7. rész

Kedves Olvasók!

Ma hozom, mert a holnapom bizonytalan, de végre szünet, tehát mindenkinek jó lesz! Élvezzétek, használjátok ki, mert utána bizony kezdődik az év végi hajtás! Ehhez nagyon jó olvasást, és bocsánat a vége miatt :)

xoxo Lora

Zayn:

Komolyan, Liam néha rosszabb, mint mi négyen együttvéve. De komolyan. Nem sűrűn fordul elő ilyen, de ha mégis, akkor nagyon gyerekes tud lenni. De ahogy ajkaink szinkronban mozogtak, ahogy kezei a vállamon találtak fogást, én pedig a derekát átölelve egy fának döntöttem, valahogy elfelejtettem, hogy mi történt aznap. Csak ő létezett és én. Szuszogva vált el tőlem, tekintete ködös volt, kellett egy kis idő, míg sikerült kitisztulnia. Gyengéden rám mosolygott, s egy rövid puszi után kilépett az ölelésemből, hogy a dolgára menjen. Mosolyogva néztem utána, s belegondoltam, hogy mi minden kellett, hogy ez végre összejöjjön ez az egész. Már az X-Faktor idején is nagyon jóban voltunk, közel álltunk egymáshoz végig, csak jött minden olyan, ami bezavart. Danielle neki, nekem Perrie, neki ismét Danielle majd Sophia… Hát igen, ilyen dolgok mellett azért nehéz nagyon jóban lenni, főleg, ha benned van a szikra, amihez egy kicsi is elég, hogy tüzet szítson. Túl magas lett a tűz, hát felbontottam az eljegyzést Perrie-vel, hisz már nem tudtam játszani, hogy ugyanúgy szeretem, mint régen. Addigra a szívem már Liam-nél volt. Ha belegondolunk, hogy hányszor érintettük meg egymást csak azért, mert élveztük, hányszor nyomtunk puszit a másik arcára felvidításképp... Ezek bennünk voltak mindig is, most viszont mindketten rájöttünk, elfogadtuk, és most élvezhetjük ezt az egészet.

- Zayn, gyere már segíteni, ne álmodozz! – szólt rám Niall, mire megforgattam a szemem, és közelebb mentem, hogy megnézzem, mit is tudnék segíteni.

- Fiúk, annyira fogtok majd hiányozni – állt fel hirtelen Louis, aki természetesen nem segített, hanem egy campingszékben lapult. Mint a négyen értetlenül néztünk rá, nem értettük ezt a kitörését.

- Mi? – vonta össze a szemöldökét Hazza.

- Mikor… ennek az egésznek vége lesz. Olyan cool, hogy most együtt vagyunk, és így öten zenélünk, szeretjük egymást és fontosak vagyunk egymásnak, de nem tarthat ez örökké. És… jajj, fiúk, ugye nem felejtjük majd el egymást? – nézett ránk kétségbeesetten, mire mind abbahagytuk, amit épp csináltunk, s odamentünk hozzá. Nem sokszor fordult elő, hogy valamelyikünk kimondta ezeket, de tudtuk, hogy ilyenkor annak az embernek egy nagy ölelésre van szüksége, és minden rendben lesz. Remélhetőleg.

- Hogy jutott ez eszedbe, Louis? – kérdezte Liam lágyan, s odaült mellé, hogy a hátát kezdje simogatni. Harry is aggódva odaguggolt a legjobb barátja elé, s a lábán simított végig, tudatva vele, hogy ott van neki. Lois csak üveges, szomorú tekintettel nézett maga elé.

- Nem is tudom… csak néztelek titeket, ahogy ott épp ölelitek, esetleg csókoljátok egymást, és felötlött bennem, hogy több mint 4 éve együtt vagyunk, az életünk részesei vagyunk egymásnak… Ha veletek vagyok, az mindig jó érzéssel tölt el, és egyszerűen csak sose tudnék már nélkületek élni – vont vállat. – De felmerül a kérdés, hogy mi lesz, ha esetleg összevesztek, ti, a párok – magyarázta komolyan. Láttam a többieken, hogy értik miről beszél Louis, és én is elgondolkoztam. Ha mondjuk Niall és Harry közt olyan vita alakulna, hogy azt mondják, hogy szakítás lesz ennek a vége, akkor nagyon meglazulna a banda kapcsolata. Mármint, nyilván nem tudnának kényelmesen egymás közelében lenni, ebből pedig az következik, hogy nem laknánk együtt, ők nem vennének részt közös programokon, és ismerve őket, biztosan nem játszanák, hogy minden rendben, még akkor sem, ha a menedzsment utasítaná őket. Főleg akkor nem.

- Lou, ha valami gondunk van, megoldjuk. Nem kisgyerekek vagyunk, hogy csak úgy megsértődjünk valami miatt, aztán hagyjuk az egészet. Érett férfiaknak tartom magunk, szerintem meg tudjuk beszélni, ha valami bajunk van – mondta Harry komolyan, mire én is határozottan bólintottam.

