It happens sometimes

Oké, nem életem legjobb műve, de valami. És Ziam.
És elhatároztam, hogy addig nem jövök új sztorival, míg kész nincs az a történet, amin egy ideje már dolgozom, és már fél éve vár a kért sztorik listáján nálam. Az nem fog felkerülni a blogra, mert nem ilyen jellegű.
Szóval sietek, ti pedig élvezzétek a nyarat. Menjetek bulizni, találkozni a haverokkal, pihenjetek a családdal, és EGYETEK FAGYIT. Mert ha nincs kéznél, meg lehet halni ilyen hőségben.
Mindenkit puszilok, remélem, hogy hamarosan találkozunk! :)

xoxo Lora  

- Kérlek, Zayn! Maradj velem! - Felesleges volt a szívszorító könyörgés, és Liam pontosan tudta ezt. De mégis megpróbálta.

A karjai olyan szorosan tartották Zaynt, hogy szinte egyé vált a két test; úgy, ahogy a lelkük már évekkel ezelőtt is megtette. De a sötéthajú se volt éppen boldog. Jobb kezével Liam fejét tartotta, míg a másik a csípőjébe kapaszkodott. Barna szemei homályosak voltak neki is, akárcsak a szerelmének. De a könnyek le nem folytak.

- Liam, figyelj rám! - szólt lágyan Zayn, ahogy a másik nyakába mormogta a szavakat. - El kell mennem, a családomnak szüksége van rám. És el kell végeznem az egyetemet is. Amerika vár rám.

- Tudom, és nem is akarlak visszafogni. És nem is foglak. Fontosabb vagy annál, hogy önző legyek - sóhajtott, ahogy összeszedve magát visszahúzódott az ölelésből. 

- Vissza fogok jönni. Öt év, ennyi az egyetem. De nem szeretném, ha várnál rám, oké? Mert semmi sem biztos ezen a világon teljesen. Csak legyél boldog itt, rendben? - mosolygott gyengéden, kizárva a szúró fájdalmat a ketyegőjében, ami gonoszul csak még jobban próbálkozott.

Kénytelenek voltak véget vetni a kapcsolatuknak; kontinensnyi távolságot nem lennének képesek kibírni. 

Liam bólintott, de mélyen magában tudta, hogy lehetetlennek hangzik ez. Zayn odahajolt hozzá, de nem megcsókolta, hanem Liam nyakát vette a fogai közé, és készített ott egy sötét foltot. Csak  miután ezzel kész lett, akkor kúszott fel a másik ajkaihoz, hogy a lehető leglágyabb és legszeretetteljesebb csókkal illesse a szerelmét. 

- Csak hogy emlékezz még pár napig rám - simította meg a Liam nyakán lévő helyet, és félénken rámosolygott. 

Liam mosolyogva megforgatta a szemét, és egy legutolsó csókot lopott el Zayntől. A tudat, hogy az a legutolsó, csak kiélezte az érzékeit, hogy mindenre emlékezzen később. Mikor elváltak, mind a kettejük arcán mosoly volt. Mert igyekeztek az együtt töltött időt figyelembe venni, és nem a búcsút.

- Szia.

- Szia.

A gép pedig felszállt, de így ereszkedett Liamre a magány. 

***

- Ez mi? - nézett fel hatalmas szemekkel egy apró kisfiú az apukájára, aki felkapta az ölébe őt, és az akvárium felé fordította őt. 

- Ez egy nagy fehér cápa - mondta, a kisfia pedig ámulattal tapasztotta a nagy barna szemeit a hatalmas állatra, ahogy a kezeit az akvárium üvegére. 

- Papi, megnézzük a zsiráfot is? - kérte izgatottan, a magas, izmos férfi pedig kuncogva bólogatott, ahogy elindultak a balra vezető úton, ami kivisz a vízi világot bemutató épületből. 

Mikor Rory, a kisfiú megéhezett, az állatkert éttermébe mentek, hogy harapjanak valamit, mielőtt elmennek. 

- Na, tetszett az állatkert, kölyök? - pillantott hátra a tükörből a férfi, a kisfiú pedig hevesen bólogatni kezdett. - És van kedved mászkálni egy kicsit a városban? 

