Find the one and only

Sziasztok! :)
Itt is vagyok a Narryvel, jó újra itt. Minden napra beállítok egy történetet, hogy felkerüljön, de lesz, hogy kettő is érkezik egy nap.
Jó olvasást, drágáim! :)

xoxo Lora

Ahogy lassan lecsendesedett a ház, boldog nyugalomba csendesült a szívem is, így mikor felálltam az ágyamról, lopakodva settenkedtem az ajtóhoz, és mikor kiszabadultam a szobámból, amin többen is osztoztunk, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Céltudatosan haladtam végig a folyosón, és egy ajtót kinyitva mentem a konyha részben, ahonnan pedig a célom nyílt: az erkély. Mikor végre kint voltam, boldogan huppantam le a székre, ami a nagy, fából készült asztal mellett volt. Ahogy ültem, élvezve a hűvös szellőt, ami simogatta az arcomat, elveszett minden gondom. Hallgattam a madarak csiripelését, és figyeltem a gyönyörű sötét eget, ahol mint ezernyi apró, fénylő bogár, ott virítottak a csillagok.

Imádtam ezt. Egyszerűen felhergelt a mindennapokban a sürgés, a rohanás, és ilyenkor, az éjszaka leple alatt megnyugodhattam. Már ha a személyzet épp nem vett észre.

Ez az iskola hatalmas volt, ide csak a legjobbak kerültek be, akiknek pénzes volt a családja és nagy befolyással rendelkeztek. Az ember azt gondolná, hogy fennhéjázó sznobok vagyunk, de nem. Meglepően jó itt a hangulat, és az épület másik végében, a tantermeknél mindig jól szórakozunk a tanulás mellett. Nincs klikkesedés. Bár másokat szeretünk, megfér mindenki véleménye egymás mellett, így ilyen viták nem szoktak lenni. Egy osztály 15 főből áll, de túlnyomórészt fiúk vannak benne.

Igen, van kötelező ruhaviselet, a szabályok szigorúak, de mi igenis szeretjük ezt a rendszert.

- Niall, mit keresel már megint itt? - hallottam meg egy ideges, elfojtott suttogást, és a göndör hajú barátom leült mellém. Rámosolyogtam, elvégre pontosan tudtam, hogy nem fog senkinek se szólni.

- Tudod, hogy muszáj. Nem bírom odabent - feleltem, majd azonnal fel is vezettem a tekintetem az égre. Figyeltem, hátha találok egy-két hullócsillagot.

Augusztus vége felé járt az idő, így akadt néhány az égbolton.

Őszintén nem vártam, hogy az iskola elkezdődjön. Volt még ugyan 2 hét, de a tanárok már készülődtek. Minket egyelőre békén hagytak, aminek nagyon örültünk. Volt még egy kevés időnk felkészülni a tanévre.

Tudva, hogy reggel nem kell időre kelnünk, hajnalig maradtunk ott Harryvel.

Beszélgettünk az élet legapróbb dolgairól, amiknek nem is volt értelmük, mégis komolyan beszéltünk róluk. Szóba jött a továbbtanulás, de hamar elterelődött a téma, elvégre nem szívesen gondoltunk így a jövőre. Maradni szerettünk volna a jól megszokott rendszerben.

Az álom akár akartuk, akár nem, a hűvös hajnalban, a teraszon ért minket.

Egyetlen szerencsénk az volt, hogy mikor felkeltünk, még senki sem volt ébren, így gyorsan visszamentünk mindketten a saját szobánkba.

Halkan nyitottam ki az ajtót, de így is sikerült felvernem Zayn, a hollóhajú osztálytársamat.

- Kint voltál megint, igaz? - Csak bólintottam, eleve ostobaság lett volna tagadni. Úgyis tudta. - Egyedül?

- Nem, Harry is kint volt. Beszélgettünk - mosolyogtam, ő pedig elfojtott egy kuncogást.

- Na, gyere, mesélj szépen, hogy mi volt a kis hercegeddel? - paskolta meg maga mellett az ágyat, én pedig játékosan kinyújtottam a nyelvem. Rendszeresen viccelt az érzéseimmel ilyen téren, de nem tudtam emiatt haragudni rá.

