6. rész

Itt is a 6. rész, ahogy lennie kell. Viszonylag elégedett vagyok vele, ami azt illeti. Mikor ezt olvassátok, én épp Németországban leszek, de a blogger ütemezője majd teszi a dolgát. Remélem, tetszeni fog, de biztos, hogy a következő rész nem fog megjönni következő héten. Egyrészt szerdán érek haza, másrészt nem tudtam írni, hiszen szombat este óta kórházban feküdtem agyrázkódással. Egy élmény volt. De természetesen a kommentekre válaszolni fogok, amint hazaértem! :)

Ui: Ez a kép szerintem nagyon passzol a rész tartalmához

xoxo Lora  

Niall:

Magabiztosan álltam a zöld füves pályára, amit találtunk. Kiítéltünk két-két fát kapunak, és már mehetett is a játék. Louis-val összevigyorogtunk, biztosak voltunk a győzelemben. Persze, tudtuk, hogy a többiek se rossz játékosok, de azért bíztunk magunkban. És itt most nem számított, hogy a szerelmem az ellenfél játékosa, nem számított, hogy egy banda voltunk. Nagy volt ám a tét, nem lehetett ezt könnyen venni! Túl csábító volt a gondolat, hogy Hazz azt csinálja, amit csak akarok…hm… azért rendesen megindult a fantáziám is. Na, de figyelve a meccsre, kissé hasznossá tettem magam, így az első tíz percben már 1:0 volt az állás. Mégpedig a mi javunkra. Láttam Zayn arcán, hogy mennyire rosszul érintette, és be is keményített. Összességében ez az egész szörnyen szórakoztató volt. Louis és én könnyedén cseleztük ki őket, bravúros mozdulatokkal játszottunk össze, de tény, lebecsültük ellenfeleinket; hamarosan egyenlítettek, végül átvették a vezetést. Vicces volt látni, ahogy Harry kihívóan pillant rám, aki a kapuban álltam, mire felvontam a szemöldököm. Persze nem hagytam, hogy elterelődjön a figyelmem, sok forgott kockán. Hazz kapura lőtt, de elfelejtem a labdát Lou-nak, aki mellel levette, és már vitte is a kapu felé. És gól! Kiegyenlítettünk. Ekkor viszont közös megegyezés alapján félidőt tartottunk, hogy pihenjünk, igyunk, és, hogy megbeszéljük a csapattervet. A miénk kimerült annyiban, hogy Louis csillogó tekintettel, a játék hevében kipirosodott arccal, és az izzadságtól összekócolódott hajjal rám nézett.

- Nyernünk kell! Terveim vannak – ádáz tűz villogott kék szemeiben, amitől ugyan egy pillanatra megijedtem, de tudtam, hogy ha Louis-ról van szó, meg se kéne, hogy lepődjek. Imádtam a hülye fejét, közel állt hozzám, mindent összevetve, csodás ember volt.

- Folytatás! – oszlott szét a megbeszélés a másik csapatnál, és úgy tűnt, Liam nagyon benne van már a játékban. Igazi sportember, ráadásul úgy tűnt, Zaynből is sokat merített. Ez nem ér, az én párom ellenfél! Mi ez már?!

Szerencsére nem kellett aggódnom, Harry még a második félidő elkezdése előtt még odalépett hozzám, átfogta a derekam, és hosszas, szenvedélyes csókban forrt velem össze. Szuszogva váltunk el, s még egy mosolygós puszit nyomtam ajkára, hogy aztán elinduljak Lou felé. Lepacsiztunk egymással, és részünkről mehetett is a következő félidő.

***

Hihetetlen! Megnyertük! Izzadtan, csapzottan dőltünk Ki Louis-val a fűre, hitetlenül és boldogan nevettünk, tudtuk mit jelent ez: parancsolgathatunk kedvünkre!

- Louis, hallod, imádlak – fordítottam felé a fejem vigyorogva. Az ő arcáról se lehetett levakarni az 1000 wattos vigyort, arcán piros pír játszott, és a vesztes csapatra nézve őket is felmértem.

Zayn teljesen kimelegedett a játékban, ő lekapta a pólóját Liam legnagyobb örömére, és próbálta kiszelőztetni mindenét. Liam is kipirult a játék hevében, de ő csak kb. két liter vízzel pótolta azt a vízmennyiséget, amit kiizzadt. Harry viszont nagyjából rendben volt már, normalizálta a légzését, és engem figyelt. Tekintetünk összeakadt, nem eresztette egymást. Felülve gonoszul rámosolyogtam, remek érzés volt a tudat, hogy még pár napig a személyes rabszolgám lesz. Ő csak megforgatta a szemét, és váltott pár szót Liamékkel.

- Én is, Nialler – mondta Louis, és feltápászkodott. Mi is totál kivoltunk, azért rendesen lefárasztott minket a játék. Viszont már délután volt, és reggeli óta még semmit se ettünk, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a sátrakhoz, és eszünk. Az én pocim már nagyon igényelte az utánpótlást, amin a srácok jót röhögtek, de pontosan tudták, hogy milyen vagyok.

- Hát, fiúk, ez a pillanat is elérkezett – huppant le Louis az egyik campingszékre elégedetten, én pedig mellé telepedtem le.

- Így van, épp itt az ideje, hogy hűséget fogadjatok, és elmondjátok, engedelmességgel tartoztok nekünk – poénkodtam én is vigyorogva, mire a vesztes csapat elkezdett morogni a bajsza alatt.