- Igen, kérlek papi! - kiáltott izgatottan a kis fiú, aki hat évesen szörnyen udvarias volt. És nagyon büszke volt erre az apja. Így hát leparkoltak a plázánál, és megfogva egymás kezét elindultak, hogy leüljenek a közeli téren lévő padok egyikére. Míg Rory galambokat kergetett, addig a magas, izmos férfi (nevezzük végre nevén - Liam) mosolyogva pihent az árnyékban, Mióta végzett az egyetemen és jól fizető munkája van, kivirágzott. Pontosan, mióta megvan neki az élete; Rory Payne. 

A gyermek nem az övé vér szerint, hanem agy nagyon régi barátnőjének a fia, aki meghalt a fiú születése után. Az apja nem tudta vállalni, így közös megegyezéssel Liam fogadta őt örökbe. Mert a szomorúban is akad valami jó. Mindig. 

Rory hamarosan visszaült mellé a padra, és kíváncsian nézelődött. 

- Papi! Papiiii! - rángatta meg a kezét erősen, mikor valami felkeltette az érdeklődését. 

- Hm? - pillantott rá Liam, mire Rory izgatott barna szemei úgy csillogtak, mint még soha, és a szája is fülig ért.

- Tudod, van a férfi ott az éjjeliszekrényeden! Zayn! Ott ül! - mutatott izgatottan a kávézó irányába, mielőtt Liam rászólhatott volna, hogy nem illik mutogatni. 

- Szeretnél köszönni neki, kölyök? - mosolygott Liam, mikor megbizonyosodott róla, hogy a hét éve nem látott szerelmét látja. Rory remegve az izgalomtól bólogatott, és már szaladt is, hogy Zayn ölébe ugorjon, aki pont oldalt ült nekik. 

- Oh, szia - nézett meglepetten a sötét hajú az ölében termett gyerekre. - Mi a neved? Hol vannak a szüleid?

- Rory Payne vagyok, és ott! - válaszolt készségesen, és Liam felé mutatott, aki már majdnem elért oda hozzájuk. 

- Zayn - biccentett, az említettnek pedig elkerekedtek a szemei.

