3. rész

Csütörtök lévén itt van a Camping with the boys következő része. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, nekem ez az egyik kedvenc részem :)

xoxo   Lora    

Zayn:

Hátranézve láttam, hogy Niall elaludt, Harry pedig egy boldog mosollyal az arcán simogatja őt. Elképesztően aranyosak voltak együtt, de biztos voltam benne, hogy a négy nap alatt szinte már az elsőn összejönnek, tehát nem aggódtam.

- Szerinted is édesek? – hallottam meg a fülem mellől egy számomra nagyon kedves hangot, mire arra fordultam.

- Igen – bólintottam egy halvány mosollyal, majd egy ásítás adta a tudtomra, hogy nekem bizony pihiznem kéne. Liam elmosolyodott, és el is fordult, hogy ne zavarjon. Én viszont nem zavartattam magam, levettem a cipőm, és a fejemet Liam ölébe helyeztem, a lábaimat pedig felraktam a saját ülésemre, így teljesen kényelembe helyeztem magam. Liam döbbenten és meglepetten nézett rám, de hagyta, hogy elhelyezkedjek.

- Kényelmes? – vigyorgott végül rám.

- Nagyon – nevettem fel, s az arcát kezdtem figyelni, ahogy megforgatta a szemét és halványan mosolyogva csinált valamit a telefonján. Mikor végzett, elrakta, s kinézett az ablakon, ahova én is kiláttam, legalább is a kék eget tudtam nézni. Olyan kényelmes volt, olyan jó érzés. Szinte észre se vettem, hogy Liam mikor kezdte birizgálni hajamat, pedig köztudottan utálom, ha a hajamhoz nyúlnak. De őszintén nem tudott ez érdekelni, mikor Liam csinálta ezt. Lehunytam a szemem, és élveztem az érintését.

Valószínűleg elaludtam, hisz a fiúk elkezdtek mögöttünk mozgolódni, így én is kinyitottam a szemem, így Liam mosolygó arcával találtam szemben magam.

- Jó reggelt! – vigyorgott rám, mire csak szenvedve felnyögtem, s a lábába fúrtam a fejem, hogy kizárjam a zavaró napsütést. Ő csak nevetve simogatni kezdte a vállam, hogy keljek, mert most érkezünk. Mikor nagyjából sikerült felébrednem, felálltam, s egyből megigazítottam a hajam, hogy ne nézzek ki hülyén, majd mikor a busz leparkolt, kiszálltunk, hogy a cuccainkat lepakoljuk. Kiválasztottuk a tisztást, amit a legmegfelelőbbnek találtunk, majd miután Liam beszélt a sofőrrel, hogy négy nap múlva hol találkozzunk, ránéztünk a halomnyi táskára, s úgy döntöttünk, hogy bizony ideje lenne megtudni, hogy ki kivel alszik, valamint a sátrakat is fel kéne állítani. Az utóbbival kezdtünk, előhalásztuk a három sátrat, és közös erővel (ami azt jelenti, hogy Louis csak nézett és röhögött rajtunk) felállítottuk azokat. Úgy csináltuk, hogy mind középre nézzen, és ott kialakítottunk egy helyet, ahova plédeket terítettünk, és a táskákat, amikre egyelőre nem volt szükségünk pedig sátrak közötti helyre tettük, így a plédes rész teljesen körbe volt véve. Mikor kész lettünk, elhatároztuk, hogy kialakítjuk a tüzes helyet, ahol pl. sütni tudunk, vagy este a köré tudunk ülni. Mikor még a tűzhelyet is megcsináltuk, és már végképp nem volt mit csinálni, elhatároztuk, hogy eldöntjük, hogy ki hogy alszik.

- Én egyedül alszok! – tette fel a kezét Louis és már be is dobta a táskáját az egyik sátorba, amik egyébként egyforma nagyok voltak. Egyáltalán nem voltak kicsit, eredetileg négy személyre voltak tervezve.

