vont vállat, s lehajtotta fejét. Olyan rossz volt szomorúnak látni. Pár másodperces késéssel ugyan, de szorosan átöleltem a derekát, s közel húztam magamhoz. A fejét a mellkasomba temette, s kezeivel megragadta a pólómat, s nem engedte. Hülye lettem volna, ha hagyok egy ilyen lehetőséget veszni hagyni, így a füléhez hajoltam, mire megborzongott.

- Tudod te, hogy mennyit reménykedtem, hátha te is így érzel, ahogy én? Lassan hónapok óta csak te jársz a fejemben, a Valentin nap számomra is több volt, mint egy jó baráti szórakozás – suttogtam a fülébe, mire szorosabban ölelt. – Sose hittem volna, hogy te is úgy érzel, ahogy én – vallottam be. – Olyan lehetetlennek tűnik a lehetőség, hogy engem választasz, de a jelek szerint így van, így talán most én vagyok a világ legboldogabb embere. – mondtam halkan. –Szeretlek, érted? Visszafordíthatatlanul beléd estem – húzódtam el tőle, majd lágyan az álla alá nyúlva felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. A zöld íriszei elképesztő csillogással ragyogtak, a hitetlenség pedig határozottan ott bujkált bennük. Hogy eloszlassam minden kétségét, egyszerűen csak ráhajoltam puha ajkaira, s azt tettem, amit már hónapok óta meg akartam tenni: megcsókoltam. Ahogy ajkaink találkoztak, Harry jólesően sóhajtott fel, s mikor nyelvemmel végigsimítottam az ajkán, egyből megadta az engedélyt, így nyelveink édes táncot kezdtek járni. Ám mivel a szervezetnek szüksége van oxigénre, kénytelenek voltunk elszakadni egymástól, így homlokomat az övének döntöttem, s kezemmel még mindig nem engedtem el.

- A fiúk örülhetnek - nevette el magát halkan és zavartan. Én egyszerűen csak boldogan rámosolyogtam.

- Akkor irány a Skype újra? – kérdeztem, mire bólintott. Egy SMS, és újra láthattuk egymást a képernyőn.

- Lenyugodtatok? – kérdezte Louis épp egy répát majszolva. Mi csak bólintottunk.

- Ugye nem veszekedtetek, vagy valami? – kérdezte Liam, aki egyáltalán nem szerette, ha valami vita van a bandán belül.

- Hát, azt épp nem – nevetett fel Harry, mire elvigyorodtam.

- Akkor mi történt? – kérdezte Zayn összeráncolt szemöldökkel. Mi Hazzal csak egymásra mosolyogtunk, és odafordultam a fiúkhoz.

- Összejöttünk – vontam vállat könnyedén, mire Loui kezéből kiesett a répa, Liamnek a szája maradt nyitva, míg Zayn csak nyugodtan nézett ránk.

- Nyilvánvaló volt, hogy így fog történni – mondta elégedetten, miszerint ő tudta, hogy így lesz. Én csak felnevettem, s szeretetteljesen néztem rájuk. Van három legjobb barátom, és egy szerelmem. Én pedig a világ legboldogabb embere vagyok.