- Liam! - suttogta meglepetten, mire a világosabb hajú kivette a fiát Zayn öléből,
- Amikor azt mondtam, hogy köszönj neki, nem arra gondoltam, hogy ráveted magad, tökmag - dorgálta meg szeretettel a kölyköt Liam, aki csak nagy, ártatlan szemekkel pillantott fel rá.
- Bocsi Zaynie - fordult Rory bűnbánóan a sötét hajúhoz, aki csak kicsit sokkosan és zavartan megrázta a fejét, jelezve ezzel, hogy nincs semmi baj.
- Örülök, hogy találkoztunk, Zayn. Puszilom Harryt - kacsintott, és úgy döntött, hogy a legjobb lesz, ha visszaindulnak Roryval a kocsihoz.
- Liam, várj! - hallott meg sietős lépteket mögötte, meg persze a jól ismert hangot. - Louis nem mondta meg, hogy hol talállak, így nagyon örülök, hogy végül összefutottunk. Ha nincs más terved, akkor beszélhetnék esetleg -  javasolta kissé félénken, Liam pedig az érzelmei közt gyötrődött, ahogy a boldog fiára nézett, aki Zayn minden mozdulatát figyelte. Így hát egy sóhajtással bólintott.
- Kölyök, mit szólnál, ha Niall bácsival töltenéd az estét? -  bökte meg a kisfia arcát, aki arca erre rögtön felragyogott, majd sunyin elmosolyodott.
- Csak ha Zaynie ölében ülhetek a kocsiban - vigyorgott, Liam pedig lesütötte a szemét szégyenében. Kellett neki ennyit beszélnie Zaynről Rorynak!
Felsandított Zaynre, aki meglepetten nézett, de bólintott a néma kérdésre. Letette hát a földre őt, így odaszaladhatott Zaynhez, aki rögtön felvette, és a csípőjére támasztotta.
Rory erősen szorította Zayn nyakát, mintha egy rég nem látott barát lenne. Pedig csak egy szóban forgó árny volt eddig. Minden, amit tudott róla az annyi volt, amit Liam mesélt neki, és csak azért ismerte fel, mert az apukája éjjeliszekrényén látta őt egy bekeretezett képen, amin ő és Liam egymás ölelték és vigyorogtak a kamerába.
Liam vezetésével a kocsihoz érkeztek, és bármennyire is ellentmond ez a KRESZ-nek, Rory Zayn ölében ült az úton. Nem kellett hazamenni, hisz Louis-nál és Niallnél is voltak Rory ruhái, így onnan már eleve odamentek. Persze előtte Liam írt egy SMS-t Niallnak, amiben elmagyarázza az egész helyzetet. Szerencsére hamar odaértek, így nem kellett kínos csöndben ülniük, ami igenis ott bújt meg közöttük, még ha Rory végig hablatyolt is valamit.
- Liam! Rory! - nyitotta ki Niall boldogan a fehér ajtaját, majd a pillantása Zaynre csúszott. Szeretetteljesen elmosolyodott a középiskolai barátját látva, és a lehető legszorosabb ölelésbe vonta.
- Z, hét éve már, haver! Mindent el kell majd mesélned! Mondjuk kedden? Jó látni végre már, tesó! - ölelte meg mégy egyszer, mire Zayn kuncogva megborzolta a haját.
- Nem biztos, hogy akkor még a városban leszek, Ni. De add meg a számod, és megbeszéljük, rendben? - mosolygott rá a felnőtté vált régen még bohókás barátjára. És míg ők beszélgettek, Liam feljegyezte magának, hogy kérdezzen rá később Zaynnél, hogy meddig marad. Elköszöntek Rorytól , majd Liam is odaállt Niallhoz egy hosszú ölelésre és nem, egyáltalán nem akarta tudni, hogy mit csúsztattak a farzsebébe. Végül szó nélkül beültek a kocsiba.
Amíg Liam házához nem értek, egy szó sem esett köztük.
Egy kellemes hangulatú kertes háznál álltak meg, ahol a kert növényekkel volt tele, és a fű is frissen vágott volt.
- Szóval, Zayn. Kérsz valamit inni? - kérdezte Liam, mikor mind a ketten beértek a ház sárga nappalijába.
- Teát, köszönöm - mosolygott fel a fiatalabbra a kanapéról, Liam pedig bólintva elment a konyhába, hogy három perc múlva gőzölgő, forró teával térjen vissza.
Zayn nem csalódott; a tea pontosan úgy volt elkészítve, ahogy szereti, és megmelengette a szívét a tudat, hogy Liam emlékezett erre az apró részletre.
- Tudod, azért reméltem, hogy ha a városban vagy, azért megkeresel - jegyezte meg, mikor leült Zayntől kényelmes távolságra.