- Enyém Zayn – jelentette ki Liam, nem hagyva lehetőséget Harryéknek, hogy ők stoppolhassanak le valakit, így ők egymásra nézve rájöttek, hogy három kerek éjszakát fognak együtt tölteni. Tudtam, hogy erre ment ki a játék, hisz mi hárman játsszuk a kerítők szerepét már egy ideje, de most talán végre célt érünk. Így követve Liamet bementem a sátorba, ahol még fel is tudtam állni, így nagyon király volt, ledobtam a táskáimat, és úgy döntöttem, hogy berendezem egy kicsit. Liam kiment, hogy a fiúknak segítsen, így nekiálltam. Plédeket terítettem a két matrac köré, hogy ha mászkálunk, ne legyen rossz, a matracokra raktam plusz takarókat, a táskákat egy helyre pakoltam, előszedtem elemlámpát, hátha kell éjszaka, raktam ki vizet… tehát minden jó volt. Mikor kimentem, ott találtam a fiúkat, akik már gyújtották a tüzet, hisz sötétedett már egy kicsit. Mikor úgy ítéltem, hogy boldogulnak vele, leültem az egyik tűz mellé helyezett székre, elővettem rajztáblámat, egy ceruzát és egy radírt, és eldöntöttem, hogy rajzolok valamit, amire most gondolok. Rajz közben mindig teljesen kikapcsolok, teljesen kizárok mindent és mindenkit, és általában csak a kész rajzot mutatom meg a többieknek. A kezem magától húzta a vonalakat, teljesen belefeledkeztem az alkotásba. Szinte észre se vettem, hogy besötétedett, és már égett a tűz, a fiúk hangoskodtak, de a szavak is csak tompán jutottak el hozzám. Hallottam, ahogy nevem mondják, de mintha egy fal lett volna köztem és köztük, így szinte meg se hallottam.

- Na, jó, te mégis mit… - hallottam meg Niall hangját, aki mögém sétált, valószínűleg, hogy kirángasson a szótlan, elmerült állapotomból. - Jesszusom, Zayn, ezt meg hogy csináltad? – kérdezte hitetlenül, mire feleszméltem, s alaposan végigmértem, hogy mire is jutottam.

Az eredmény még az én lélegzetem is elállította.

Még közel se volt kész, de már így is hihetetlenül jól nézett ki, legalábbis szerintem. Niall kérdésére már a fiúk is mögém álltak, s hiába akartam letakarni, meglátták.

- Zayn… Ez hihetetlen! – kiáltotta Louis csodálkozva, mire én felpillantottam az arcukra.

- Miért engem rajzoltál? – vonta össze a szemöldökét Liam, mire én csak egyszerűen vállat vontam. - Ugye nekem adod? – nézett kedvesen a szembe. – Ez így teljesen tökéletes, én imádom, ráadásul azt hiszem, elég nagy megtiszteltetés, hogy én vagyok az első, akit lerajzoltál a bandából. Ez nagyon sokat jelent nekem, köszönöm – mosolygott végül rám, mire csak bólintva egyet odanyújtottam neki a lapot, mely őt ábrázolja. Boldogan ment a sátorba, hogy biztonságban elrakja, majd ahogy visszajött, már az én jelenlétemmel együtt kezdtünk el beszélgetni.

- Mit szólnátok, ha énekelnénk? – vetette fel Loui, mire Niall szó nélkül elment a gitárjáért, amit mindig magánál tart, így mikor visszaért, kíváncsian nézett ránk.

- Mi alapján? – kérdezte, mire Harry összevonta a szemöldökét.

- Mindenki énekelje el a mi számaink közül egyedül, vagy párban azt, ami legjobban jellemzi a jelenlegi lelkiállapotát – mondta, mire mindenki rábólintott, én pedig egyből Niallra néztem, hisz pontosan tudtam, hogy mit énekelne.

- Hé, Niall, énekelhetek veled? Én is úgy vagyok, mint te, szóval… - mosolyodtam el halványan, mire csak mosolyogva bólintott.

- Akkor kezdhetjük mi? – nézett a szöszi a többiekre, de csak egy bólintás volt a válasz. Amint felhangoztak az első akkordok, lehunytam a szemem, s átadtam magam a dalnak.

„So your friends' been telling me

You've been sleeping with my sweater

And that you can't stop missing me

Bet my friends' been telling you

I'm not doing much better

Because I'm missing half of me”

Kezdte Niall, mintha tudta volna, hogy ennek a résznek az övének kellett volna lennie. Tökéletesen egymásra voltunk hangolódva, pontosan tudtuk, melyik részt kinek kell énekelni.

„And being here without you

It's like I'm waking up to”

Énekeltem felállva már én, s engedtem, hogy a zene, és az érzés teljesen átjárjon, s szívből, őszintén énekeltem.

