I've learnt something

Sziasztok!
Kicsit aktívkodok, remélem, nem bánjátok. Most egy Ziam, elvégre tudom, hogy valaki azt jelölte. Készen álltok valami Nouis-ra is? :)
Jó olvasást kívánok ehhez a történethez, kíváncsian várom a véleményeket!

xoxo Lora

   

A két alak szinte egyé vált, ahogy szorították egymást. Most az egyszer nem érezték, hogy rohan felettük az idő, úgy gondolták, tengernyi idejük van. Csak elvesztek a hűvös novemberi szellőben,  az egymás melletti melegben. A hő, ami testükből áradt, szinte perzselt, akár csak a mellkasukban lobogó tűz. Úgy tartotta satuban egymást a két ember, mintha sosem tehetnék meg újból. Valójában viszont éppen most tehették meg igazán.

<*>

Liam teste stabilan állt, kissé álmos tudata nem akadályozta meg a másik test tartását. Jobb keze a másik derekán pihent, míg Zayn az arcát kedvese vállába temette. Nem mondta ki, de Liam pontosan tudta, hogy egy kicsi támaszra van szüksége, amit természetesen a legnagyobb örömmel adott meg neki. A nap óta, mióta a hűvös szélben szerelmet találtak egymásnál, sok bántás érte őket. Nem, a világ nem tudott a kapcsolatukról. Csupán a banda többi tagja, valamint a családjuk tudott róla. Nos, a fiúk ha nem is repesnek az örömtől, megértették. Hosszú időbe telt, míg elfogadták igazán, s ma már képesek szívből örülni nekik. Louis volt a legelutasítóbb. Féltette a banda sorsát; Mi van, ha szétmennek, s képtelen lesznek többé egymás szemébe nézni? 

Valamint féltette a barátságukat is. Azt gondolta, már nem lesz semmi sem ugyanolyan. Hosszú, fáradságos munka volt megértetni vele, hogy ők ugyanazok maradtak, elvégre híres volt a makacsságáról ez a srác. 

A szüleik viszont még annál is keményebb diónak bizonyultak. Bár Liam szülei elfogadóbbnak tűntek, Zayn szüleit nehezebb volt megtörni, valójában a folyamat még azóta is tart. De Liam sem járt sokkal jobban. Nem állíthat haza Zaynnel, aki viszont egy ideje már, hogy haza sem megy. Többnyire egyedül van ilyenkor a Liammel közös házában, ám párja nem szokta magára hagyni. Hülye lenne. 

Egymás támaszai ők ketten. Mikor viszont Zayn mégis egyedül van, húgaival beszél. Azzal viccelődnek, hogy mindig is rokonai akartak lenni Liamnek, még ha nem is ilyen módon. Elmesélik, hogy mi a helyzet velük. Elmondják, hogy nagyon szeretik őt. És, hogy örülnek, amiért megtalálta magának azt az embert, akihez minden lehetséges módon kötődni akar. 

- Hé, menjünk aludni, rendben? - suttogott Zayn fülébe, akit elemi erővel csaptak meg az érzelmek, így csak bólintani volt képes minderre. A nappalit és a hálószobákat elválasztó folyosóról bementek a saját szobájukba, s előkészültek a lefekvéshez. Liam volt az első, aki az ágyba jutott, s a lámpa gyenge fényében figyelte meg párja tökéletes alakját, aminek minden részét pontosan ismerte, mégis, sosem látott meglepetéseket rejtett nap mint nap. Halvány mosoly játszott ajkain, ahogy a tetoválásokat vette számon. Minden tökéletes volt rajta, nem találni egy hibát sem. Mikor Zayn is kifáradva dőlt bele az ágyba, Liam gondolkozás nélkül lekapcsolta a villanyt, hogy a sötétségben ölelje át a szerelmét. Ilyenkor nem volt köztük "domináns fél". Kinek mire volt szüksége.

Karját gyengéden átvetette a félmeztelen testen, s végigsimítva a makulátlan bőrt, ujjait összekulcsolta a Zaynével. Megnyugodva szusszantott, s lehunyva a szemét, beszívta Zayn egyedi illatát. Elmosolyodott, s egy kicsit talán el is felejtette minden gondját.

- Jó éjszakát, Zayn - suttogta, az említett viszont már az álmok közt járt.

<*>

Apró puszik, lágy ajkak az arcán. Erre ébredt Liam, s mikor felnyitotta pilláit, a kedves csokoládébarna szemekkel találkozott, amiben visszatükröződve látta önmaga alakját. Hezitálás nélkül emelkedett meg, hogy az ajkai könnyedén találkozzanak Zayn ajkaival. Az érzést sosem fogja tudni megszokni. Annyival másabb érzet volt az egész, a mellkasát ellepték a különbnél különb érzések, amiket inkább nem is elemzett már. A sötét hajú lejjebb hajolt, megkönnyítve ezzel Liam helyzetét, s mikor végigsimított az enyhén borostás arcán, a világosabb hajú belemosolygott a csókba. Lassan elváltak egymástól, s karjaikat a másik köré fonva pihentek egy darabig. Aznap már nem volt dolguk, csupán másnap reggel kellett menniük a stúdióba. 

