Jealousy

Sziasztok!
Keade történetével érkezem nagy szeretettel, ami nem lett ugyan a legjobb, de megpróbáltam. Most túl sok egyéb fandom jár a fejemben, ezért nem tudtam rendesebb koncentrálni, a betegségtől pedig amúgy is zizi vagyok, de legalább tudtam írni.
Egyébként pedig boldogan jelenthetem be, hogy ez a 100. bejegyzés a blogomon. Szóval a futó történeteim, a one shotjaim, valamint a kisregényeim száma magas számokat rugdos, amiért nagyon boldog vagyok.
Jó olvasást kívánok nektek!

xoxo Lora  

- De hülye vagy! - nevetett a szőke a haverján, aki sátáni kacajjal kísérelte megfojtani. - Haz, fejezd be! - Lassan már levegőt se kapott, de éppen ezért volt ez vicces. Nem mentek túl a határon, mégis mindent elkövettek, hogy a másik kiakadjon.

A csengő éles hangja zavarta meg a játékukat, így míg a házigazda, Niall ment, hogy kinyissa az ajtót, Harry megfogva egy kislabdát lefeküdt az ágyra.

Az utolsó évük utáni nyár volt, végre megízlelték a szabadság eget rengető érzését, mielőtt végleg belevetik magukat a felnőttek életébe.

- Oh, szia, Zayn! - derült fel teljesen Niall arca, amikor meglátta, hogy ki is áll az ajtóban.

Az érkezett nem igazán válaszolt, legalábbis nem szavakkal. Rátapadt a szöszi ajkára, aki boldogan fogadta ezt a fajta rohamot.

- Bejössz? - kérdezte mosolyogva, Zayn pedig bólintott, ahogy birtoklóan magához húzta a szöszit. Hihetetlenül szerette őt. Így még talán sosem érzett. Ilyen hevesen szeretetet? Nem, ehhez Niall kellett.

Niall a szobájába vezette őt, ahol még mindig békésen feküdt Harry. Az újonnan érkezőre mosolygott, s felállva kezet fogott vele.

- Csá, Zayn! - mosolygott, majd visszahuppant az ágyra.

- Harry - biccentett, és a fotelbe ült le. Sose vette még igazán a fáradtságot, hogy megismerje a párja barátait, de találkozott már velük. Fél éve birtokolta már Niall szívét, és biztosan tudta, hogy a haverjai minden erejükkel azon voltak, hogy lebeszéljék a szöszit erről az ostobaságnak tűnő kapcsolatról. Zayn nem tudott mit tenni ez ellen. Inkább csak éreztette Niallel, hogy ő komolyan gondolja, és igazán szereti őt. 3 évvel volt idősebb, viszont ez egyiküket se zavarta.

- Ni, szomjas vagyok - jelentette ki Harry nyafogva, bezsebelve egy szemforgatást a szöszitől.

- Mi kéne, ha volna - vonta fel a szemöldökét, ami ezer wattos vigyorra húzta Harry ajkait.

- Limonádé.

- Azonnal hozok - morogta, és kiment az ajtón. Harry arcáról a mosoly azonnal lehullt, és a lehető legkomolyabb tekintettel nézett Zaynre.

- Idefigyelj, Zayn! Nincs veled különösebb bajom, de nagyon nem tetszik, hogy Niall a tiéd. Ő jobbat érdemel. Nézz rá! Ő maga a világosság, aki mindig nevet, neked meg még mosolyt sem lehet látni az arcodon. Ő nem való hozzád. Sokkal...színesebb egyén kellene mellé - mondta komolyan, szemében egy különös fény villant, ami felfelé emelte Zayn szemöldökét.

- Mint például te?

- Igen - bólintott azonnal.

Niall pedig ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen, hogy az örökös jókedvét ide is becsempéssze.

Odanyújtotta a göndör hajúnak a poharat, aki hálásan összeborzolta Niall haját, kiváltva ezzel belőle egy aranyos nevetést, valamint egy játékos ütést a vállába.

Hiába ült bele Niall az ölébe, képtelen volt elvonatkoztatni a ténytől, hogy mennyire sokat nevet Harry közelében. Féltékeny volt Harryre, amiért Niall ilyen boldog, ilyen jókedvű a közelében. Neki kéne hangos nevetést kiváltani belőle, nem pedig a zöld szeműnek.

- Bocs, kicsim, mennem kell. Dolgom van - adott egy puszit a párja arcára, ahogy felemelte az öléből, majd kicsusszant alóla.

- Máris? Most jöttél - mondta aggódva Niall, szemében látszott, hogy nem akarja, hogy távozzon. Viszont Zayn már nem akart ebben sem bízni. Harrynek igaza van. Nem jó Niallnek. Látta az apró, önelégült mosolyt Harry szájának szegletében, de nem igazán érdekelte.

- Tudom, viszont muszáj. Majd beszélünk - intett, és mindenféle csók vagy egyéb nélkül távozott. Jobb ez így. Egyszerűen csakis magának akarta Niallt. Sosem érzett így, nem volt ilyen birtokló, de jelen esetben azzá vált. Túl különleges volt a szőke ahhoz, hogy ne így tegyen. És a fenébe is! Féltékeny volt, mint a fene. Látta már elég alkalommal, hogy a barátaival mennyire is jól érzi magát, és a legjobb barátjával, Harryvel mennyire is jól kijön. Látta, hogy miként is néz rá Harry, és legszívesebben csak jól behúzott volna neki ilyenkor.

Elgondolkozott Harry szavain.