„Only half a blue sky

Kinda there - but not quite

I'm walking 'round with just one shoe

I'm half a heart without you

I'm half a man at best

With half an arrow in my chest

I miss everything we do

I'm half a heart without you”

Olyan szép volt, olyan igaz, Niallra pillantva pedig láttam, hogy ő is érzi, amit én. Mindketten teljesen átadtunk magunk ennek, és már ő is felállt, és olyan beleéléssel énekelt, mint még soha. Látszott rajta, mennyire elérzékenyült, hogy mennyire fájdalmas neki. Ő is a szemembe nézett, így éneklés közben osztoztunk a fájdalmon, osztoztunk az érzésen. A dal végére láttam, hogy már alig tartja magát, így amint az utolsó hang is elhalt, elvettem a gitárt tőle, s szorosan megöleltem, s hagytam, hogy a vállamon eredjenek el a könnyei. Lassú, egyenletes mozgással simogattam a hátát, remélve, hogy ezzel segítek neki, s a többiekre néztem. Loui lehajtotta a fejét, az arcát nem lehetett látni, de a válla rázkódott, Harry könnyes szemmel meredt Niallra, s lassan felállt, s kérdőn rám nézett. Én csak halványan bólintottam, s engedtem, hogy Harry magához szorítsa a szőkét. Liamre pillantottam, aki szomorú szemekkel nézett engem, mire én is összeszedtem magam, s csak megráztam a fejem, hogy kiverjem Liam szeretetteljes pillantását a fejemből, hisz nem akartam tovább fájdítani a szívem.

Lassan odasétáltam Louihoz, leültem mellé, s megsimogattam a hátát.

- Hé, minden rendben? – kérdeztem lágyan, mire csak megrázta a fejét.

- Basszus, ez elképesztően jó volt. Szerintem soha az életben nem énekeltetek ilyen jól, ez valami fenomenális volt. De… tényleg így éreztek? – kérdezte nagy szemekkel meredve rám, szeme csillogott. Én csak bólintottam, s Niall is heves bólogatásba kezdett, de a fejét nem vette el Harry mellkasáról. A göndör csak ölelte Niall derekát, miközben arca szomorúságot tükrözött.

- Sajnálom – tette Liam a vállamra a kezét, mire csak elgondolkozva bólintottam.

- Bátran javaslom, hogy énekeljünk valami vidámabbat – mondta Louis összeszedve magát, mire mindenki rábólintott, és Niall is elhúzódott Harrytől, és leült mellém.

- Legyen a Kiss you – kiáltotta Harry, amibe mindenki mosolyogva belement. Persze tudtuk, hogy az egészet el fogjuk bohóckodni, mégis belementünk. Egy külső szemlélőben valószínűleg felmerülhetett volna, hogy esetleg megőrültünk, főleg, hogy állandó vicces grimaszolással dobtuk fel egymást. A végén már nem is énekeltünk, csak nevettünk.

- Na, akkor most mindenki puszilja meg a bal oldalán ülőt! – mondta Louis vigyorogva, s ő kezdte el. Így neki engem kellett megpuszilnia, mire én csak felröhögtem, s egy nagy puszit adtam Niallnak, aki továbbadta Liamnek, aki Harryt boldogította egyel, aki Louival zárta a sort. Mind felnevettünk, már nem igazán voltunk szomorú hangulatban.

- Imádlak titeket – csóválta meg a fejét egy szeretetteljes mosollyal Liam, mire mind rámosolyogtunk.

- Ne aggódj, az érzés kölcsönös – nevetett Niall.

- Úúú, tudjátok mi jutott eszembe? – kérdezte Loui csillogó szemekkel, mire megfordult a fejemben, hogy bár ő a legidősebb, egy öt éves gyerek szintén áll érzelmileg. És mi így szeretjük.

- Nem, de biztos vagyok benne, hogy elmondod – vigyorodott el Harry, mire Louis felnevetett.

- Na, szóval. Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha mindenki elmondaná, hogy mit szeret legjobban a másikban – dobta fel az ötletet, mire csak megforgattam a szemem.

- Csak neked lehetnek ilyen hülye ötleteid – sóhajtottam, de Niall csak noszogatva meglökte a vállam, így egy sóhajtással belementem.

- Én kezdem! – kiáltott fel gyermeki mosollyal a banda legidősebb tagja, mi pedig csak bólintottunk.

- Na, Liamben azt szeretem a legjobban, hogy mindig mellettünk van, amikor kell, hogy hozzá bármikor fordulhatok – mosolyodott el, az említett pedig mosolyogva biccentett.

- Zaynben azt bírom, hogy általában olyan titokzatos, olyan komoly, de a másik oldala pedig elképesztően vicces és humoros, és ez a kettő eggyé teszi őt – nézett rám, mire bólintottam, hogy megértettem. Ez kedves volt.

- Harry, benned azt bírom, hogy remek testvér vagy, imádok veled szórakozni, minden hülyülésben benne vagy – vigyorodott el, majd Niallhoz fordult.