Mikor Liam telefonja megszólalt, Zayn elégedetlenül kászálódott le a párjáról, hogy ő fel tudja venni a telefont. Míg előhalászta a telefont, ő elment a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát.

- Halo? - szólt bele, meg sem nézve, ki a hívó.

- Liam. - Semmi köszönés. A fiú arca elkomorult, ahogy felismerte a hívót.

- Trisha - mondta szenvtelenül, mindenféle különösebb érzelem nélkül.

- Szeretnénk beszélni veled. Ide tudnál jönni? Fontos lenne - mondta a nő, Liam pedig magában elejtett egy sóhajt. Majdnem megkérdezte, hogy szükséges lenne-e egy puska, hogy megvédhesse magát a párja szüleinek haragjától, de visszafogta magát.

- Mikor? - kérdezte beletörődve. Rögtön tudta, hogy jobb, ha Zayn nem tud erről.

- Még ma, ha lehetséges.

- Rendben - egyezett bele, s a faliórára pillantott. - Fél óra múlva indulok - mondta végül.

Egy elköszönés után lerakták, Liam pedig sóhajtva ment Zayn után a fürdőbe. Tudta, hogy épp zuhanyzik, ám neki ez nem okozott gondot. Levette a boxerét, s becsukta maga után az ajtót. Halkan lépett be Zayn mögé, s simított végig hátulról a mellkasán, lefelé haladva a hasa felé. Az "áldozat" ajkai közül egy meglepett sóhaj szaladt ki, majd kezeit a Liamére vezette. Mosolyogva fordította felé a fejét, hogy egy édes csókot kezdeményezzen. Mosolyogva vette kezébe a tusfürdőt, s ketten hamar végeztek mindennel. Törülközővel a derekuk körül mentek vissza a szobába, ahol Liam úgy tett, mintha sms-e érkezett volna.

- Z, ma le kéne lépnem. Niall írt, hogy menjek át valami hülyeség miatt. csak annyit értettem, hogy hal, aki elmegy, de visszajön és mindenki sír - fintorgott, hirtelen találva ki a mesét, viszont utálta magát, amiért hazudnia kell.

Zayn könnyedén bólintott, de Liam látta rajta, hogy annyira nem örül az egyedüllétnek. Mikor már az ing is rajta volt, odament Zaynnek, s átfogva a derekát egy hosszú, mély csókba vonta.

-  Sietek, délután jövök, rendben? - adott apró csókokat, sorban egymás után, lágyan mosolyogva rá. Zayn bólintott, s ennyivel le is zárta. Viszont nem bírta ki, hogy ne adjon neki egy lélegzetelállító csókot, átvéve az irányítást. Mosolyogtak, mikor elváltak, bár más módon; Zayn jóval visszafogottabban, mint szerelme.

- Majd jövök - csókolta még meg Zaynt, s lesietve elrakta a dolgait, majd ment is a kocsijához. Út közben azért megállt reggelit venni, (dupla adagot) de igyekezett, hisz kíváncsi volt mát, mit akarnak Zayn szülei. Régen egyébként nagyon jóban voltak, csak mostanában fajult el ez a dolog. Legnagyobb bánatára.

<*>

Nem kicsi meglepetés érte őt a céljánál. Mondhatni, tárt karokkal fogadták. Bocsánatot kérlek.

- Liam, Zayn az egyetlen fiunk. Híres, járja a világot, sosem látjuk. Viszont beleőrülnénk, ha a látogatások száma egy ilyen dolog miatt véglegesen nullára csökkenne. Azt hiszem, nem baj, amiért férfit talált maga mellé. A jelek szerint boldog veled. Szóval kérlek bocsáss meg nekünk. - A sötét hajú nő arcán valóban megbánás látszott. - A lányoknak szükségük van a fiútestvérükre. Nekünk pedig a fiunkra.

Liam megértően bólintott, jelezve, hogy számára ez így rendben van.

- Tudod, a legjobb benne az, hogy ismerlek. Nem félek igazán, hogy baj lesz - mosolygott végül rá Trisha, mire Liam felkuncogott, s hálásan pillantott a nőre. Remélte, hogy hamarosan tényleg minden rendbe jön. Miután megígérte Zayn szüleinek, hogy átadja, mennyire várják haza a leghamarabbi alkalommal,valamint megölelte  párja húgait, elindult. Vidáman dúdolgatott, alig várta, hogy lássa Zayn arcát. Mikor sok idő után végre megérkezett, a kulcsit elforgatta a zárban, hogy bemenjen. Vidáman kiáltott Zaynért, ő viszont nem jött le elé.

Talán dolga van. - gondolta.

