Make it right

Hali!
Itt egy Zouis, amit még vagy 200 éve kezdtük el Zsoo-val, aztán megakadtunk, és most találtam rá. És hát befejeztem.
Mindig jó vele dolgozni, és bár ez régen volt, biztos, hogy jól szórakoztunk az írása közben. Szóval jó olvasását!

xoxo Lora

Zayn:

Hihetetlen, hogy képes voltam ezt tenni. Azzal, akit tényleg, mindenkinél jobban szeretek. Igen, vitatkoztunk, és nem végződött túl jól. Egy bárban kötöttem ki, mindenféle ép gondolat kiszökött az elmémből. Nem volt többé józan gondolkodás. Három lánnyal feküdtem le aznap éjjel, megtörten, részegen, nem törődve a következményekkel. S nem tudtam eközben másra gondolni, csakis Louisra. Képtelen voltam szembenézni vele újra. Liamhez mentem. Liam és én együtt nőttük fel, ő volt a legjobb barátom.

- Zayn, haver, mi a baj? – ölelt meg szorosan, s behúzott a házba, s leültetve a kanapéra forró teát hozott nekem.

- Akkora egy idióta vagyok – suttogtam magam elé, rájőve, hogy mit is tettem igazából. Az ujjaimat rákulcsoltam a forró bögrére, s egyszerűen csak magam elé meredtem. Louis sosem fog megbocsátani nekem, ezt biztosan tudom.

- Mi történt, Z? – suttogta, már a legrosszabra gondolva.

- Megcsaltam Louist. Háromszor egy éjszaka alatt – meredtem rá fájdalmas tekintettel, s a gyengeségem jele lassan kifolyt a szememből.

Liam csalódott tekintettel nézett rám, megcsóválta a fejét, majd egy mögöttem lévő pontra szegezte a tekintetét. Tudtam mikor csinálja ezt; ha mondani akar valamit, de nem akar megbántani vele.

- Ne kertelj Liam, mond meg egyszerűen. Te vagy a legjobb barátom, ezen nem fog változtatni ez sem – mondtam, mire végre rám fókuszált, egy nagy sóhaj kíséretében.

- Egy idióta vagy Zayn. Louis a legjobb dolog az életben, más vagy mióta vele vagy. És ha elmondod neki, hogy megcsaltad, már pedig elfogod neki mondani, akkor nem biztos, hogy meg fog neked bocsájtani. – Egyenesen a szemembe nézve mondta a kíméletlen igazságot. Akármit is mondtam az előbb mérhetetlen dühöt éreztem Liam felé, hiszen nem bíztatott, hogy minden rendben lesz. De nem attól barát a barát, hogy hazudik, azzal nem mennék semmire, ebben az egészben én vagyok a hibás.

Most, hogy így hallottam kimondva a dolgot még jobban megrázott a dolog. Hogy tehettem? Louis helyében én se bocsájtanám meg magamnak soha, és ha ez a jóslat beválik elveszítem az életem értelmét.

Liam biztatóan rátette a kezét a vállamra, mást nem tudott tenni értem.  Ennyi volt.

Akár egy zombi, úgy mentem haza. Remegő kezekkel tettem a kulcsot a zárba, s hevesen dobogó szívvel fordítottam el azt. Azt kívántam, bárcsak kiaszakadna a helyéről. Alig nyitottam ki az ajtót, mikor Louis tökéletes teste a nyakamba ugrott, majdnem ledöntve a lábamról.

- Annyira sajnálom, Zayn! Sajnálom a veszekedést! Ostoba voltam! – mondta a nyakamba, engem pedig kirázott a hideg, de a jó értelemben.

- Louis, Louis, nyugi – toltam el magamtól egy kicsit. – Én sajnálom. Mindent  - suttogtam, ő pedig csak a fejét rázta.

- Zayn, szeretlek, ezen semmi sem tud változtatni – mosolygott rám édesen, imádtam, mikor azok a gyönyörű kék szemek ilyen nagy rajongással pillantottak rám. Az ajkamba haraptam, s megráztam a fejem, végigszántva a hajamon.

- Figyelj Lou…- kezdtem, de nem bírtam folytatni, szerelmem az ajkaimra tapadt, s a falhoz szorított. Nem ellenkeztem, ha már ez az utolsó csókunk legyen emlékezetes. Ujjaimmal feltérképeztem a vonalait, édesen cirógatva az érzékenyebb területeken. Olyan édes volt az ajka, mint a kedvenc gumimacim, s az édességnek, se Louis szájának nem tudtam ellenállni soha. Nyelvünk elkeseredett táncot járt, s éreztem, ahogy Lou békét akar kötni, de azt még nem tudta, hogy az nem fog ilyen könnyen menni. Az ujjait az övembe akasztotta, lassan kezdte el húzni rólam, mikor az anyagot, de én megállítottam a kezét. Ujjaim körbe érték a csuklóját, erre a tökéletes illeszkedésre figyeltem miközben magamon éreztem szerelmem értetlen pillantását.