- Nem történt az égvilágon semmi sem - sóhajtottam, és kinyúltam Zayn mellett.

- Semmi? - vonta fel a szemöldökét, én pedig csak megcsóváltam a fejem.

- Nem is lesz soha semmi - húztam el a számat, ő viszont rám vigyorgott.

- Ugyan, Niall. Szőke a hajad, ír vagy, és nem mellesleg olyan téged ölelni, mintha egy vattacukor olvadna a szádban. Ő meg nem hülye. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan Amor nyila seggbe találja és bumm! - mondta meggyőződve, én pedig felkuncogtam.

Liam, a másik szobatársam is ébredezni kezdett a kuncogásunkra, és hozzánk vágott egy párnát, jelezve, hogy jobb lesz, ha csendben maradunk. Kuncogva feküdtünk vissza, hogy még pár órát aludjunk, és így Liam is örülhetett.

Mikor felébresztettek minket, mind a hárman felöltöztünk, és együtt mentünk le reggelizni a nagy csarnokba.

Köszöntünk a többieknek, és leültünk egy szabad helyre,én pedig váltottam egy mosolyt Harryvel, aki a legjobb barátja mellett ült nem is olyan messze tőlünk.

- Hé, a herceged figyel - bökött oldalba Zayn, aki Liam válla felett tekingetett Harry felé. Nagyot dobbant a szívem az információra, de nem pillantottam fel, helyette nyugalmat színlelve ettem tovább.

Liam viszont lendületesen hátrafordult, és integetett a szórakozott göndörkének és Louisnak, aki Harry jobbján ült.

- Basszus, Li, ennél nyilvánvalóbban nem megy? - sziszegtem mérgesen, és felemelve a tálcámat eldöntöttem, hogy angolosan távozok. Mikor kiértem az ebédlőből, egyből a könyvtár felé vettem az irányt. Az épületnek hatalmas könyvtára volt, egyszerűen imádtam ott lenni. Átmentem az udvaron a másik épületbe, és mikor bejutottam, kerestem magamnak egy szemrevaló könyvet, és leülve egy kényelmes, puha fotelbe, olvasni kezdtem. Kastélyokról, rejtélyekről olvastam, egy kitalált nép ősi múltját mutatta be. A könyv elragadott, és sokáig nem is eresztett. Két óra múlva meglepetten pillantottam az órára, el se hittem, hogy máris ennyi az idő. Kikölcsönöztem a könyvet, és elindultam vissza a szobámba, hogy a jóleső semmitevést élvezhessem. Nem igazán futottam össze senkivel, elvégre mindenki kint volt a napon, élvezték a meleget, így vagy fociztak vagy a medencét használták. Én mégis maradtam inkább a szobámban, valamiért jobban esett odabenn lenni. Mikor kidőltem a puha paplanra, sóhajtottam egyet, és egy nyugtató álomba merültem.

- Niall, ébredj!

Csak morogva fordultam a másik oldalamra, de az igen kitartó és zavaró hang nem hagyott nekem nyugtot.

- Gyerünk Csipkerózsika, vár a herceged! - bökött meg Liam, én pedig felnyitottam a szemem, és érdeklődve pillantottam Liamre és Zaynra, akik az ágyam mellett álltak.

- Odakint van mindenki, de te hiányzol onnan. Gyere, mert nélküled nem jó. A többiek szóltak, hogy hívjunk le - magyarázta Zayn, én pedig egy sóhajtással felültem, és a hajamba túrtam, hogy legalább nézzen ki valahogy.

És igen, lementem. Az osztály nagy része egy körben ült, én pedig leültem Liam és Zayn közé, ahol a helyem volt.

- Aludtál, Ni? - kérdezte mosolyogva Jess, az egyik lányosztálytárs a négyből.

- Igen, miért? - kérdeztem, ő pedig kuncogva beletúrt a hajamba, és megigazította. - Köszi - mosolyogtam rá, de csak legyintve visszaült a helyére.

Szóba jött minden. Az iskolakezdés, a nyár utolsó napjai, a tanárok, minden.

