5. rész ~ MYOB

Sziasztok!
Jelentkezem  következő résszel, és igen, hamarosan valóban fellendülnek az események. A következő részben lesz valami, amit még soha nem próbáltam ki, de egyszer mindent el kell kezdeni.
Remélem, hogy tetszeni fog a rész, ami most ismét Niall-é lesz.
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Niall:

Tény, hogy a ha valakinek szüksége van egy ölelésre, én ott vagyok, és megteszem, amire vágyik. Márpedig úgy nézett ki, hogy Zaynnek nagyon is szüksége volt egyre. Úgy nézett ki, mint akit arcon csaptak, szemében a düh és a csalódottság keveredett, különös, keserű masszává folyt össze. Sose láttam még ilyennek. Lassan, halkan léptem oda hozzá, hogy szorosan megöleljem. Eddig, mikor megöleltük egymást, többnyire ő volt, aki engem tartott, most mégis én váltam az ő támaszává.

- Menjen a picsába az idióta! – morogta a nyakamba, de mind tudtuk, hogy nem gondolja komolyan, csupán a harag mondatja ezt vele. És azt hiszem, onnantól kezdve, mintha még jobban szétestünk volna. Ismét visszaestünk abba a helyzetbe, hogy Liam miatt megint szétcsúsztunk. Zayn szinte rá se nézett, a koncerteken nem törődve sose a koreográfiával, nem ment Liam közelébe. Mérhetetlenül dühös volt, mi pedig naivan azt gondoltuk, hogy majd ez lassan, idővel elmúlik. De nem, ő kitartott, és egyedül Louis-nak sikerült megnyugtatnia, ha elfajultak benne az érzelmek. Egyik nap, a koncert előtt nem sokkal, mikor még a hotelben voltunk, megkértem a srácokat, hogy jöjjenek át hozzám. Sose voltam egy nagyon határozott személyésig - kivételt képez a kaja –, most mégis tudtam: ha én nem veszem a helyzetet a kezembe, más sem fogja.

- Na, jó, srácok! Ideje beszélnünk valamiről! – mondtam határozottan, ahogy becsuktam utánuk az ajtót, s ők pedig heyet foglaltak az ágyamon.  

- Mondd – vont vállat Louis.

- Ez így nem jó. Nagyon nem jó – ráztam a fejem. – Sose gondoltam volna, hogy egyszer komolyan ezt mondom, de a fenébe is! Szarjuk le Liamet! – tört ki belőlem, mire Harry meglepetten felhúzta a szemöldökét, Zayn beharapta az ajkát, Louis pedig kipattant ajkakkal nézett. Szerintem komolyan elgondolkoztak azon, hogy ezt tényleg én mondtam-e. – Figyeljetek! Szeretem Liam-et, határozottan az egyik legjobb barátomnak tartom, mert csodás ember. De megváltozott. Vagyis nem, nem változott meg, csupán mást mutat, mint ami valójában benne van. Ugyanaz, mint eddig, csak egy burok van körötte, nem gondoljátok? A koncerteken ugyanaz, akit ismerünk. Poénkodunk, szórakozunk, nagy partit csinálunk. Ahogy mindig. És ugyan nincs itt velünk, nem beszél hozzánk, attól még ő az legbelül – állítottam határozottan.

- Amikor a megbeszélés volt... volt, mikor inkább csalódottnak és szomorúnak tűnt. Gondterheltnek – mondta tétován Harry, én pedig határozottan bólintottam.

- A próbán, mikor belenéztem a szemébe, mintha ugyanazt láttam volna, mint régen: szeretetet – mondta Zayn is, én pedig újra bólintottam. Na, végre!

- A színpadon, mikor selfie-t csinált rólunk az egyik fan telefonjával, nem volt ellenséges. Természetesen ölelt át és vágott pofát. Mintha semmi sem történt volna. Mintha két, egymástól független ember lenne előttünk nap mint nap – csóválta a fejét elgondolkozva Louis, és igen, igaza volt. Mindenben.

- Ahogy mondod! – bólintottam határozottan.