- De még mielőtt elkezdenénk, fontos bejelentenivalóm van – mondta Louis ünnepélyesen, mire mind érdeklődve, kíváncsian néztünk rá. – A hatalmat, melyet birtoklok, szeretném ezennel átruházni Zaynnek, és felszólítani Liamet, hogy tartozzon feltétlen engedelmességgel neki – jelentette ki, mire Zayn szeme megvillant, Liam pedig összeráncolta a szemöldökét.

- Hm, jól hangzik – vigyorodott el Zayn, s Liamre pillantott, aki kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát.

- Ez nem ér! – tiltakozott, de mi csak nevettünk.

- Oh, de bizony ér, Liam – nevettem, és biztatóan a vállára tettem a kezem.

- Így van, megteheti – mondta vigyorogva Harry is. Liam persze besértődött, amit szintén megértek, de úgy tűnt, semmi nem segíthet. Magára zárta a sátrat, és egész álló nap ott nyomorgott. Komolyan, rosszabb volt, mint egy 5 éves kisfiú. Mi persze kezdetben csak röhögtünk ezen, de aztán már kezdtünk egyre inkább aggódni.

- Liam, minden rendben? Ez nem vicces! – szóltam be hozzá, de válasz nem érkezett. Idegesen összenéztem Zaynnel, aki megelégelve a helyzetet odalépett a sátruk bejáratához.

- Liam, idefigyelj! Fogalmam sincs, hogy mi a fenéért süllyedsz ilyen gyerekes szintre, mikor többnyire pont te vagy az érett ötünk közül. Nem tudom, hogy miért vagy ezen az egészen fennakadva, ez csak egy játék, és ha jobban belegondolsz, remek szórakozás. Gondolj csak bele, mennyi mindent csinálhatunk! És valljuk be, nem hiszem, hogy takarítani szeretnél, márpedig fogsz, ha nem csinálod, amit kérek. És én szeretném, ha szépen kijönnél ide, és végre megcsókolnál, oké? – mondta, de egy ideig semmi sem történt. Épp idegesen állt fel, mikor egyszer csak zipzárhúzódást hallottunk,  és Liam duzzogó feje jelent meg, ahogy kikászálódott a sátrából.

- Egyedül a takarítás miatt jöttem ki – figyelmeztetett minket komolyan, mire Zayn megforgatta a szemét, Louis aggódva szemlélte a 6 éves szintjén álló bandatársunk, Hazza röhögött, én pedig a háttérben szépen kikuncogtam magam.

- Louis túl mély csorbát ejtett a büszkeségemen és az önbecsülésemen – morzsolt el egy képzeletbeli könnycseppet, mire Harryt még jobban nevetett.

- Te hülye vagy – vigyorgott.

- Khm, Liam… elfelejtettél valamit – nézett Zayn a párjára jelentőségteljesen, mire széles mosolyt villantottam. Pontosan tudtuk mind, hogy miről beszél.

- Nem, nem hiszem – rázta a fejét ártatlanul. Igen, határozottan egy ovis szintjén állt.

- Hát jó, h te akarsz főzni, mosni, takarítani… Tedd, amit jónak látsz – vont vállat érdektelenül, és hátat fordított Liamnek. Mi, a külső szemlélők nagyon jól szórakoztunk tulajdonképpen, kíváncsiak voltunk, hogy ebből mi fog kisülni.

- Megállj csak! – nevetett jóízűen Liam, s elkapva Zayn karját maga felé fordította, és hosszan megcsókolta. Zayn is elmosolyodott, én pedig csak nevetve csóváltam a fejem. Éppen ezért szerettük egymást annyira. Így mi mind. Mert lehetetlen megunni egymást, ennyi idő után is még tudunk újdonságot mutatni a másiknak, új dolgok derülnek ki. Tehát sosem unatkozunk.

- Haz, hozz ár nekem valami kaját! – vigyorogtam kihasználva a helyzetem a göndörkére, aki morogva ment el mellettem.

- Úgy érted, légy szíves, igaz? – dünnyögött, mire a fenekére csaptam.

- Persze, hogy úgy. Ami azt illeti, eddig én remekül éreztem magam.

- De jutalmat azért elvárok! – nézett rám szúrós szemekkel.

- Majd kapsz jutalomfalatot, megfelel? – vigyorogtam, mint egy hülye. Louis röhögött mellett legjobb barátja nyomorán, míg a Ziam párosunk épp egymást fedezte fel igazán élénken. Mikor z én kedves barnahajú mindenem is megérkezett egy tányér nem tudom mivel, ami mellesleg nagyon finom volt, ő úgy döntött, hogy ami a jutalmat illeti, kiszolgálja magát. Tehát átölelve a derekam magához húzott, és fölényesen mosolyogva tapasztotta az enyémre a száját.

- Kezdem én is élvezni ezt a játékot – kacsintott, mire megforgattam a szemem, és úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom ezt a kaján megjegyzését.

Az este természetesen sok-sok nevetéssel telt, ami nem csoda, hisz öt ilyen hülye, mint mi nem sok van. Persze a legjobb értelemben. De egyelőre minden annyira hihetetlenül jó volt, annyira csodálatos, hogy nyilvánvaló volt, hogy valami következni fog. Valami kevésbé ilyen jó.