Igenis sokat mosolyog Niall közelében, és véleménye szerint ő is jól érzi ilyenkor magát. - De nem annyira, mint a barátaival - hasított bele a felismerés. Ökölbe szorította a kezét, hogy visszaszorítsa a negatív érzéseit, de nem ment. Csak nem ment.

Hazament, és levetette magát az ágyra. Halk zenét kapcsolt be, és agyalt. Utálta ezt az egészet.

Mikor erőteljes kopogtatás hallatszott, felkászálódott, és azon gondolkozott, hogy amennyiben Louis az, vagy valamelyik agyas barátja, nem engedi be, vagy egyszerűen rácsapja az ajtót. Nem volt idegzete most beszélgetni.

- Niall? - A megdöbbenése nem is volt kicsi. Neki még Harryvel kéne buliznia!

- Azt mondtad dolgod van, nem? - kérdezte keserűen.

- Én, öhm...- Zayn őszintén próbált valami normális kifogást találni, de nem ment, Niall pedig pontosan tudta ezt.

- Haragszol rám valamiért, jól sejtem? Nem akartál velem lenni ma - rázta meg a fejét, Zayn pedig azonnal nyitotta a száját, hogy heves tiltakozásba kezdjen. Látva a sebezhető, gyenge arcát, inkább összezárta a száját. Ő valóban úgy láthatta, hogy ez történt.

- Nem - rázta meg a fejét, és szélesebbre nyitotta az ajtót, hogy a szőke hajú gondtalanul belépjen. Megfigyelte a másik kezének remegését, a bizonytalan lépteit, amivel beljebb lép.

Vajon mit gondolhat? - nyílalt Zaynbe kérdés. Ismerte őt, tudta, hogy semmi jó nem járhat a fejében. Talán azt hiszi, hogy el akarják őt hagyni. - Még a gondolat is szívbemarkoló volt.

- Zayn, tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el nekem. Talán...talán elég volt neked ennyi? - óvatosan pillantott fel rá, karjai a mellkasa előtt összekulcsolva pihentek, akár egy védekező mechanizmus.

Zayn arcán nem igazán volt olyan érzelem, ami le lehetett volna olvasni onnan, viszont belül lesokkoltan gondolkozott, hogy vajon jól hallotta-e a kérdést.

- Nem, természetesen nem - csóválta meg a fejét. - Nem áll szándékomban szakítani veled - csóválta a fejét, mentálisan pedig alaposan tökön rúgta magát párszor. Komolyan ezzel akarta megnyugtatni a másikat?!

- Oh. Értem. - Ez volt minden, amit Niall mondott. Határozottan hallatszott valami a hangjában. Csalódottság - ismerte fel Zayn. Szóval arra várt, hogy így tesz, hogy szakít vele. Mert ő nem akar. Harrynek igaza volt. Niall nem olyan boldog mellette, mint kellene. A féltékenységi hullám ismét a feje fölött csapott át, viszont a Niall iránt érzett szeretete leapasztotta a haragját. Nem akarta, hogy neki rossz legyen. Egy sóhajtással leült a kanapéjára, kezét pedig végighúzta a fenyőből készült asztalon. Nem nézett Niallre.

- Féltékeny vagyok. Ni. De szeretném, ha boldog lennél. Szóval ha nem érzed jól magad, akkor menj nyugodtan, és legyél azzal, akivel szeretnél. Ne hidd azt, hogy visszafoglak - mondta, de még mindig nem mozdult. Hallotta Niall megkönnyebbült sóhajtását, ő pedig ezt egy belegyezésnek vette. Szinte már várta, hogy a kilincset lenyomják, hogy a szőke örökre elmenjen az életéből. Vékony, de határozott kezek simultak a hátára, ölelték át, szorították magukhoz. Szinte fel sem fogta, mi történik vele, azon nyomban felemelte a kezét, hogy viszonozza ezt a kedves gesztust.

- Nem akarok mást, Zayn. Jól érzem veled magam, nem véletlenül vagyunk együtt fél éve már, ha jól sejtem. Nem tudom mit gondoltál, de amit mondtál, hülyeség - mondta halkan, Zayn pedig bólintott. Mit mondhatott volna? Nem akart érzelgőssé válni, az nem az ő műfaja volt. Így csak lágyan magához szorított a fiatalabb testet, és élvezte, ahogy körbefogja őt a másik melege. Neki ennyi épp elég volt.

Niall elhúzódott, és kedves mosollyal Zayn ajkára helyezte a sajátját, hogy egy könnyed, finom csókot váltsanak. A hollóhajú keze Niall puha bőrére siklott, az pedig megremegett az érintés alatt. Hogy lehet ez a tökéletesség csak a övé?

- Azért vagyok féltékeny, mert tudom, hogy sokkal jobbat is találhatsz nálam. Aki jobban hozzád illik - magyarázta, elvégre szerette volna, ha ezt a témát lezárnák.

- Ostobaság. Nekem tökéletes az, aki te vagy. Zayn, nem gondolod, hogy éppen ezért, mutatunk mi ilyen jól? Hogy ezért illünk össze? - nézett jelentőségteljesen a szőke, Zayn pedig kénytelen volt bólintani. Igaza volt a másiknak.

- Csak és kizárólag az enyém vagy, ezt viszont jegyezd meg! - figyelmeztette Niallt, aki halványan mosolyogva bólintott.

- Ahogy mindig is az voltam - értett egyet, és ismét egy csókért hajolt.

Lehet, hogy féltékeny, lehet, hogy túlságosan sokat aggódik emiatt, de bízik Niallben. És talán ez a legfontosabb.