- Akkor miért ilyen? – tört ki idegesen Zayn. – A fenébe is, csak a kibaszott miértekre lennék kíváncsi! Menjen a fenébe az idióta! – tört ki idegesen és kiviharzott a szobából.

- Oké, én is haragszok rá, de ennyire nem – rázta a fejét Louis döbbenten.

- Tudod, hogy milyen Zayn. Kívülről egy rossz fiú, belülről viszont érzékeny. Már ha azokról van szó, akik igazán közel állnak hozzá – vont vállat Harry és igaza volt. Minden úgy volt, ahogy mondta. A srácok gondolkozva mentek ki a szobámból, így magamra maradtam a kérdésekkel, amelyek hatalmas összevisszaságot alkottak a fejemben. Kérdőjelek, kérdőjelek hátán sorakoztak fel, ám pontok nem álltak katonás sorban melléjük, ahogy kellett volna. Meg akartam érteni Liamet. Őszintén. Hogy mi a baja, mi játszódik le benne, mi a problémája, amit a jelek szerint nem fog nekünk elmondani. Mit érez? Szemébe belepillantva már nem nyíltságot látsz, hanem falakat: a közömbösség, nemtörődömség vastag, tömör falait, amit valóban lehetetlennek tűnik lebontani. Egyedül ő tudná, ha akarná, de még csak eszébe sem jut egy ilyen lehetőség. Makacsul kizár minket ebből az egészből, pedig mi csak segíteni akarunk.

A bizonytalanság kezdett elmagasodni rajtam, nagy méretet öltött, félő volt, hogy magával ránt, s betakar. Dühösen húztam el a számat, s söpörtem a gondokat az agyam leghátsó részébe, hogy sok ideig ne kelljen vele foglalkoznom, s felpattanva átszambáztam Zaynhez.

Nincs szükségünk Liamre!

Ledőltem az ágyára, pontosan mellé, s vele együtt néztem a plafont, mintha olyannyira érdekes lenne.

- Egyáltalán nem utálom – motyogta maga elé, de a szinte már-már fülsüketítő csöndben tisztán értettem minden egyes szavát.

- Tudom. Szinte lehetetlen – mondtam én is, de mivel találtam egy roppant érdekesnek tűnő repedést a krémszínű mennyezeten, nem fordítottam el a tekintetem. Igen, ezzel áltattam magam. Képtelen voltam Zaynre nézni.

- Mindenesetre hihetetlenül haragszok rá. Azzal, hogy nem bízik bennünk, talán eléri, hogy a továbbiakban mi se bízzunk majd benne. Ha esetleg úgy alakul, hogy hajlandó lesz beszélni hozzánk – morogta haragosan, de inkább csalódottság szűrődött ki a hangjából. – Mondd, kérdezhetek valamit? – fordította felém a fejét, zárkózott volt, szerette volna, ha nem látom gyengének. De hisz ismertem. És a jelek szerint ő nem tudja úgy elrejteni az érzéseit, mint Liam.

- Persze – bólintottam bátorítólag.

- Szerinted... megoldódik ez az egész a turné végére? Lesz olyan koncert, ahol nem színleljük, hogy minden rendben, hanem valóban minden úgy megy, ahogy kellene? – kérdezte beharapva az alsó ajkát, én pedig apró sóhajt eresztettem ki a mellkasomból.

- Nem tudom, nagyon szeretném azt hinni, hogy a válasz egy határozott igen. Én úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy minden rendben lesz – mosolyogtam rá haloványan. – Elvégre mi vagyon a One Direction! Nálunk nem mindig úgy mennek a dolgok, ahogy azt az ember gondolná.  De hisz tudod – álltam fel mosolyogva, mire ő is halványan elmosolyodott. – Nem lesz baj, Zayn – ráztam a fejem. – Liam szeret minket, és mi is őt... – vontam vállat játékosan, s egy kacsintással távoztam. Tudtam, ha én magabiztosnak látszok, ő hinni fog nekem, hisz én is tapasztaltam ezt még Harrynél.

Ott, akkor pontosan éreztem, hogy nem, nem lesz baj. Megoldjuk. Minden helyrejön, ha az idő és a hely megfelelő. Nálunk valóban nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne, ezt nem is lehet tagadni!