- Benned meg azt szeretem, hogy olyan jó vagy. Hogy kimutatod, hogy mit érzel, hogy a nevetésed mindenki arcára mosolyt csal – vont vállat, mire Liam szólalt fel.

- Na, akkor én jövök – mosolyodott el. – Louis, imádom, hogy te vagy a vicces és a bolondos a bandában. Mindig meg tudsz nevettetni, akármi is legyen a bajom. Viszont tudod, hogy mikor kell komolynak lenni, és egyszerűen csak remek barát vagy – mosolygott rá, mire Lou elmorzsolt egy képzeletbeli könnycseppet.

- Harry, benned azt szeretem, hogy érzékeny vagy mások véleményére, és mindig a tökéletesre törekszel, hogy ne találjanak benned hibát. Millióan szeretnek téged világszerte, és te mindig képes vagy a rajongóknak valami kedveset mondani, még akkor is, ha épp feldúlt, esetleg szomorú vagy – nézett a göndörre, aki mosolyogva vette tudomásul a választ.

- Niall, határozottan nem tudnám elképzelni úgy az életemet, hogy te nem vagy benne, mint az én legeslegjobb barátom, de remélem nem is kell – mosolyodott el, a szöszi pedig kíváncsian figyelt. – Én személy szerint nagyon szeretem az akcentusod, mert humorossá tesz, de különlegessé, így mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra – mondta el Niallről a véleményét, aki szorosan megölelte Liamet.

- Zayn, imádom, hogy bár nagy a különbség köztünk, mégis remekül kijövünk – nézett rám, én pedig érdeklődve hallgattam, hogy mit gondol rólam. – Nagyon szeretem veled eltölteni az időt, mert sose fogyunk ki a témából, remek a társaságod, és sose lehet téged megunni. Nagyon örülök, hogy a banda miatt találkoztunk, mert biztos, hogy üres lenne az életem nélküled – mosolygott rám, mire felálltam, s megöleltem. Nem tudtam mit mondani, nagyon jól estek a szavai. Visszaültem a helyemre, a többiek pedig kérdőn néztek rám.

- Én legyek a következő? – kérdeztem, mire mind bólintottak.

- Hű, rendben – biccentettem, s Harryre néztem, hisz őt ítéltem az első áldozatomnak. – Harry, bírom, mikor hülyülsz, nagyon vicces vagy, és teljesen megértem, hogy miért imádnak ennyien. Jól lehet veled beszélgetni, ha van valami, te kiállsz a szeretteid mellett, nem engeded, hogy rosszakat mondjanak róluk. És ezt tisztelem benned – mondtam el mosolyogva a véleményem, mire ő bólintott, s elmosolyodott.

- Niall, ha te nem vigyorognál és nevetnél nap- mint nap, komolyan mondom, olyan szomorú lenne az életem, hogy az nem igaz. És ezzel tuti nem vagyok egyedül. Bearanyozod az emberek mindennapjait, elég hozzá csupán a kisugárzásod is – néztem a szöszire, aki vigyorogva bólintott.

- Liam, imádlak, nem tudok mit mondani – nevettem fel megvonva a vállam, erre pedig mindenki elvigyorodott. – Tisztellek, amiért ilyen vagy, ilyen gondoskodó, jószívű, erős és bátor, mert ezek együtt csodás embert csinálnak belőled. És nagyon boldog vagyok, hogy a barátomnak mondhatlak – mosolyodtam végül rá, mire kedvesen megsimította a kezem.

- Louis, egy ökör vagy – fordultam egyszerűen a hatalmas kék szemek felé, mire ő felröhögött.

- Én is szeretlek téged – vigyorgott, mint egy őrült, de csak megforgattam a szemeimet.

- Ha nem lenne a te örökös bohóckodásod, tuti nem mosolyognánk és nevetnénk ennyit naponta, ráadásul még a répát is megszerethettük miattad, ami fontos az egészségünkre nézve, tehát te boldoggá és egészségessé is teszel minket, ergo csodás barát vagy – mondtam teljesen „komolyan” a véleményem, de a fiúk nem tudták abbahagyni a nevetést. Harryn már gyorsan átmentünk, és végül elérkezett a nagy pillanat, miszerint „irány a sátor, hajnalban kelés!”. Kicsit tartottam az éjszakától, mert Liam mellett kell aludnom, de egészen biztosan tudtam, hogy ezt a legkevésbé sem bánom, és csak élvezem ezt az egészet. Ki tudja, mi jön, nem? Éljünk a mának, ennyi a lényeg!