Have the other half

Sziasztok! :)
Őszinte leszek;ez az egyik kedvenc történet, ami írtam. Mostanában rákaptam az angol történetekre ilyen témában, és magyarban is meg szerettem volna valósítani egy soulmate!au-t, és erre a legjobb alany számomra Ziam.
Szóval itt ez az ajándék nektek <3 p="">Lassan elkezdem a Lirry-t, amit kértek tőlem, de nem tudom még, hogy hogyan kezdjek hozzá. Ha valakinek van ötlete, írjon nyugodtan :) :*
Szeretlek titeket!

xoxo Lora

Egy olyan világban élni, ahol minden ember számára megvan a tökéletes partner egyszerre frusztráló és egyszerre csodálatos. Mert tudod, hogy a világban valaki csakis rád vár, aki csak a tiéd, csakis, egyedül a te tökéletes másik részed. 

Az mondják, régen négy karú, négy lábú, két fejű lények voltak, de túl hatalmasok, így kettéválasztották és leküldték a Földre őket, hogy az egész életüket a másik keresésével töltsék. De egy kulcsot is adtak szerencsére: zene.

A gyerekeket 9 éves korukban tanítják meg, mi is az, mikor meghallasz valamit a fejedben. Hangokat, amik nem hozzád tartoznak. Milyen az, ha van valaki a világban, aki a te lelkednek a másik fele. Ő az, akihez egy nap elvezet a Sors, és belenézve a szemébe, és meghallva a hangját, tudni fogod, hogy igen, ő az igazi. Az első érintés mintha árammal töltött lenne, az első csók felzavarja a nyugalmad, és csak az jár a fejedben, hogy végre rájössz, mi is a tökéletes szó jelentése. És mikor először meghallod a füleddel a hangját, a kötelék kettőtök közt elszakíthatatlan lesz.

Niall és Zayn együtt ültek az iskolapadban, mikor a tanár magyarázni kezdte. Hazamenve pedig az összes gyerek megkérdezi a szüleit, akik szerencsés esetben lelki társak, hogy milyen is ez. Ők pedig mosolyogva mesélik el az érzést, amit addig nem is ismer az ember, míg át nem éli önmaga. 

- Zaynie, szerinted nekem is van valahol egy lelki társam? - kérdezte meg a szőke fiú a legjobb barátját, aki a gondolataiba merülve bólintott egyet. - Még jó, hogy szeretek énekelni! Amint tizennégy éves leszek, már hallani fog. Vajon fiú vagy lány? Neki szép lesz a hangja? Biztos az lesz a kedvenc hangom a világon. - Inkább csak önmagához beszélt, de Zaynt nem zavarta vele. Ő olyan mélyen járt a gondolataiban, hogy nem is figyelt igazán.

Kicsit félt. Félt, hogy nem fogja majd kedvelni őt a másik. Hisz nem beszélt sokat. Szeretett képregényeket olvasni, és még csak nem is sportolt. Inkább rajzolgatott. Így talán nem is fog kelleni a másik felének. 

Sóhajtva bebújt a takaró alá, észre se vette, hogy Niall már rég hazament. Elszontyolodott. Talán neki sose lesz senkije. 

Tizenhárom éves volt, mikor először hallott hangot a fejében. Nem voltak szavak, mintha valaki inkább csak dúdolt volna. Megijedt. Még nem is volt tizennégy éves, még nem kéne hallania semmit. De egyben el is volt képedve. Talán mégis van valaki, aki majd egy nap az övé lesz. Gyorsan szaladt haza, amint vége lett az iskolának. El akarta mondani az anyukájának.

- Semmi baj, Zayn, ez csak azt jelenti, hogy ő már tizennégy éves. Egy évvel idősebb, mint te. Te hallod őt, ő viszont még nem hall téged - nyugtatta meg a kisfiát, majd kíváncsian összefonta a szemöldökét. - Mondd csak, milyen a hangja? - kérdezte lágyan, mire a kisfiú vállat vont, de a szemei csillogtak. 

- Most nem énekel, de hallottam dúdolni. Olyan...szép volt. Lágy és kellemes. Mint amikor halkan zúg valami, te pedig álmos vagy és elalszol - magyarázta, az anyukája pedig elfojtott egy szeretetteljes mosolyt. 

- Jól sejtem, hogy fiú? - vonta fel a szemöldökét.

- Igen. Baj? - kérdezte ijedten, mire az anyukája lágyan felkuncogott. 

