On Tour

Hello <3

Mivel holnap valószínűleg nem tudok jelentkezni, ma hozom ezt, pont kész lettem vele. Ez itt Stella Dreamer-nek íródott, hogy higgye el, hogy jó író, és, hogy sokan szeretik. Nem kell nagyon semmitől tartani, ilyen édes történetet még soha sem írtam, csak óvakodjatok a rózsaszín vattacukrok támadásától! :D

xoxo    Lora

- Niall, gyere már – mosolygott rám Harry kedvesen, mire szomorúan álltam fel az öltöző egyik székéből. Sose szerettem egy turné egy helyszínéről elmenni, mert sajnáltam, hogy nem beszélhetek minden egyes rajongóval, akik csak azért jöttek, hogy minket lássanak. Persze tudtam, hogy lehetetlen, de azért mégis. Imádtam a rajongókat.

- Jól van, megyek már – sóhajtottam, és Harry előtt mentem a buszhoz, ahol a többi fiú már ott volt.

- Na, végre, Ni is köztünk van! – köszöntött széles mosollyal Louis, mire elnevetettem magam.

- Hiányoztam? - huppantam le Harry ágyára, ami fölött az enyém volt. Mindig meg volt a jó hangulat a buszon, állandóan hülyültünk a fiúkkal.

- Nem is tudnék nélküled élni – morzsolt el Liam egy képzeletbeli könnycseppet, mire Zayn játékosan megcsapta a vállát.

- Na, kösz, tényleg - játszotta el a sértettet, mi meg a többiek nem bírtuk abbahagyni a nevetést.

- Tudod, hogy te vagy az örök, menj már – ölelte át fél karral és adott egy puszit a párja arcára Liam. Már lassan fél éve együtt vannak, nagyon erős szerelem az övék, ez egyből látszik, ha rájuk nézünk.

- Min agyalsz, Niall? – kérdezte Louis leülve a szemben lévő ágyra, a sajátjára. Fölötte elvileg Zayn aludna, de ő minden éjszaka Liammel alszik a nagy kanapén, tehát az üres.

- Az életen, a szerelmen, mindenen – vágtam rá, mire Harry lehuppant mellém.

- Oh, tán nem vagyok elég jó neked? – biggyesztette le az ajkát, mire szeretetteljesen elmosolyodtam. Mi egy hónap múlva leszünk egy évesek, egy díjátadóról, a Brit’s Awards-ról hazajövet jöttünk össze. Mint kiderült, kölcsönösen vonzódtunk egymáshoz már régebben is, csak elfojtottuk ezt magunkban, mert nem akartuk, hogy a barátságunk megromoljon. De hitetlenül és meglepetten álltunk a dolgok elé, mikor kiderült, hogy kölcsönösek az érzéseink. De nem volt kérdés, hogy boldogan, szerelmesen vágjunk ebbe bele. Még mindig ugyanúgy, talán még jobban is szerettük egymást, nem tudtam volna elképzelni az életem nélküle, lehetetlennek tűnt. A banda még mindig magasra ívelt, nap, mint nap újabb és újabb rajongóink lesznek, és ez még nem a csúcs, törhetünk még magasabbra, ami szuper és hihetetlen érzés.

- Nem, Haz, te tökéletes vagy – mosolyogtam rá lágyan, mire ő is elmosolyodott azzal a jellegzetes gödröcskés mosolyával, s odahajolva hozzám lágy csókot váltott velem. Nem is akartuk elmélyíteni, hisz egyrészt a fiúk ott voltak, másrészt pedig ez így pont tökéletes volt.

- Na, én azt mondom, hogy irány az ágy, mert pár óra múlva megérkezünk ugyan, de utána se pihenhetünk sokat. Max két órát – informált Liam, mire mindenki bólintott, így Louis ledobta magáról a ruhát, befeküdt a kuckójába, és egy elköszönés után elhúzta a függönyét.

- Szép álmokat, fiúk – mosolygott Zayn, és követte párját a kanapához, ahol ők is bezárkóztak, így már csak ketten maradtunk, akik még nem tértek aludni.

- Aludhatok veled? – kérdezte kíváncsian göndörke barátom, mire csak elmosolyodtam, és kedvesen bólintottam. Természetesen nem mondhattam nemet. Felmentünk az én birodalmamba, ahol miután Harry kényelmesen elhelyezkedett, én is befészkeltem magam a karjaiba, így pedig minden tökéletes volt. Onnan nézve még a világ is szebbnek tűnt.

- Ma nagyon elképesztő voltál a koncerten – hallottam meg szeretett hangját a fülemnél, mire egy egészen picit megremegtem.

- Ez meglepő? – vigyorodtam el.

- Nem, természetesen nem, csak ma nagyon különleges voltál. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen csak így van – hallottam a hangján, hogy mosolyog, így egy kicsit megmozdítottam a fejem, hogy valamennyire rá tudjak nézni, és elmosolyodtam.

- Ugye tudod, hogy ha ilyeneket mondasz, örökké szerelmes leszek beléd, és nincs esély arra, hogy kiszeressek belőled? – vontam fel játékosan a szemöldököm, mire az ő szemében is pajkosság villant.

- Akkor mondok még sok ilyen igazságot, mert azt akarom, hogy sose hagyj el, hogy mindig az enyém légy – suttogta, mire megremegtem, s megfordultam az ölelésében, hogy szemben legyek vele. A karjaival szorosabban fogta közre a testem, éreztem a szeretetét irántam. A szemében olyan mélyen csillogtak az érzelmek, hogy lehetetlenségnek tűnt, hogy elszakítsam a tekintetem az övéből.

- Még a végén elpirulok – mosolyodtam el szélesen, mire megforgatta a szemét, és hozzám hajolt. Egyből lehunytam a szemem, így az érzékeim kiéleződtek, ezáltal sokkal jobban át tudtam élni azt a hihetetlen érzést, amit Harry okozott. Imádtam a csókját, édes volt, megunhatatlan, ahogy Haz maga is. A személyisége, a mindene.

- Imádlak, remélem ezzel tisztában vagy – néztem a szemébe „hűű de komolyan”, ám őszintén. Viszont nem hajoltam el tőle, jól voltam ott szorosan hozzábújva. Szerettem a közelében lenni, mert megnyugvást, különös békét árasztott magából, ami hihetetlen erővel viszont rám is hatott.

- Én is téged, Nialler – mosolygott rám aranyosan, mire elvigyorodtam, hisz imádtam ezt hallani. Hatalmas értéke volt ennek, ha kimondta, hogy érez irántam, az mindig erősebbé tett engem. 1 év kapcsolat után biztosan tudtam, hogy mindig nagy hatással lesz rám, mindig jelentős mértékben ragaszkodni fogok hozzá és a szerelméhez. Ő pedig szintén így érzett. Szeretett, ami hihetetlen volt, és én viszont szerettem, mert nem is érezhettem volna máshogy. Minden tökéletes volt.