- Kerestelek a régi házadnál, anyukádéknál, még Louis-t is megkérdeztem, hogy hol talállak, de a családod is elköltözött míg nem voltam itt, Louis pedig rám csapta a telefont, miközben egy "szexi, hálátlan, pocoknak" hívott. És hidd el, a legnagyobb sértés ebben a pocok volt - húzta mosolyra a száját, mire Liam is kieresztett egy kuncogást. Ez igenis Louis-ra vallott. - Szóval nagyon örülök, hogy a fiad az ölembe ugrott - várt zárkózottá az arca, ahogy említést tett Roryról.
- Zayn, Rory nem a vér szerinti gyerekem - sóhajtott Liam, Zayn tekintete pedig rögtön kíváncsi lett. - Emlékszel még Sarah-ra? A gimiből - tette hozzá Liam, mikor Zayn értetlenül nézett. Viszont bólintott, mikor rájött, hogy kiről is van szó.
- A lány, akivel annyira jóban voltál - biccentett.
- Rory az ő és Matt gyereke. Sarah belehalt Rory születésébe, Matt pedig nem tudta vállalni őt. De Matt bízott bennem, és tudta, hogy Srah se tenne másképp, így rám bízta a gyereket. Így törvényesen az enyém, de nem vér szerint - magyarázta, Zayn arca pedig szomorú grimaszba fordult.
Nagyon sajnálom Saraht. Nagyon aranyos lány volt - vallotta be, noha abban az időben nagyon is féltékeny volt rá. De akkor is kedves lány volt.
- Rory is tisztában van ezzel, szóval nem nehéz. Ráadásul jobb gyereket nem is kívánhattam volna - mosolygott szeretettel, mire Zayn is kedvesen mosolygott.
- Na, de meddig tervezel maradni? - hozta fel a témát Liam, amitől Zayn tartott. De kénytelen volt őszintének lenni, nem?
- Az elég sok mindentől függ - mondta, és kiitta az utolsó kortyokat a csészéjéből, hogy húzza az időt.
- Mint például? - húzta fel a szemöldökét Liam, szinte túlságon ragaszkodott egy kielégítő válaszhoz.
- Leginkább tőled - vont vállat, mire Liam hitetlenül nézett rá.
- Tőlem? Aha, miért is?
- Liam, kérlek. Hét éve már, hogy véget ért a kapcsolatunk. Emlékszel még, hogy mennyit hangoztatták, hogy milyen jók vagyunk együtt és mi örökké fogunk tartani? Szeretek úgy gondolni arra az időre, amit Amerikában töltöttem, mint az ennek a bebizonyítása, vagy éppen ennek az ellenkezője. Szóval igen, tőled, Liam. Ha akarsz még engem, akkor itt maradok, ha nem, akkor visszamegyek Amerikába. Ilyen egyszerű - mondta kíméletlenül őszintén, de Liamnek ez határozottan nem tetszett.
- Jézusom, Zayn, ezt nem csinálhatod! - pattant fel, hogy idegesen kezdjen fel-alá járkálni. Beletúrt a hajába, és szinte már kérlelőn nézett vissza a másikra.
- Mégis mit? - kérdezett vissza értetlenül, egyáltalán nem értve Liam kirohanását.
- Ezt, Zayn! Ezt...romantikusabban kellett volna. Mondjuk elmondani, hogy még mindig látsz nekünk közös jövőt, vagy hogy szeretnél visszakapni, vagy bármi, tényleg! De nem, a nagy Zayn Malik persze nem ezt teszi, neki...! - Nos, Zayn megunta. Felállva odalépett hozzá, hogy a kezeit Liam arcára téve egy csókkal némítsa el őt.
- Tudom Liam, bocsánat. De remélem, hogy ez is megteszi - mosolygott, Liam, pedig magában még elpuffogott egy sort.
- Talán megteszi. - Zayn felnevetett és szorosan megölelte Liamet. Tudta, hogy nagyon-nagyon sok megbeszélni valójuk van, mert attól még, hogy megpróbálnák ismét együtt újra, a hét év sok idő, nagyon sok minden kimaradt a másik életéből.
Viszont Liamnek eszébe jutott, hogy Niall valamit a zsebébe csúsztatott. Hátranyúlt, hogy megnézze mi az, de amint kitapintotta, egy hosszú másodpercre lehunyta a szemét, míg elvörösödött. Inkább visszaejtette a zsebébe.
Zayn figyelmét nem kerülte el;fél karjával átölelte Liamet, és beletúrt a farzsebébe, hogy kihúzza a zsákmányát.
- Egy óvszer - jelentette ki összefont szemöldökkel, mintha tudnia kéne, hogy miért van az ott.
- Niall csúsztatta a zsebembe, ne engem okolj!
- Az a sunyi kis manó - nevetett. - Mindenképpen összehozom Harryvel - nevetett fel a sötét hajú, mire Liam kérdőn pillantott rá.
- Ő Amerikában van, nem?
- De. Viszont nekem is vissza kell mennem - mondta, mire Liam teljesen összezavarodott. - Liam, valahogy haza kell költöznöm - mosolygott, mikor realizálta Liam zavart, szinte csalódott pillantását.
Minden esetre zsebre rakta ismét az óvszert. Minden helyzetre készen kell állni, nem igaz? Főleg, ha nincs otthon a gyerek.