Don't say maybe

Hali!
Röstellem, hogy ennyi kimaradt, de tanultam, és igyekeztem felhúzni a jegyeimet. Most viszont érkezek egy rövidke Zouis történettel, különösen ajánlva Kisének és Pakkör Pítör-nek, mert tudom, hogy szeretik ezt a párost. De természetesen mindenkinek jó olvasást kívánok, mondjátok el, hogy mit gondoltok! :)

xoxo Lora  

A szív sokszor oly' engedetlen. Ellent mond a legnagyobb akaratnak is. Hát nem képes együttműködni?! Nem, ha közben a párját hiányolja.

Talán nem olyan teljesen a szerelem, mint azt leírják. Nem lesznek ijesztő pillangók a gyomrodban, nem is biztos, hogy elpirulsz, mikor az a bizonyos nagy ő rád pillant. Viszont a szíved hevesebben ver, ha a közeledben van, vagy esetleg csak rágondolsz. A szeme színére, és a csillogásra, amit meglátsz benne. Az ajkai apró mosolyára, amivel néha megajándékoz, és az apró nevetőráncokra, amik annyira el tudják venni az eszedet.

Pedig nem vagy holmi 10 éves kislány, az első szerelménél!

Nem, közel sem.

- Lou, ne kalandozz már el ennyire, behányok a szerelmes fejedtől - bökött meg Niall, a válaszom pedig csupán egy halk sóhaj volt, és el is legyintettem az ujját, amivel elkezdett bökdösni.

- Ni, hagyd már! - szólt rá Zayn, a szőke hajú pedig csak egy sóhajtással elfordult, és úgy döntött, hogy csinálja tovább a házi feladatát. Talán jobb is így.

- Mi a halál a válasz a 3. feladatra? - Harry idegesen beletúrt a göndör fürtjeibe, és erőszakosan meghúzta azokat, a frusztráltsága tényleg a tetőfokára hágott.

- Nyugi, Haz. Nem nehéz az - mutatta oda Liam a füzetét. hogy megmutassa neki a megfelelő egyenletet, mire a göndör hajú frusztráltan sóhajtott, és bólintott. Nekem már csak két számot kellett leírnom, és kész is voltam. Sosem volt komolyabb bajom a matekkal, bár nem szerettem.

- Végre! - sóhajtottam, és elhajítottam a könyvemet a füzetemmel együtt. Felálltam, és kimentem Liam szobájából, hogy hozzak be inni a többieknek. Bár már tavasz vége volt, nem lazíthattunk, bele kellett húznunk a jobb jegy elérése érdekében. Hiába is, itt van nemsokára a tanév vége.

A konyhában otthonosan mozogtam, már három éve minden délután itt írom a házimat. Tehát konkrétan mind itt élünk már.

Gyorsan vettem le cukrot és citromlevet és elkezdtem limonádét gyártani. Elég gyatra módszer, de jobb ötletem nem volt. Tettem bele pár jégkockát, és szépen beegyensúlyoztam a szobába. Leraktam a tálcát, öntöttem mindenkinek pohárba, és egyesével odavittem mindenkinek. Utoljára maradt Zayn, de nem is volt ez véletlen. A jobb kezemben a poharat tartottam, mikor pedig mögé sétáltam, fellöktem lágyan a fejét, így lepillantva rá lágyan megcsókoltam. Sejtettem, hogy kényelmetlen lehet ez neki, így nem is tartottam sokáig fogva. Leraktam mellé a poharat, és élvezve a mosolyát leültem az ágyra, hogy lefeküdve a hátamra belemerüljek az internet világába.

- Oké, én is kész vagyok. - Liam volt a következő, aki elhajította a matekkönyvét, és lehuppant az ágyra.

Nem telt el 5 perc, mindenki kész lett.

- Nialler, kapcsolj be valamilyen filmet - kérdte őt Harry, a szöszi pedig dúdolgatva kiválasztott valamit a polcról.

Ők ketten az ágy mellett lévő babzsákfotelekbe ültek le, míg Liam a fotelében helyezkedett el, meghagyva nekünk az egyszemélyes ágyát. Én Zayn mellkasára helyeztem le a fejem, ő pedig átölelt engem hátulról. Jól esett, hisz minden egyes levegővételkor csakis az ő illata szökött az orromba. Hallottam a fülemnél a nyugodt szívverését, én pedig csak agyaltam, hogy vajon miért nem tervez az a szerv is olyan szintű ellentmondást, mint az enyém. Az ugyanis zabolázatlanul gyors módon tombolt ott mélyen, de hamar meglelte a békét, ráhangolódva a partnerére.