Jó volt ott ülni, és beszélgetni. Mivel az ebédet átaludtam, a legközelebb uzsonna volt. Gyümölcsöt kaptunk, így almát rágcsálva folytattuk a beszélgetést.

Aztán viszont ránk parancsoltak, hogy menjünk sportolni valamit, így kelletlenül ugyan, de felálltunk. Néhányan úszni mentek, volt, aki a focit választotta inkább, én viszont a lovarda rész felé vettem az irányt.

Katarin, a kancám nyerítve fogadott, és mikor egy répát adtam neki, biztos voltam benne, hogy nem haragszik, amiért egy ideje nem ültem már rajta. Tettem vele néhány kört a karámban majd úgy döntöttem, hogy bemegyek az erdőbe terepre. A kobakom fejemen volt, a pálca a jobb kezemben pihent, így én készen is álltam.

- Megvársz, Niall, vagy nagyon sietsz? - hallottam meg Harryt.

- Megvárlak.

Kivezette a gyönyörű fekete csődörét az istállóból, ment vele pár kört, ugratott vele párat, majd odaügetett hozzám. Leszállt a lováról, bezárta a karám ajtaját, majd visszapattanva mellém állt.

- Mehetünk.

Egy gyors bólintásra futotta, majd el is indultam az ösvényen egyenest be az erdőbe. Hallottam Harryt mögöttem, és mikor már eléggé kiszélesedett az ösvény, ő is mellém jött.

Ahogy szoktunk, egyből beszélgetni kezdtünk. Most nem voltak mások, mint ahogy egész nap, csak ketten. Rengeteget nevettünk. Katarinával ügetni kezdtem, majd beugrattam vágtába, így messze lehagytam a göndörkét. Egy nagy tisztáson lassítottam le, ahol kikötöttem a lovamat, hogy nyugodtan tudjon legelni, én pedig az egyik hozott plédet leterítettem a földre, és megvártam Harryt.

Nem sokára meg is érkezett, és mosolyogva pattant le, hogy leüljön mellém. Almával kínáltam és eperrel, amit még magammal hoztam, ő pedig boldogan fogadta el.

- Hmm. de édes! - sóhajtotta megízlelve az epret, és igazat kellett neki adnom.

- Tényleg az - haraptam egyet én is.

Mosolyogva figyelt,miután lenyelte a falatot, én pedig kíváncsian felvontam a szemöldököm, egyértelműen kérve, hogy mondja, amit szeretne. Ő viszont nem mondott semmit, csak óvatosan felém hajolt, és az ajkait az enyémekre helyezte. Óvatosan mozgatta, ismerkedve az érzéssel, és késztetett, hogy viszonozzam. Nem kellett kérni; elmerültem a csókban, nem is akarva többet. Bár nem sok tapasztalatom volt, mégis tudtam, hogy Harry fantasztikusan csókol.

Mikor elhúzódtam, csak az aranyos, de helyes mosolyával találtam szemben magam.

- Szeretnék folytatást, Niall. Jó lenne, ha közelebb engednél magadhoz - Az ajkai még feljebb húzódtak.

- Ne rajtam múljon - mosolyogtam vissza, ő pedig kuncogva ismét birtokba vette az ajkaimat.

Mikor visszaértünk, lassan már vacsorához készültünk. Épp annyi időnk volt, hogy gyorsan lezuhanyozzunk, majd mehettünk is le a csarnokba. Leültem a helyemre Zayn mellé, és Liam elé, de nem mondtam semmit.

- Na, Amor nyila a helyére talált? - Csak egy aprót bólintottam, mire a hollóhajú összepacsizott Liammel, és mint akik jól végezték a dolgukat, enni kezdtek. Csak megforgattam a szemem, majd összemosolyogtam Harryvel, akit Louis faggatott nagy bőszen.

Szerettem azokat, akik körülvettek. Hiába a nyakunkon az évkezdés, s hiába van 1 évünk még kitalálni, hogy mit is kezdünk magunkkal, nekem jó volt így. A rohanásban le lehet lassítani, és fel lehet pillantani az égre. És ha szerencsénk van, a legszebb csillag nekünk világít oly' fényesen majd.