- Zayn?! – oldalra fordította a fejét, olyan kicseszettül aranyosa nézett ki. Mondjuk, mikor nem az?

- Gyere, babe. – sóhajtottam, s úgy ütem le vele szemben a kanapén mintha csak a kivégzésemre készülnék. – Figyelj, – kezdtem, közben egyenesen abba a csodálatos kék szempárba bámultam. - Tegnap, miután összevesztünk...nagyon berúgtam, és... - nagyot sóhajtottam, és becsuktam a szemem, mintha ezzel enyhébbé tehetném a bűnöm. - Lefeküdtem valakivel...illetve, valakikkel... – nyögtem ki nehezen, az ő szeme pedig elkerekedett.

- Zayn, ez még viccnek is rossz! – morogta döbbenten, de csak a fejemet ráztam, jelezve, hogy nem szórakozok.

- Szeretném visszaforgatni az időt, meg nem történté tenni a dolgokat, de képtelen vagyok rá. Szeretlek mindennél jobban, ezt tudnod kell. Örökké utálni fogom magam emiatt – suttogtam, s felálltam, hisz biztos voltam benne, hogy itt az idő, amikor nekem mennem kell.

- Louis, mondd, még egyszer, utoljára megcsókolhatlak? – Nem néztem hátra, féltem vele szembenézni. 

- Miért akarod nehezebbé tenni? Kegyetlen vagy,  Malik. – Hangja megtört volt, s ránézve láttam, hogy szemében könny csillog, ami az én szívemet is darabokra törte.

Louis:

Felém fordult, arca tükrözte az én érzéseimet. Lassan közelített, esélyt adott arra, hogy megfutamodjak.  De nem tettem. Ez nem olyan szenvedélyes volt, mint az előbb, teli volt érzelemmel, és szerelemmel. Szerettem Zaynt, de már nem hittem neki.

Nem akartam arra gondolni, hogy kivel töltötte a tegnapi éjszakát, miközben engem itthon majdnem felemésztett a bűntudat. Csak az ajkai vonalára koncentráltam, és arra, hogy milyen borzasztóan jól illeszkednek egymáshoz. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, s a pillanat elmúlt, ajkaink elváltak.

- Köszönöm, Lou – suttogta, a homlokomra lehelt apró puszitól a hideg is kirázott; ez tényleg a búcsú volt. Néztem, ahogy a vékony alak hátra sem nézve sétál ki az ajtómon. Örökre.

Többé nem tartott meg semmi, rongybabaként hulltam a földre. A könnyeim megállíthatatanul folytak végig az arcomon, nem láttam esélyt arra, hogy valaha is megállnak. A testemben nem volt többé erő.

Hogy tehetted ezt, Zayn? Miért akartad, hogy összetörjek? Mellette voltam csupán egész, ő volt a támaszom a legnehezebb időkben. És most ez mind elillant, mintha nem is lett volna. Akár a bizalmam. S a szívem egy része.

Akkor lett volna ez az egész rosszabb, ha a szemében nem láttam volna szerelmet, áhitatot, rajongást.

De ott volt. Megbánta, amit tett. Részeg volt és valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy mit csinál.

De ezt csak egy szakítás, nem?

Mindig mondják, hogy „Ha képes volt erre, nem hozzád való.” és „Ne aggódj, fog érni még csalódás, lesz más, akivel boldog lehetsz.”

De az emberben benne van egy dac, ő akar lenni a kivétel. Ő akar az lenni, akire ezek a szabályok nem vonatkoznak, és ezért lesz olyan különleges majd.

Harmadik személy:

Hagyott magának tíz percet az önsajnálatra, és azután felállt, megrázta magát, letörölte a könnyeit, és nekiállt dolgozni.

Annyira nem is tudatosult benne, hogy vége.  Zayn összes dolga ott volt, az illat ugyanolyan volt, mint amit Zaynen szokott érezni, és ha valaki besétálna, nem mondaná meg, hogy itt egy kapcsolat ért véget.

A legfurcsább az egészben, hogy érezte a másik szeretetét, de nem hitt benne. Másrészt viszont minden negatívum ellenére igenis értékelte, hogy Zayn képes volt elé állni, és elmondani, hogy mit tett. Ha valamit, akkor ezt tisztelte a másik férfiban: mindig hű maradt önmagához, és nem cselekedett úgy, ahogy azt a könnyebb út megkívánta.

Louis tudta, hogy rajta áll a kapcsolatuk.