- Fiam, ő a te másik feled. Ő illik hozzád. Őt neked szánták. Dehogy baj - simította meg az arcát, aki csak megkönnyebbülten bólintott, és ment házit írni. Mielőtt elaludt volna, hallott egy kis éneket a fejében, amire önkéntelenül is elmosolyodott. De hamar elaludt ezután.
Mikor tizenöt éves volt, az egyik nap szívszorító dúdolást hallott este; a párja szomorú volt. Nem is szomorú, inkább elkeseredett, csalódott. 
Mintha a "Boldog Szülinapot" dal keserű változata lett volna. A másiknak egy szomorú születésnapja volt.
Zayn gondolkozás nélkül félretolta a fizika füzetét, és lehunyta a szemét.

"All I wanna do is make you happy

All I wanna do is make you happy

All I wanna do is make you happy

Can't you see the love around you?

You know you're crazy not to take it"

Az a bugyuta kis dalnak a szövege jutott eszébe, amit hallott a rádióban de lágyan kezdte énekelni, hogy éreztesse a másikkal, hogy nincs egyedül. Dúdolt már eddig is, de most először szólt lágy dala a másiknak. Remélte, hogy értékeli ezt a fiú. Mikor nem jutott eszébe a dalszövegt, lágyan átváltott az egyik kedvenc Bruno Mars számára:

"If you're tossin' and you're turnin'

And you just can't fall asleep

I'll sing a song beside you

And if you ever forget how much you really mean to me

Every day I will remind you"

Ezt a pár sort ismételte lágyan, míg elégnek nem érezte. Válasz nem érkezett, de valahol úgy érezte, hogy sikerült egy kicsit megnyugtatnia a fiút.

Ez egy általános dologgá vált számukra; ha Zayn hallott akár egy aprócska szomorú hangot is a másiktól, elkezdett valami nyugtatót, vagy kedveset énekelni, néha valami pörgősebbet, hogy feldobja a másikat.

Valahogy sikerült a zenén keresztül megismerni a másikat. Nem nagyon, még egymás nevét se tudták, de Zayn szeme még akkor is felcsillant, ha csak egy apró hümmögést hallott meg a fejében a másiktól. Vonzotta őt a másik magához, ragaszkodott hozzá, és elképesztően akarta, hogy végre az övé legyen. Alig bírta kivárni az időt, mikor végre megcsókolhatja és végre ölelheti a társát.

De addig még volt sok idő.

- Zayn, segíts kikapcsolni ezt az izét! - ütögette meg a szőke barátja a fejét frusztráltan, mire Zayn csak elmosolyodott.

- Nem tetszik a hangja, vagy mi? - vigyorgott, mire Niall vállon ütötte őt.

- Tudod, hogy imádom, de legalább ötvenedjére hallgatom meg a Black Magic-et. Oké, értem én, hogy mostani szám meg minden, de jézusom! Többet énekel, mint én eszek! - szenvedett, mire az idősebb felnevetett, és magához húzta Niallt. Épp a kedvenc kávézójuk felé tartottak, hogy tanuljanak egy kicsit. De sosem érkeztek meg oda aznap. Egy lány nekiment Niallnak, aki bizonyára nem hallotta, hogy szembe jönnek vele, hisz fülébe felhallgató volt, ő pedig ütemre rázta a fejét. Ám elképesztő sebességgel kapta fel a fejét, hogy az egyensúlyát is megtartsa.

De nem csak ez volt az ok.

A sötét, szinte már feketés szeme, a gyönyörű szempillák alól felpillantott Niallra, aki ugyanolyan áhítattal és döbbenettel figyelte őt.

Zaynnek nem kellett IQ bajnoknak lennie ahhoz, hogy tudja minek a tanúja épp. Szeretetteljes mosollyal hátrébb állt és figyelte, ahogy a lány hátrasöpri a fekete haját, és elmosolyodik.

- Hát te vagy az - suttogta, mire Niall megremegett.

- Szia - mosolyodott el, Zayn pedig felkuncogott.

- Most magatokra hagylak, majd beszélünk - intett Niallnak intézve a szavait, és visszaindult az albérletébe.

Örült, hogy Niallnak összejött.

A következő, akinek sikerült, az Harry volt, egy közös barátjuk. Még gimiben ismerték meg egymást és azóta az életük része.

Ő egy aranyos barna hajú lányt talált, aki viszont amennyire ártatlannak tűnt, annyira volt huncut is. Jól összeillettek Harryvel.

Szóval a baráti körükben már csak Zayn nem volt kapcsolatban meg egy lány a szakról, aki mindig velük lógott; Susy.

Nem bánta. Mármint, egy nap majd ő is megtalálja a boldogságot.

Otthon ült éppen, mikor lágy hangon elkezdte a nemrég kijött dalt Adele-tól.

