What's now?

Sziasztok! :)
Egy Ziam, mert még nem nagyon sikerül a kért történetet összehoznom, de igyekszek.
Csak szeretném megköszönni nektek, hogy itt vagytok velem, mert nagyon sokat jelent. Nyáron pedig igyekszek még többet írni, hogy minden héten meglepjelek titeket valamivel hálaként, de mondjátok, hogy mit szeretnétek, hogy a kedvetekben tudjak járni :)
Mindenkit puszilok, jó olvasást! :)

xoxo Lora  

- Mégis mi a fene ütött beléd, haver? - hangzott az értetlen kérdés, s egy enyhe taszítás a mellkason volt a fűszerezés.

- Bár tudnám. - Liam nem rettent el, oh, nem! Visszahajolt, hogy az előbbi mozdulatot ismét megtegye. Ajkait a másik ajkára helyezte, kezével pedig megtalálta a partnere derekát. Ezúttal nem volt heves ellenkezés. Inkább csak enyhe nyomás a mellkason, jelezve, hogy ezt nem kéne, de Liam nem volt olyan állapotba most az egyszer, hogy ez érdekelje. Most nem más érdekeit helyezte előre, hanem életében talán először magával törődött.

Elemezte a csókot.

Az övéhez tapadó száj nem volt olyan puha, mint előző partnereinél, de ez sokkal jobb volt, habár szokatlan. A test, amelyet magához préselt, nem volt olyan készséges, mint a megszokott, de ez tetszett neki. Végre küzdenie kellett valamiért, amit akart.

De nem húzódtak el tőle, ő viszont többet akart. De mindezt nem tehette meg vele. nem. Annál ő sokkal jobb volt.

Elhúzódott, s apró mosollyal vezette le a vágytól fűtött csókot sok apróval, majd egy hosszú ölelés után elsétált. Hogy miért? Nem akarta most hallani, hogy milyen hülye, bandatársa elmondhatta azt neki a koncert után is.

Odaállt szépen Niall mellé, aki bevezette az előttük lévő ételek ízvilágába, ő pedig nevetve bólogatott.

- Srácok, menjünk! - dugta be az ajtón a fejét Harry, ők pedig körbeálltak, összetették a kezüket és egy "csatakiáltással" felkészültek, hogy taroljanak.

Zayn egész koncerten a szeme sarkából figyelte a jókedvű barna hajút, ahogy átadta magát a daloknak, az éneklésnek, és azt, hogy milyen felszabadult. Jó ideje nem láthatták így a "banda apukáját". Persze semmi baj nem volt vele, dehogy! Csak annyi dolga volt mostanában...
Villódzó fények, dübörgő basszus, sikítások, jókedv, adrenalin. Egy szuper, mindent söprő koncert. Jól ismert dalok üvöltése, táblák vicces szövegei, egymással való bolondozás, öt fiatal, aki csak jól érzi magát...