Dúdolva ment fel a szobájukba, hogy levegye a pólóját, hogy valami kényelmesebbre váltson. Mikor viszont félmeztelenül felért a szobába, Niall, Harry és Louis is ott olt Zaynnel. Az arcukról le lehetett venni, hogy nincsen jó kedvük, mire Liam is kíváncsian ráncolta össze a szemöldökét.

- Mi történt? - Későn jutott eszébe, hogy neki tulajdonképpen percekkel ezelőtt még a szöszke barátjuknál kellett volna lennie, aki viszont már nagy valószínűséggel órák óta itt volt. Erre nem igazán gondolt.

- Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége, srácok. De persze nem hallgattatok rám - csóválta a fejét Louis, figyelmen kívül hagyva a barna hajú kérdését. Rosszallóan nézett Liamre, akinek persze fogalma sem volt arról, hogy mi történhetett.

- Mi?

- Liam, a fenébe is, ne játszd a hülyét! - pattant fel Harry csalódottan, mégis dühösen pillantva Liamre. - Te lennél az utolsó, akiről azt gondolnám, egy ilyen féreg! - morrant dühösen.

- Mégis mióta csalod őt? - kérdezte Niall halkan, ő pedig Zaynre kapta a pillantását. A feje le volt hajtva, szeméből keserűség áradt, viszont nem nézett rá. Hogy csalná Zaynt?

- Tessék? - nyögte értetlenül, ajkai szétpattantak, fogalma sem volt, miről beszélnek a bandatársai.

- Liam, boldogan térsz haza. Hazudsz arról, hogy hova mész. Két főre veszel kaját, mikor út közben megállsz. Tartottál valakihez, ez nyilvánvaló. Nem mondtad, ki a hívó fél - sorolta fel Louis az érveket, amik ilyen szempontból valóban igaznak tűnhettek, de szó sem volt arról, hogy bárkit is képes Liam lenne megcsalni.

- Mi? - hitetlenkedett. - Nem csaltam meg Zaynt! - magyarázta dühösen akár ha kis óvodásoknak beszélt volna, úgy tagolta a mondatot.

- Legalább ne tagadd a nyilvánvalót - mondta Zayn felnézve, szemében harag és undor keveredett, ami végleg felhúzta Liamet.

- Basszameg, úgy ismertek engem? A fenébe is, Trisha hívott, oké? Bradfordban voltam! - kiabált rájuk, a hidegvérét végérvényesen elvesztette. Dühösen csörtetett le, a pólóját felkapta, s az előbb eldobott kulcsokat felvéve a kocsijához indult. Tudta, hogy le kell nyugodnia, különben hatalmas ostobaságot csinál. Beült a kocsijába, s elindult valamerre. Csak ki akarta szellőztetni a fejét. Csak rótta az utcákat, céltalanul bolyongott, miközben igyekezett kizárni a tényt, miszerint azzal vádolták, képes lenne megcsalni azt, akit mindennél jobban szeret.

Ostobaság! - fújtatott.

Sokáig ment, míg sikerült lenyugodni, s mikor már lassan kezdett szürkülni az ég, hazahajtott. Csak a hálószobában égett a villany már, így sejtette, hogy a többiek elmentek. Éhes volt, konkrétan alig evett valamit aznap, viszont hozzá volt szokva a rohanáshoz, így nem érdekelte. Egy sóhajtással kiszállt, s bement a házba. Nem tudta miként viszonyuljon Zaynhez, aggódott, hogy a kiabálásával elrontott mindent.

Lassan sétált fel a szobájukba, ahol Zayn éppen a telefonját bújta, csak akkor pillantott fel, mikor a barna hajú belépett a szobába. Telefonját lezárta, s felült, kerülve Liam pillantását.

- Szia - köszönt halkan, Liam pedig egy sóhajtással az ágy mellé állt. A kezét nyújtotta, amit a sötétebb hajú automatikusan elfogadott, s felállt, közel Liamhez. Ő csak szorosan átölelte, s megkönnyebbülten kifújta a levegőt, mikor Zayn karjai is köré fonódtak.

- Sose csalnálak meg Zayn, rendben? Hülye lennék - mondta halkan, őszintén mondva minden szavát.

- Beszéltem anyával. Ne haragudj, amiért ilyet feltételeztem rólad. Azt hiszem, túl sok volt ez az egész nekem mostanában - csóválta a fejét, ahogy elvált, viszont most belenézett Liam szemébe, ahol valóban őszinteséget látott, valamint szomorúságot a feltételezés miatt. Lassan hajolt oda Liamhez, s mikor ajkai érintették az övét, most ő követelte a domináns szerepet. Az irányítás nála volt, ahogy mélyen csókolta szerelmét, akiről már tudta, valóban nem bántaná őt.

Tudta, hogy jól döntött, mikor vállalta a szülei elutasítását, hogy vele legyen. Tudta, hogy jól cselekedett, mikor aznap éjjel, a hűvös őszi szélben kezdeményezett egy csókot. S pontosan tudta, hogy a banda Daddy-jénél jobb párra sosem lelhetett volna.