"There's such a difference between us
And a million miles
Hello from the other side
I must've called a thousand times

Hello, how are you?
It's so typical of me to talk about myself, I'm sorry
I hope that you're well
Did you ever make it out of that town where nothing ever happened?

It's no secret
That the both of us are running out of time"

Pont jól jött ez a melankolikus hangulatához. Illett hozzá. Nem számított viszont válaszra, hisz este volt már, de ennek ellenére mégis kapott. És nagyon megmelengette a szívét, ahogy a mély hangját hallgatta a férfinek.

"When I'm lost
And need a sign
He leads the way
And I'll be fine
Nothing really matters
Nothing really matters

Well he's O.K.
And I'm all right
When he's awake
I'm up all night
Nothing really matters
Nothing really matters"

A legközelebbi kontaktuk viszont igen meglepő volt; Zayn karácsonyra vásárolt.

A testvéreinek, a szüleinek, és persze a barátainak. A családdal tervezte ezt az ünnepet eltölteni.

Ahogy járta a boltokat, megakadt a szeme egyen, ahol számtalan jobbnál jobb képregényt látott. Megengedte magának hát, hogy benézzen. Elvégre hát, régen nem járt ilyen helyen, s igencsak bánta is mindezt. Végül sóhajtva elszakadt a bolttól, bármennyire nem akart. A bevásárlóközpont hátsó ajtaja egy kisutcára vezetett, ahol senki se járt soha. Így hát vállat vonva letette a beszerzett ajándékokat, kihúzott egy cigarettát a zsebéből, majd rágyújtott. Figyelte, ahogy a füst elszáll előtte, egészen magasra repülve. Mintha a lehelete lett volna. Elmosolyodott a butácska gondolatra, és szívott még egy slukkot az égő cigiből.

Halkan hallotta meg a hangot a fejében, de ahogy szokta, rögtön le is hunyta a szemét. Azt a hangot használta a társa, amit akkor szokott, mikor külön Zaynnek énekel.

"You look so perfect standing there
In my American Apparel underwear
And I know now, that I'm so down"

A hollóhajú összevonta a szemöldökét, majd elgondolkodva felnézett. Jobbra tekintve, az utca másik végén egy őt figyelő férfit pillantott meg. Felvonta a szemöldökét amolyan "mit szeretnél?" módon, mire a figyelő férfi elmosolyodott.

"When I first saw you from across the room
I could tell that you were curious, oh yeah
 Boy, I hope you’re sure what you’re looking for
‘Cause I’m not good at making promises"

Ahogy a férfi ajkai mozogtak, úgy hangoztak el a hangok Zayn fejében. Míg hallgatta a lágy tónust, végignézett a másikon, akinek a hangját a fülével még nem érzékelhette. Barna haj, zsebre dugott kéz, egy bőrdzseki, ami valahogy őrülten jól nézett ki a széles vállakon. Ha Zayn nagyon figyelt, borostát is láthatott a másik arcán, bár nem volt biztos, hisz messze volt. Viszont nem volt még meggyőződve.

Halkan kezdte dúdolni az egyik kedvenc dalát, a Something Great című slágert, mire az utca másik végén a férfi elmosolyodott, és becsatlakozott a dalba. Le tudta olvasni a szavakat a szép ívű ajkakról, így Zayn hitetlenül felnevetett. Megvan hát a másik fele. Eldobta a cigijét, ami szinte végig leégett, pedig nem is szívott belőle semmit szinte, eltaposta, majd a kabátja zsebébe elrejtve a kezét elindult az idegen felé, akit szíve úgy szeretett.

Ahogy egyre közelebb ért, úgy nőtt a másik mosolya az arcán. Mindez Zaynre is átragadt azonban. Mikor odaért a másikhoz, egyikük se tudta, hogy mit mondjon. De ahogy a tekintetük találkozott, minden kétség eltűnt belőlük. A lelkük másik fele nézett vissza rájuk.

Az idegen lassan, szinte kérdőn nyújtotta ki a jobb kezét, hogy végig simítson Zayn arcán, aki hagyta. Amint a bőrük találkozott, kellemes bizsergés járta át őket, a hollóhajú pedig belesimult a szeretetteljes érintésbe.

- Liam vagyok. Liam Payne - szólalt meg tétován az előtte lévő, Zayn pedig ösztönösen elmosolyodott. Élőben még szebb volt a hang.

- Zayn. Zayn Malik.

Végül Zaynnél kötöttek ki. Csak meséltek és meséltek, megismerték egymást. Igyekeztek minden apró részletet megtudni egymásról.

Zayn még azt is megtudta, hogy Liam onnan jött rá, hogy ő az, hisz a képregényes boltban ott volt, és hallotta azt a számot dúdolni, ami a rádióban ment. Így követte.