- Egyébként is, szerintem túlságosan szeretjük egymást, hogy csak úgy véget vessünk ennek – jelentettem ki, a fiúk pedig érdeklődve néztek.

- Remélem, fiúk, hogy így lesz, mert jobban szeretem a bandát egyben, mint külön – mondta sóhajtva.

- Na, gyere ide – ajánlotta fel Niall a szoros ölelését, amit Louis természetesen nem hagyhatott ki. Persze Harry azonnal rájuk ugrott, míg Liam és én is csatlakoztunk az öleléshez. Szinte össze voltunk nőve, testvérek voltunk, egy család.

- Na, jó, más is éhes, vagy csak én? – vonta fel a szemöldökét Niall, amivel az arcnkra mosolyt csalt. Megvacsoráztunk, és mikor kezdett egy nagyon kicsit sötétedni, körbeültük a tüzet, hogy beszélgessünk. Mindenről szó esett, Liam végig ott ült mellettem, én pedig a kezét fogtam, hogy érezhessem őt magam mellett. Mikor besötétedett, Niall felpattant, s csillogó tekintettel szaladt a sátorhoz, hogy hozza a gitárját.

- Harry, meg fogsz tanulni profin gitározni! – jelentette ki elszántan, mire hangosan felnevettem.

- Igen? – kérdezte bizonytalanul szemezgetve az említett tárggyal.

- Igen! – állította határozottan a szöszi, s a párja kezébe nyomta a gitárt. Én kuncogva néztem a jelenetet, hogy vajon mi fog ebből kisülni.

- Niall, szerinted jó ötlet ez? – kérdezte Lou nevetve, Liam meg csak a szemét forgatta mosolyogva.

Harry megfogta a barna tárgyat, bal kezével lefogta a szerinte megfelelő húrokat, és próbált megbarátkozni a pengetővel is, de nem ment neki.

- Harry, ez pocsék – közölte könyörtelenül Liam a nyilvánvalót, mire felnevettem. Igaza volt.

Niall nevetve térdelt a göndörke mögé, bal kezét a Harryére simította, s segített lefogni a húrokat, míg a jobb kezével pengetni kezdte a gitárt. Így már sokkal tisztábban szólalt meg. Megmutatta Harrynek, hogy mit hogy fogjon le, s leeresztette a bal kezét, egyedül csak a jobbal segített. Egyből elvigyorodtam, tudtam mire ment ez ki. Hisz látni lehetett azokat az apró mozdulatokat, amiket csak nagyon nehezen lehetett észrevenni. Ahogy Niall lágyan végigsimít Haz oldalán, aki erre megremeg, ahogy hátára hajol, hogy segíteni tudjon… Harry is észrevette ezt, de igyekezett nem foglalkozni vele, figyelmen kívül hagyni ezt, de nehezen ment neki. Mikor valamit ügyesen csinált, a szöszi egyszerűen csak egy nagy puszit nyomott az arcára, aki azt örömmel fogadta. Annyira édesek voltak, hogy az nem igaz. Szórakozottan nézte őket mindenki, míg nekem énekelhetnékem támadt. Fogalmam sincs, hogy miért, egyszerűen csak kedvem támadt énekelni valamit.

- One day you’ll come into my world and say it all… - kezdtem a Something Great első sorát, mire a többiek egyből meglepetten pillantottak rám. Niall elkérte a gitárt, és felvette a lépést, így Liam tudta folytatni. Nem tehettünk róla, ezek voltunk mi. Énekesek, akik meg akarják mutatni a hangjukat, akiknek mindenük a zene. Hát éppen ezért kezdünk csak úgy rá dalokra minden ok nélkül, éppen ezért vagyunk, akik vagyunk.

- You say we’ll be together even when you lost – Tökéletes hangja átjárt, egyszerűen imádtam. Végigénekeltük a dalt, nagyon király szólt, mindenki benne volt, s mosolyogva énekelt. Nagyon szerettük ezt a számot mind. A dal végén odahajoltam Liamhez, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de neki az nem igen volt elég, így csókban forrt velem össze, amit én nem bántam. Egyből átvettem az irányítást, s az arcára téve a kezem közelebb húztam magamhoz, hogy még jobban érezhessem. Csodálatos érzéki táncot jártak nyelveink, mintha mindig ezt csinálták volna. Hogy tudtam én enélkül élni? - merült fel bennem, de pillanatokon belül elvette Liam az eszem az érintéseivel. Akartam őt, olyan volt, mintha mindig is együtt lettünk volna, ismertük volna egymást. 

Mosolyogva távolodtam el tőle, s ültem vissza a helyemre. Az ő szája sarkában is mosoly bújkált, én pedig örültem, hogy ezt váltja ki belőle, hogy együtt vagyunk.

- Hé, fiúk, sziasztok! – lépett ki az erdőből az, akit őszintén szerintem egyikünk se akart látni. A fenébe!