Ha megbocsát, minden folyhat úgy, ahogy eddig. De mi a garancia arra, hogy nem fog többet ilyen történni?

Ha egyszer megcsalt, megcsalhat többször is.

De 2 és fél éve együtt voltak már.

 És azóta ez a legelső baklövés, amit valamelyikük elkövetett. Nem alapozhatunk arra az egy rosszra, a több millió jó mellett.

Mikor Louisnak a feje is megfájdult, megette a maradék kaját a hűtőből, és egy gyors zuhanyzás után már ágyba is bújt.

Reggel korán kelt, hisz a munka az munka. Nem fog csak azért elmaradni, mert ő pocsékul van.

Bement a kapitányságra, elkérte az irodája kulcsát, és mikor leült az asztala elé, megpaskolta az arcát, hogy valamivel élénkebben álljon neki a jelentések átolvasásának. A rendőr munka nem könnyű, még akkor se, ha irodai munkát végzel, és nem élesben vagy terepen.

Az ebédidőt Niallal, az egyik kollégával töltötte, aki lelkesen fecsegett minden féléről neki, bevonva őt is a társalgásba.

Szerette Niallt, mert mint munkatárs, szakmailag kiváló volt, és mint barát, tökéletes.

Természetesen a nap folyamán többször eszébe jutott Zayn, de ő már meghozott egy döntést vele kapcsolatban, ami lehet, hogy elhamarkodottra sikerült, de nem tehetett semmit. Arra hallgatott, amiben jobban bízott.

Mire hazaért, az ajtó nyitva volt. Természetes Zayn azt az időt választotta arra, hogy összeszedje a cuccát, amikor Louis nincs otthon.

- Már megyek is. – Még csak rá sem nézett a kék szeműre. Nem kapcsolódtak össze a tekintetek. Összehúzott egy zipzárt, majd a két még üresen árválkodó táskához lépett, ahova bedobta a kikészített ruhákat.

Louisnak fájt a szíve a látványra, de nem igazán látszódott ez az arcén. Sejtette, hogy az íriszei is hidegen csillognak, ezt viszont nem ő irányította.

- Zayn, jobb, ha tudod, hogy nem utállak. Ha azt hiszed, akkor tévedsz – szólalt meg végül, pár pillanatnyi gondolkozás után.

- Pedig jobban tennéd – válaszolta, Louis pedig vállat vont.

- Tudom. Ez igaz. De ez nem azt jelenti, hogy ez így van. – Nagy volt a távolság kettejük között. Nagyobb, mint eddig bármikor, és ezt nem feltétlenül vonatkozott a térbeli distanciára.

- Még csak nem is haragszok. Csalódott vagyok. Te pedig hülye. És tudod, hogy én mi vagyok még? – lépett egy kicsit közelebb a hollóhajúhoz, aki felvonta a szemöldökét.

- Bolond, Zayn. Mert megcsaltál, nem is egy valakivel, hanem kapásból többel. Nevetségessé tettél ezzel engem, és miattad érzem magam bolondnak. – Bólintott, jelezve, hogy jogosan hangzanak el Louis szavai. – De bolond, mert nem akarom, hogy most elmenj. Ha megbántad, és úgy gondolod, hogy akarsz még engem, vagy akarod ezt a kapcsolatot, akkor maradj. Legyél önző, és most aszerint cselekedj, hogy te mit akarsz, ne úgy tegyél, ahogy az szerinted helyes lenne. – Valóban bolond volt, hogy ezt felajánlotta, de ezúttal ő is önző volt, és ragaszkodó. Ragaszkodott a jóhoz, ami eddig történt, és dacosan el akarta felejteni a rosszat.

- Ostoba vagy, Louis. Szörnyen ostoba. De hálás vagyok azért, hogy ilyen vagy. Ha azt mondod, hogy új esélyt adsz nekem, akkor nem fogom ezt veszni hagyni – rázta meg a fejét, Louis pedig megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

- Rendben – lépett közelebb, és nyomott egy puszit Zayn szép ívű ajkaira. – De a bizalmamhoz még sokat kell dolgoznod, Zayn. És sose hagyd, hogy ez megtörténjen ismét – kérte, Zayn pedig átfogta a Louis derekát, és szorosan megölelte.

Mert birtokolni akart.

Ez olyan ösztön, ami minden férfiben megvan. Éppen ezért tudta, hogy Louis éppen ezért ugyanezt érezte. Azt, hogy azt, ami az övé, más kapta meg. Más érintette, másnak jutott abból az édes kincsből, ami ő maga.

Hálás volt végül Louis döntéséért. És tudta, hogy nem nyert megbocsájtást. Legalábbis nem teljeset. Keményen fog dolgozni, hogy mindezt jóvá tegye. Mert Louisért megéri.