Továbbá Liam elmesélte, hogy a gyerekkora csak azért nem volt elviselhetetlen, mert hallotta Zaynt énekelni a fejében. Hisz mindig segített neki, ha letört volt.

Egymás mellett ültek Zayn ágyán, a kezük már sok ideje összekulcsolva pihent kettejük közt.

- Olyan szerencsés vagyok - morogta Liam halkan, mire Zayn felvont szemöldökkel rápillantott. - Borzalmasan dögös vagy, ne csodálkozz - kuncogott, Zayn pedig eldöntötte, hogy ez az egyik kedvenc hangja a világon. - Sokan irigykedhetnek, amiért én kaptalak meg - nyomott egy kedves puszit a másik halántékára, aki erre csak kedvesen megforgatta a szemét.

- Te sem panaszkodhatsz ám - szorította meg a másik kezét kedvesen, aki csak boldogan felkuncogott ismét. Alig bírtak betelni egymással. Pedig még csókot sem váltottak. Márpedig mind a ketten borzalmasan vágytak rá. Érezni a másik ízét az ajkaikon.

Mikor Zayn telefonja megcsörrent- ezzel megzavarva a kellemes beszélgetésüket-, mindketten összerezzentek egy pillanatra.

- Szia anya - vette fel, de tudta, hogy nem fog sokáig tartani ez a beszélgetés.

- Mi a helyzet, kicsim? Minden rendben? - Zayn csak lágyan felnevetett.

- Megtaláltam a másik felem. Vagyis igazából ő engem - villantott egy mosolyt Liamre, aki csak felmutatta a hüvelykujját.

- Ez csodálatos! - örült meg az anyukája, és boldogan sóhajtott. - És mondd, milyen?

- Csodálatos. Tökéletes. El sem tudod képzelni, hogy mennyire szerencsés vagyok - sóhajtott tele szeretettel a hangjába, mire Liam elpirulva megvakarta a tarkóját.

- Hozdd el őt a karácsonyi vacsorára! Megértem, hogy az ünnepeket vele töltenéd, de mutasd be nekünk! Persze csak ha nincs ellenvetése. - Hallotta az anyukája hangján, hogy mosolyog. Liam pedig már bólogatott is, hallva a beszélgetést.

- Köszönöm anya, ott leszünk - mondta, s már el is köszönt.

- Az én szüleim odáig lesznek érted - mondta Liam, mire Zayn már mosolygott is. Ugyanazzal az áhítattal figyelte a csodát előtte, mint anno Niall figyelte Lizt, a barátnőjét.

Tetszett neki a piros arc, ami részben a hidegtől, részben pedig a zavartól volt ilyen árnyalatú, tetszett neki a csokoládébarna szem, ami úgy csillogott, mintha valami csillag lenne, de tetszett neki az izmos mellkas is, amin tudta, hogy sokszor fog elaludni.

Ösztönösen hajolt oda egy csókért, amit Liam nyugodtan, de örömmel adott meg. Övé volt az irányítás, Zayn pedig nem bánta, hogy alá van rendelve. Liam nyelve megkereste az övét, és ez bizsergető érzést keltett mindkettejük gyomrában.

Még nem tudták, hogy mi hogy lesz, de izgatottan várták. 

Három nap múlva egymás kezét fogva érkeztek meg a Malik rezidenciára, és egy lágy mosoly váltása után már meg is nyomták a csengőt. Trisha, Zayn anyukája nyitott ajtót, és rögtön ölelésbe vonta a fiát. Amint beértek, Liam sem menekülhetett. Felbukkant a család többi része, és mintha természetes lenne, mind melegen üdvözölték Liamet is, aki hihetetlenül boldognak érezte magát abban a percben.

De ezt fokozta még Zayxn apja is, mikor komoly arccal a vállára tette a kezét, és megszorította azt.

- Üdv a családban, Liam.

Zayn beharapta az ajkát ezt hallva, és a szeretett csak még jobban megnőtt a szívében. Mind a családja, mind Liam iránt. És mikor nem sokkal később, a nappaliba menve Liam hátulról átölelte őt, és egy puszit nyomott a fejére és a halántékára, tudta, hogy egy ilyen világban élni, ahol minden ember számára megvan a tökéletes partner, csak addig frusztráló, míg meg nem találod. Utána pedig? Csodálatos.

 Dalok, amik elhangzanak a történetben:
1. MIKA - Make you happy
2. Bruno Mars - Count On Me
3. Adele - Hello
4. Mr. Probz -  Nothing Really Matters
5. 5 Seconds of Summer - She looks so perfect
6. One Direction - Perfect
7. One Direction - Something Great