A koncert szinte elröppent, olyan jól érezték magukat a színpadon. A legutolsó dal, a What Makes You Beautiful olyan menetben zajlott, mint mindig: összeálltak, Harry középen, ők szélen. Összekapaszkodtak, és nevetve hallgatták, ahogy a közönség, azok a csodálatos rajongók Harryvel együtt éneklik a dalt. Ilyenkor tudják, hogy milyen szerencsések, és milyen jól élnek. Mennyi szeretet kapnak az életükben. Amint hátramentek, egy szoros ölelésben találta magát az öt énekes; nevetve, felpörögve, boldogan.
Az út a hotelbe halk volt, kezdték érezni, hogy a fáradtság elhatalmasodik rajtuk, így nem szórakoztak a buszban, inkább hallgatták a kényelmes csöndet. Egy pihenő felé tartottak, ahol a turnébusz megáll éjszakára, addig viszont még sok idő volt. Zayn a vörös hajlított kanapé egyikén ült Louis-val, mind a ketten a telefonjukba temetkeztek, míg várták, hogy Niall kijöjjön az egyetlen fürdőszobából. A Twitter oldalukat nézték, felmentek Instagramra, igazából mindent csináltak, hogy elüssék az időt. Zayn halványan érzékelte, hogy valaki bejön, és pár pillanat múlva Louis feláll, hogy távozzon a helyiségből, mellé pedig a túl jól ismert alak ül. Az izmos srác keze Zayn combjára kúszott, a hollófiú pedig bármennyire is akarta, nem tudta letagadni, hogy milyen jó helyen van az ott. Liam közelebb hajolt, másik kezével végigsimított Zayn haján, ő viszont nem reagált.
Nem tudta, hogy mit kéne mondania vagy tennie. Lökje el? Igen, az kéne, de túl jól esik. De akkor se kellene hagynia, hogy így játszanak vele.
- Zayn, figyelj rám! - hangzott a halk suttogás, de nem reagált. Tovább figyelte a telefonját, és húzogatta az ujját a képernyőn, mit sem törődve a nagyon közel lévő bandatársával. Viszont igenis tisztában volt a combját simogató hüvelykujjal, de igyekezett nem a hatása alá kerülni.
- Hagyd abba, Liam. Kezd elegem lenni abból, amit csinálsz - mondta magabiztosan, mire a kéz eltűnt, bizsergő helyet hagyva maga után. - Nem tudom, hogy mit akarsz ezzel, de talán nem is akarom.
- Zayn, ne legyél ilyen - sóhajtott.
- Milyen, Liam? - vágott vissza, most először nézve rá. Indulat volt a szemeiben, de a hangja valahogy nyugodt maradt. Nem akarta elveszteni a fejét. - A semmiből odajössz hozzám, megcsókolsz, többször is, majd elsétálsz. Most pedig visszajössz, és úgy viselkedsz, mintha minden előröl kezdődne. Mondd, hogy kéne viselkednem? - vonta fel a szemöldökét, és ezúttal Liam volt, aki elpillantott. A másiknak igaza volt, de akkor is!
- Tudom, hogy elég hülye viselkedés ez tőlem, de nem tehetek róla - mondta, de ez Zaynnek nem volt elég.
- Liam, azt sem tudtam, hogy meleg vagy! - mondta, mire Liam megnyalta kiszáradt ajkait.
- Nem vagyok meleg.
- Akkor biszex.
- Az sem.
- Oké, akkor végképp nem értem -dőlt hátra tanácstalanul, feladva az egészet, hisz ennek semmi értelme. Liam csak felsóhajtott, de úgy döntött, hogy előveszi a legjobb taktikát: mondd el az igazat.
- Vonzódok hozzád Zayn, úgy, ahogy máshogy nem. Mert te tudod, hogy ki vagyok, és teljes mértékben megbízok benned - vallotta be, de mást nem volt hajlandó elmondani. Férfi volt, az isten szerelmére! Bár így is az érzékenyebb fajta...
- Szóval azt mondod, hogy bár más férfiakhoz nem vonzódsz, hozzám mégis? - kérdezett vissza Zayn, aki csak egy pillanatra tekintett Liamre, utána a szemben lévő szekrényt kezdte el gondolkozva tanulmányozni.
- Igen.
Egy ideig csönd volt. Egyikük se tudta, hogy mit mondjon, így a hallgatásnál maradtak. És itt most Liam volt, aki nem tudta, hogy mi lesz.
- És mit szeretnél most? - kérdezte végül Zayn, miután átgondolta a lehetséges opciókat.
- Veled lenni. Természetesen nem nyilvánosan, de meg szeretném próbálni, hogy mi is lesz ebből. De nem tudom, hogy erre mennyire vagy nyitott - mondta, és érdeklődve figyelte Zaynt, aki az ajkát a fogai közé zárta, és gondolkozott.
Tetszett neki a gondolat, hogy akkor tapasztalhassa a csókot, amikor akarja, de ezen sok minden múlt. A barátságuk, a banda, a viselkedésük a továbbiakban. Ha igent mond, és megpróbálja Liammel - bár sosem volt még férfival, és azt gondolta, hogy nem is lesz-, akkor kockáztat elég sok mindent. Viszont az, hogy énekesek, nem zárja ki, hogy fiatalok és élniük kell. És ha az élet citromot ad (ami jelen esetünkben Liam), akkor limonádét készítünk(ami most egy lehetséges jól működő kapcsolat). És ki tudja? Ha minden jól alakul, akkor akár egy nap ki is mondhatják azt a bizonyos kilenc betűs szót - immár más értelemben.
- Rendben - bólintott lassan, megfontoltan. - Túl csábító az ajánlat, hogy elutasítsam - mosolygott óvatosan a mellette ülőre, aki megkönnyebbülten sóhajtva elmosolyodott, szinte alig hitte el. Mintha biztos lett volna az visszautasításban.
Bizonytalanul nézett Zaynre, s kissé előrehajolt. Ám a várt elutasítás nem jött, így hamarosan az ajkai a Zaynén lehettek.
Olyan különleges volt a csók, hogy visszagondolva inkább mintha egy álomból lennének erről az emlékek. De igenis valós volt: Liam izmos karját Zayn teste köré fonta, miközben a sötét hajú jobb keze Liam hajában talált megnyugvást. Egyedül szívük vert hevesen, helyeselve a mellkasukban. Mikor Zayn elhúzódott, figyelte a barna íriszeket, ott viszont egyedül csillogást látott és ragaszkodást. Mind a kettejük azt gondolta, hogy meg tudná szokni azt az érzést, ami a másikkal jár.
És igen, az a bizonyos kilenc betűs szó két hónap után kicsusszant Liam szájából, mikor épp Zaynt ölelte magához este, az egyik szabadnapjukon. Véletlen volt, csak kicsúszott, de ez nem azt jelenti, hogy nem gondolta komolyan.
Zayn ránézett, és halványan elmosolyodott.
- Akkor a következő randinkat te állod, Payno. - Az említett összehúzta a szemét, nem erre számított. Ám ez nem azt jelenti, hogy nem szállt be a játékba.
- Mindig tudtam, hogy csakis a pénzem miatt vagy velem, Malik. Lebuktattad magad, kiderült a mocskos titkod - vágta rá, kicsikarva Zaynből egy mély hangú nevetést.
Neki több idő kellett, hogy kimondja, de Liam nem panaszkodott. Tudta, hogy amint teljes mértékben megbizonyosodott róla, ki fogja ő is mondani. Addig pedig igyekezett mindent megtenni, amit csak tudott.
Mellette volt, figyelt rá, meghallgatta, szerette. És igen, már  ő is hallhatja azt, amire annyira vágyott.