Elmosolyodtam a gyerekes gondolkodásomon, de nem zavart.

- El ne aludj itt nekem, Lou, mert nem leszek hajlandó karban hazavinni téged.

- Egy utcányira lakok, Malik. Szerintem nem halnál bele - morogtam, ugyanis valóban nem kötött le annyira a film, hogy ébren is maradjon az értékes elmém.

- Aha, a hájas segged viszont egy lépés után lehúzna - mondta suttogva a fülemnél, elvéve ezzel az eszem.

- Gyúrnod kéne. Túl gyenge vagy - dünnyögtem, ő pedig kuncogni kezdett, így az élő párnám határozott rezgésbe kezdett.

- Kiscsibék, ideje hazahúzni, mert nem tetszik, ahogy az a bizonyos unikornis éppen vattacukrot okádik és szivárványt fingik rátok - morogta Niall.

- Csak azért mondod, mert téged nagy ívben elkerül a szerelem, te Savanyúcukor- morogtam oda neki, mire Harry felnevetett és megveregette Niall vállát.

- Igaza van. Légy toleránsabb - kacsintott. Zayn belesimította a hosszú, kecses ujjait a hajamba, teljesen szétborzolva azt, amit reggel én kialakítottam magamnak, de valljuk be, nem igazán bántam.

- Tényleg jobb, ha megyünk - mondta, és azzal, hogy felemelkedett, engem is magával húzott - nem kis elégedetlenségemre.

- Máris? - pillantott ránk Liam meglepetten.

- Igen, ma Louis nálunk alszik - kacsintott, kiváltva egy-egy mosolyt Harryből és Liamből, Niall viszont csak hányást imitált. Viszont pontosan tudtam, hogy igenis nagyon aranyosnak talál minket.

- Kitaláltok, igaz? - kérdezte Liam, de elég volt egy apró bólintás, így nem kelt fel a helyéről.

Zayn maga után húzott, és mikor felvettük mindketten a cipőnket, már terelt is az autójához. Egy sóhajtással beültem, és vigyorogva figyeltem, míg ő is megteszi ezt.

- Ne vigyorogj, tudom, hogy mit gondolsz - morogta, én viszont csak kuncogni kezdtem.

- Na, ne kímélj. Mondd el, hogy mire gondolok - provokáltam, megfogva az egyelőre még a combján pihenő kezét. Odavillant a tekintete, majd azok a barna íriszek összefonódtak a kékjeimmel.

- Pontosan tudod, hogy képtelen voltam ott maradni, hogy ne támadjalak le. - A tekintetében határozottan bujkált a vágy, ami megmelengette  szívemet, a figyelme pedig a bőrömet perzselte.

- Akkor mire vársz még? Indítsd a motort! - nevettem rá, mire egy gyors csókra hajolt oda hozzám, amit a kelleténél tovább elnyújtottam, de egyszerűen nem voltam képes betelni vele. Annyira puhák voltak az ajkai, hogy az ember egyszerűen a függőjévé válik. Akár egy drog, vagy a cigaretta. Nem létezik elég, mindig tapasztalni akarod az érzést, ami vele jár.

A keze erősen szorult a kormányon, tudtam, hogy alig várja, hogy végre hazaérjünk. Remélhetőleg még legalább egy óráig nem lesz otthon a családja, és lesz időnk elrendezni a...dolgainkat.

Alig értünk be, ő már letámadott, én pedig alig győztem tartani vele a lépést. Leigázott, bekebelezett, a szerelem iránta pedig elhatalmasodott felettem, és nem volt mit tenni, hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akart.

Tudni illik, ha én szerelmes vagyok, a partnerem mindig az enyém lesz, mert nem engedem. Ahogyan te ragaszkodsz a levegőhöz, hogy életben maradj, az én szívem a megtalált párját igényli. Akár egy kifogyhatatlan erőforrás, úgy képes azt éltetni mindössze csupán szeretettel.

Az én szívemnek Zaynre volt mindössze szüksége, és nem is kellett más neki. Csakis ő.